1 Péter 1, 13-16; Bírák 2,8-10

2016.05.15.

Szentnek lenni a Szentlélek által

1 Péter 1,13-16

Kedves Testvérek! Ha a szent szót halljuk, legtöbbünknek olyan emberek jutnak az eszünkbe, akik a katolikus templomokban képek, vagy szobrok formájában láthatóak. Van, akinek otthon is ki van téve egy-egy ilyen kép, vagy kis kártya, ráírva melyik szentet ábrázolja az alkotás. És bár a katolikus egyházban tág értelemben minden hívő szent, aki meg van keresztelve, mégis szűkebb értelemben véve azért mégiscsak szűz Mária, vagy a különböző apostolok azok, akikre sokan szentekként tekintenek. Azonban bármennyire is példaértékű életet éltek ezek a személyek, egy közös vonásuk mindenképpen felismerhető, ez pedig az, hogy már elhunytak. Tudomásom szerint nincs olyan szent, akit már életében szentként tiszteltek volna. Nyilván azért van ez így, mert kellemetlen lenne, ha egy már szentnek nyilvánított ember, valami erkölcstelen, bűnös dolgot tenne, és ezért az egyháznak vissza kellene őt minősítenie szentből, átlagos emberré. Akárhogy is legyen, úgy tűnik, hogy ahhoz, hogy szentek legyünk, mindenképpen meg kell halnunk.

De ha valóban csak így lehetünk szentek, akkor miért mondja mai újszövetségi igénkben azt az Isten: hogy szentek legyetek, mert én szent vagyok? Nyilvánvalóan nem azért, mert azonnal véget szeretne vetni életünknek. Sokkal inkább azért üzeni ezt az Isten, mert Ő mást ért a szent élet alatt. Mai istentiszteletünkön vizsgáljuk meg alaposan ezt a témát, és három rövid kérdésre válaszoljunk. Mit jelent szentnek lenni? Miért kell egyáltalán szenteknek lennünk? És hogyan nyerhetjük el ezt a jelzőt életünkre nézve?

1. Az első kérdés tehát, amire válaszolnunk kell így hangzik: mit jelent szentnek lenni? A bibliai "szent" szó azt jelenti, hogy Istené, Isten számára elkülönített. Vagyis aki szent, az kilóg a sorból. Az más, mint a többi. Ahogyan az ószövetség idején a különböző templomi edények és berendezések el voltak különítve a profán, hétköznapi dolgoktól, úgy kell másnak lennünk nekünk, ha szentek szeretnénk lenni. De hogy mit is jelent ez konkrétan, arra igénkben találjuk meg a választ.

Az első dolog, amelyben növekednünk kell, az Péter leírása szerint a józanság. "Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok!" A józanság hétköznapi értelemben azt jelenti, hogy nagyjából megfelelünk az általános emberi normáknak, szabályoknak. Aki józan, az nem tesz megbotránkoztató dolgokat. Aki azonban Isten szerinti józanságra törekszik, az az Isten által előírt normáknak is eleget szeretne tenni. Megpróbálja betartani Isten törvényeit, jóindulattal, szeretettel fordul az emberekhez, felelősen bánik a rá bízott értékekkel, javakkal, és nem hoz szégyent Isten nevére. Ha valaki Isten szerinti józanságban tud maradni ebben a bódult világban, az már megtett egy lépést a szent élet felé.

A józanság mellett azonban még számos összetevője van a szent életnek. Péter úgy folytatja, hogy "teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok." Vagyis ezek szerint aki szent, az tudja, hogy az ítéletkor Isten kegyelmes lesz hozzá. Nem azt mondja az ige, hogy reménykedjetek, hátha Isten majd megbocsátja a bűneiteket, hanem kiemeli, hogy teljes bizonyossággal reménykedjetek. Teljes bizonyossággal reménykedni pedig azt jelenti, hogy tudom, örök életem van. Tudom, hogy Isten az Úr Jézus érdeméért magához fog venni engem. Több alkalommal említettem már én is egy-egy igehirdetésben, hogy aki hisz az Úr Jézusban, folyamatosan megvallja bűneit, és törekszik a neki tetsző életre, az biztos lehet abban, hogy Isten fel fogja őt menteni az ítéletkor. Nem mondhatjuk azt, hogy én csak reménykedem, hátha majd megkönyörül rajtam az Isten, mert tudhatjuk, hogy az Úr Jézus érdeméért teljes bizonyosságunk lehet afelől, hogy hozzá fogunk megérkezni. Ezt az érzést úgy szoktuk hívni, hogy üdvbizonyosság. Ez is része a szent életnek.

A harmadik dolog, amitől szentté válhatunk az a megfelelő magatartás. Az, hogy Istenhez igazítjuk az életünket. Így mondja Péter: "Mint engedelmes gyermekek, ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban." A keresztyén ember tehát nem kaméleon, amely mindig az adott környezethez igazítja a színét, hanem egy állandó, szilárd jellem, amely az Istenre néz, és el tudja hagyni a tudatlanság idején rá jellemző istentelen dolgokat.Józanság, üdvösségtudat, helyes magatartás. Ez a három dolog mindenképpen szükséges ahhoz, hogy valaki szent lehessen. Ha valamelyik hiányzik, akkor borul az egész. Hiába van üdvösségtudatunk, ha közben nem józan az életünk, vagy szégyent hozunk Isten nevére. És hiába élünk Istennek tetsző módon, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy üdvösségünk van.

Testvérem, te hogy állsz ezekkel? Mennyire józan az életed? Mennyire józanok a döntéseid, a tetteid, szavaid? Van-e üdvösségtudatod? Biztos vagy-e benne, hogy Isten mindent elrendezett számodra? És mihez igazítod az életedet? A világhoz, az elvárásokhoz, a munkához, vagy valami máshoz? Mennyire engeded, hogy a régi kísértések újra átvegyék a hatalmat az életedben?

2. Tudjuk tehát, hogy mit jelent szentnek lenni, most arra is válaszoljunk, hogy miért kell egyáltalán szentté válnunk? Két fontos oka van ennek. Az egyik az Isten rendelése. Azt mondja az Ige: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. Ez azt jelenti, hogy az Ő terve nem változott. Isten kezdetben a saját képére és hasonlatosságára formálta meg az embert, most pedig ugyanezt kéri tőlünk: legyünk olyanok, mint Ő. Hasonlítsunk rá szeretetünkben, indulatunkban, mindenben, amiben csak tudunk.

A másik ok pedig, amiért szentnek kell lennünk az pedig a következő generációk sorsa. Tőlünk, a mi szentségünktől, vagy istentelen életünktől függ az, hogy az utánunk jövők hogyan fognak élni. Mai ószövetségi szakaszunk utal erre, amikor így mondja az Ige a bírák könyvében: "Azután meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz éves korában, és az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem tetteit, amelyeket Izráelért végbevitt." Az a nemzedék, amely még átélte a honfoglalást, és megtapasztalta Isten csodáit, Józsué nemzedékével kihal. És mivel nincs átmenet, nincs akik tovább adják a jó példát, az Istennek tetsző életet, a választott nép ismét bűnbe esik, és rossz útra tér.

Testvérek, ha nem akarjuk azt, hogy gyermekeink, unokáink Isten nélkül éljék az életüket, akkor most kell jó példával előttük járnunk. És nem a szent beszédre, nem a papolásra van szükség, hanem a szent életre. Ha mi nem törekszünk erre, és mi nem követjük Istent teljes szívünkből, akkor ne vádoljuk majd az utánunk jövőket a maguk gondolkodása, istentelen viselkedése miatt.

3. Tudjuk tehát, hogy mit jelent szentnek lenni, azt is kiderítettük, miért van erre szükségünk, és végül arra is válaszoljunk, hogyan lehetünk szentek? A válasz nagyon egyszerű, és ma pünkösd ünnepén szinte adja magát, egyedül a Szentlélek által. Amikor ugyanis Pünkösdkor kiáradt a Szentlélek a tanítványokra és a Jeruzsálemben lévő tömegre, nagyon sokaknak megváltozott az élete. Szentek lettek magatartásukban, józanságukban, értékrendjükben, és ezt vitték tovább hazájukba, szeretteik körébe is. Hát nekünk is ez a feladatunk.

Engedjük, hogy Isten kivegye szívünkből a szükségtelen, oda nem illő dolgokat, hogy betölthessen bennünket Szentlelkével. Mert ha Ő bennünk él, akkor minden más megváltozik. Akkor lehet józan, mértékletes az életünk, akkor tudni fogjuk, hogy üdvösségünk van, akkor nem máshoz, hanem hozzá fogunk igazodni. Ha a Szentlélek beköltözik a szívünkbe, akkor valóban Istenképűek leszünk, az ő vonásait fogjuk hordozni, és az utánunk jövő generációk számára is esélyt adunk a szent életre.

Engedjük hát, hogy a Pünkösdi csoda ma is megtörténjen, hogy az Úr Jézus ígérete bennünk is beteljesedjen, ne keményítsük meg szívünket, hanem formáljuk azt jó talajjá, hogy az ige magva sokszoros termést hozhasson életünkben. Ámen.

vissza