1 Korinthus 13; Máté 26,43-56

2016.03.24.

Nagycsütörtök szeretethimnusza

Máté 26,43-56, 1Korinthus 13,1-13

Kedves Testvérek. Tegnap este arról hallhattunk, hogy a virágvasárnap és nagycsütörtök közötti időszakot hogyan élték meg a különböző emberek. Beszéltünk a sokaságról, amely a csoda miatt vette körül Jézust, említettük a görög zarándokokat, akik csak úgy látni szerették volna a Mestert, szó volt az értetlenkedő és sodródó tanítványokról, valamint a Jézus mentes ünnepre vágyó farizeusok esetét is felvázoltuk. A mai estén egy másik nézőpontból figyeljünk a nagy heti eseményekre. Koncentráljunk nagycsütörtök estéjére, és most ne az emberek viselkedését vizsgáljuk, hanem azt nézzük meg, hogyan élte meg az Úr Jézus azokat a bizonyos órákat. Üzenetünk átvételéhez pedig használjuk vezérfonalként az imént hallott szeretet himnuszt. Készülés közben ugyanis arra jutottam, hogy a nagycsütörtöki történet epizódjai nagyon szépen felfűzhetőek a szeretet himnusz üzeneteire. Mert lehet, hogy ilyenkor a szomorúság és a dráma szokta meghatározni az igehirdetéseket, de most mégis inkább az Isten szeretetére figyeljünk, amely láthatatlanul, de érezhetően átszövi ezeket a sorokat. Sorba fogom olvasni a szeretet himnusz szavait, és egy-egy szeretet-jellemzőhöz egy-egy Jézusi példát említünk konkrétan nagycsütörtök estéjéről. Minden rövid rész után néhány másodperces csendet tartunk, hogy el tudjuk képzelni az adott helyzetet. Figyeljünk tehát az összefüggésekre, és lássuk meg, hogy nagycsütörtök az Úr Jézus értünk való szeretetének tökéletes bemutatója.

 1. A szeretet türelmes. Nagycsütörtök estéjén, az utolsó vacsora után Jézus kiment a tanítványokkal a Gecsemáné kertbe. Három tanítványt külön is megszólított, és megkérte őket, hogy imádkozzanak vele. Péter, Jakab és János követték is a mestert. Elkezdtek imádkozni, Jézus pedig egy kissé távolabb tőlük, szintén buzgó imádságba kezdett, szomorúság és gyötrelem közepette. Nem sokkal később Jézus visszatér, és alva találja szűk tanítványi körét. Türelmesen felébreszti őket, és újra kéri tőlük: virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. Ismét odébb megy, imádkozik, vívódik a saját akarata és Mennyei Atyjának akarata között, majd visszamegy, és ismét alva találja barátait. Ez alkalommal már fel sem ébreszti őket, hanem harmadjára is elmegy imádkozni. Belátja, hogy tanítványai nem is sejtik, mi fog történni, és türelmes szeretettel nem vár tőlük többet, mint amit tenni tudnak ebben a helyzetben.

2. A szeretet jóságos. A Gecsemáné kertben hiányzik egy tanítvány. Júdás már az utolsó vacsora közben elhagyta a társaságot, hogy elmenjen a katonákért. Megegyezik velük, hogy azt az ember kell elfogni, akit egy testvéri csókkal fog köszönteni. Jézus épp befejezte imádságát, és felébresztette a tanítványokat, mert előre tudta, hogy Júdás mindjárt megérkezik. Meg is jön az áruló tanítvány, akinek zsebében talán még ott van a harminc ezüst, amit a nagytanácstól kapott Jézusért. Odamegy Jézushoz, köszönti őt, Üdvözlégy Mester, majd megcsókolja. És mit tesz Jézus? Nem kezdi el szidni, nem vereti meg a tanítványokkal, hanem ennyit mond: Barátom, hát ezért jöttél. Mivel Jézus nem gyűlölködik, hanem jóságos szeretettel fordul még az őt eláruló Júdáshoz is, barátomnak szólítja hűtlen tanítványát.

3. A szeretet nem gerjed haragra és nem viselkedik bántóan. Az árulást látva a tanítványok egy része fellázad. Péter kardot ránt, és levágja a főpap szolgájának a jobb fülét. Igazi bosszú. Hát mi az, hogy jön egy csapat katona, mi az, hogy egy áruló tanítvány odavezeti az ellenséget Jézushoz, hogy lehet ezt hagyni? Jézus azonban sokkal inkább szomorú, mint mérges. Nem haragszik a katonákra, nem haragszik Júdásra sem, sőt még rászól az Őt védeni akaró Péterre, hogy tegye el a kardját, mert aki kardot ragad, az kard által vész el. Kezével megérinti a megsebzett ellenség fülét amely azon nyomban meggyógyul. Harag és bántás helyett még ebben a kritikus órában is a szeretet árad belőle.

4. A szeretet nem keresi a maga hasznát. Azzal, hogy Jézust elfogták, a tanítványok is veszélybe kerültek. Hiszen az, hogy Jézushoz tartoztak, innentől kezdve még nagyobb kockázattal járt. Az, ami Péterrel megtörtént a főpap udvarában, bármelyik másik tanítvánnyal is megtörténhetett volna. Sokszor látták őket a mesterrel, ha tehát nyilvánosan mutatkoztak, könnyen őket is megvádolhatták volna. A Gecsemáné kerti esemény végén azt olvassuk, hogy a tanítványok mind elhagyták Jézust, és elfutottak. Azt gondolom, Jézus elvárhatta volna, hogy a tanítványai kiálljanak mellette, hiszen előre megmondta nekik, hogy nem lesz egyszerű az ő követése. Ezzel szemben mi történik? Júdás elárulja, a szűk tanítványi kör belealszik az imádságba, a többiek meg elfutnak. És bár ezt előre tudta Jézus, János leírása szerint még Ő az, aki megpróbálja menteni a menthetőt. Miután tisztázza a katonákkal, hogy Ő az, akit keresnek, arra kéri elfogóit, hogyha valóban őt keresik, akkor a tanítványokat engedjék el. Meg is jegyzi a szentíró, hogy "így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit." Jézus még a hűtlen és menekülő tanítványokért is felemeli a szavát, hiszen nem keresi a maga hasznát.

5. A szeretet nem rója fel a rosszat. Az utolsó vacsorát követően Jézus előre vetíti nagycsütörtök éjszakájának próbáját, és azt mondja: mindnyájan megbotránkoztok bennem. Péter rögtön rácáfol Jézusra, én biztos nem fogok megbotránkozni benned, mire Jézus megjövendöli, hogy mielőtt a kakas megszólal, Péter háromszor meg fogja tagadni. A konok tanítványnak még erre is van válasza, és megfogadja: ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged. És mi történik néhány órával később? Péter valóban bizonyságot tesz bátorságáról, és Jézus iránti szeretetéről, hiszen távolról követi Őt a főpap házába. Ez igen kockázatos tett volt részéről. Amikor azonban háromszor is megvádolják, hogy ismeri Jézust, és hozzá tartozik, akkor beteljesedik a Mester szava: Péter háromszor megtagadja. Először azt tagadja, hogy ismeri Jézust, aztán azt, hogy valaha is a tanítványi körhöz tartozott volna, végül pedig amikor kiejtése miatt vádolják, szinte saját származását is, mindenét megtagadja, csak hogy elkerülje a veszélyt. A harmadik tagadás pillanatában pedig Lukács leírása szerint Jézus Péter felé fordult, és rátekintett. Nem vádolta, nem szidta le, nem kérte számon, csak azt szerette volna, ha eszébe jut Péternek, hogy mindezt előre megmondta. A feltámadás után pedig Jézus újabb feladatot, küldetést bíz Péterre, amikor azt mondja többször is: legeltesd az én juhaimat. Vagyis Jézus megbocsátott Péternek, és nem rótta fel hűtlenségét.

6. A szeretet mindent eltűr. Kedves testvérek. Talán ez az a mondat, amelyet egészen nagycsütörtök estéjétől húsvét hajnaláig folyamatosan párhuzamba lehetne állítani Jézus viselkedésével. Hiszen eltűrte a hűtlen tanítványokat, eltűrte a főpapok és írástudók vádjait, eltűrte a katonák sértéseit, a különböző testi-lelki megalázásokat, tűrt, amikor megostorozták, és megfeszítették, és azért, hogy nekünk életünk legyen, tulajdonképpen mindent eltűrt. Még a kárhozatot is, amely a lehető legnagyobb lelki szenvedést jelenti.

7. A szeretet türelmes, jóságos, nem gerjed haragra, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem rója fel a rosszat, mindent eltűr, és még egy utolsó jelzőt emeljünk ki: a szeretet soha el nem múlik. És azt gondolom, számunkra ez az egyik legfontosabb üzenete a nagyheti eseményeknek, hogy az a szeretet, amelyet az Úr Jézus megmutatott szenvedése közben, ma is jelen van, ma is elér bennünket.

Mert Ő mindezt értünk is megtette és megteszi.Türelmes hozzánk. Ad nekünk új esélyt, ha hűtlenek voltunk hozzá, tűr, hogyha megtagadjuk, és várja, hogy újból az övéi legyünk. De emellett jóságát is napról napra érezhetjük. Minden nap, amikor felébredünk, jóságáról beszél. Amikor kisüt a nap, amikor megöntözi a földeket, amikor meggyógyít, vagy erőt ad, mind arra utal, hogy Ő mennyire jó hozzánk. És ma sem gerjed haragra, és nem viselkedik bántóan. Szeretettel közelít felénk, és ha mégis megbántanánk, szelíden, már tekintetével is érzékeltetni tudja, hogy merre van a helyes út. Ma sem keresi a maga hasznát. Szüntelenül azt figyeli, hogyan segíthetne rajtunk, hogyan áldhatna meg, pedig nem érdemeljük meg szeretetét. Aztán azt is tudhatjuk, hogy ma sem rója fel a rosszat. Nem tűri meg a bűnt, de ha kérjük tőle a bocsánatot, akkor azt örömmel megadja számunkra. Segít helyrehozni a rossz döntéseket, és nem vágja hozzánk a korábban elkövetett vétkeinket. Ráadásul tűri a mi hitetlenségünket, gonosz indulatainkat és tetteinket, pedig ezekkel mindnyájan megérdemelnénk a kárhozatban való folytatást. De mivel a szeretet soha el nem múlik, mivel az Úr Jézus ma is él, így van esélyünk arra, hogy példát vegyünk róla.

És amellett, hogy az Úr Jézus mindent szeretetből tett értünk nagycsütörtökön, a mai este másik fő üzenete az, hogy ez a különleges szeretet, amelyről Pál apostol beszél, és amely maga az Úr Jézus, ez még rajtunk keresztül is képes tovább áradni. Továbbadhatjuk a családban, a gyülekezetben, a körülöttünk élő emberek között, megélhetjük, hiszen az Úr Jézus ilyen módon is örök példát adott elénk.Mert mi is lehetünk türelmesek, jóságosak, nekünk sem kell a magunk hasznát keresnünk, vagy felrónunk egymásnak bűneinket, és mi is tűrhetünk a szeretetben, mert a szeretet soha el nem múlik. Adjunk hálát azért, hogy ismerhetjük a testet öltött szeretetet, az Úr Jézust, és törekedjünk arra, hogy általunk és bennünk is testet ölthessen az Ő nagy szeretete. Ámen.

vissza