Gyülekezettörténet

A település neve a méretére utal. A XIII. század közepén a szabolcsi várispánság birtoka, de a tatárjáráskor elpusztul. Az 1332. évi pápai tizedjegyzékben mint templomos hely szerepel, erről azonban nem történik említés. 1459-ben Egyházasnagyfalu néven említik. 1556-ban mintegy 350 lakosa lehetett.

Ez idő tájt érhette el a reformáció, melynek népe birtokába vette a középkori templomot. Ez a templom a későbbiek során rommá lett, 1699. évi templomösszeírásban sem szerepel, és egy régi feljegyzés szerint "az Erdő alatt a két Morotva között a régi templom fundámentumából kiásott- mintegy 14 öl kő, melyek között találtatott a Cathedra alatt lévő faragott kő is."

Az újkori egyház megalakulásának dátuma 1670, de még több, mint 100 évig semmit nem tudunk az egyház történetéről. Az 1779. évi visitatio szerint a faluban templom nincs, csak egy ima- és iskolaterem sárból és vesszőből, valmint harangláb.

1788. június 3-án tette le a templomépítő főkurátor, Bónis László férfi és női atyafiainak jelenlétében az új templom alapkövét a délkeleti oldal alá. Tervét készítette Szabolcs vármegye hites ingenierje, Sézty András. A templom 1789 szeptemberére lett készen. Felhasználtak hozzá, "114 öl terméskövet, 141 ezer téglát, 24 400 fa zsindelyt, 42 ezer zsindelyszeget, 12 ezer leczet tölgy és fenyő fákból, 374 hordó meszet, 1256 font vasat és rostélyokat." A templom építéséhez tolcsvai Bónis Ferenc jelentős adománnyal járult. A templomot 1856-ban, 1876-ban és különösen az 1888. évi nagy árvíz után-mely az egész falut romba döntötte- állították helyre, legközelebb 1924-ben és az 1980-as években.

Nem tudjuk, mikor állítottak először haranglábat, de amint már szó volt róla, 1779 óta van, korábban a templomkert utcai kapujánál, most pedig a templom délkeleti sarka előtt.

A 132 kg-os harangját Szlezák László öntötte 1935-ben Budapesten, a 90 kg-osat pedig Korrents Márk 1853-ban Egerben.

A kelet - nyugati tengelyű templom keleti homlokzata torony nélküli, háromszögű oromzattal záródik. Egyetlen bejárata ennek közepén nyílik, egyenes záródású, kőkeretes, záróköves kapu. Fölötte a tolcsvai Bónis család címerét látjuk. Az egyszerű, dísz nélküli templomon, a hosszú oldalakon két-két , a nyugati félköríves záródású végfalán egy kilépő pilléreken nyugszik, amelyek minden irányban egymással összekötöttek. Az íves fal mezőkben vannak az ablakok. A szószék és vele szemben a faragott támlás szék késő barokk stílusban készült a templomépítés idején.A 275 ülőhelyes késő barokk stílusú templom műemlék jellegű.

Orgonáját Demény Imre építette 1938-ban három változattal.

Fényes Elek szerint 583 református és 328 más, az 1911-13. évi névtárak szerint 614 református és 1145 más vallású lakója volt.

A temetőben nyugszik Héczei Szabó Lajos, ki 20 évig volt lelkésze, és Nagy Sándor, élt 81 évet.

Forrás: Váradi József: Tiszántúl Református Templomai