2 Mózes 19,1-14

2015.12.20.

Hogyan készüljünk az ünnepre?

Kedves Testvérek. Még csak most gyújtottuk meg az első gyertyát az adventi koszorún, még csak most állítottuk fel a Betlehemi istállót a téren, és máris itt vagyunk, Karácsony küszöbén, advent negyedik vasárnapján. Az iskolai szünet már elkezdődött, a munkába járók közül sokan már szabadságon vannak, vagy már csak egy-két nap van hátra, így hát lassan kezdetét veszi az ünnep előtti készülődés.Sokan, sokféle módon készülünk az ünnepi órákra.

Van, aki már hetekkel korábban megtervezett mindent, meg van beszélve, ki mikor jön, és el vannak készítve, meg vannak véve az ajándékok. Más, inkább most fog belehúzni, még kihasználja a hátra lévő 3 napot, az üzletek nyitva tartását, és igyekszik mindent megfelelő módon előkészíteni. De nemcsak az ajándékok terén kell felkészülni, hanem az otthoni állapotokat is helyre kell hozni. Sokan végeznek nagytakarítást, a háziasszonyok főznek, a nagymamák süteményeket készítenek, hogy szokásos, vagy éppen különleges alkotásaikkal meglephessék szeretteiket. És hát lassan már elmaradhatatlan kelléke az ünnepnek a karácsonyfa, a különböző díszítések ablakokon, illetve a villogó, vagy folyamatosan világító izzósor, mely a karácsonyfákon, illetve az utcafronton lévő bokrokon mélyíti az ünnepi hangulatát.Már megvoltak az ünnepségek az óvodákban, iskolákban, hamarosan a templomban is láthatjuk a karácsonyi műsort, melynek szintén az az előzménye, hogy a gyermekek, fiatalok már hetekkel korábban hozzáláttak a felkészüléshez.Láthatjuk tehát, hogy mindenki a maga módja szerint készül a Karácsonyra, hiszen így tanultuk, így szoktuk meg, az ünnep velejárója az, hogy fel kell rá készülni.

Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan készülünk minderre. Az ünnepig hátralévő alkalmakon olyan történeteket fogunk elővenni, melyek az ünnepre való készülődésben mutatják meg számunkra Isten üzeneteit. Mai istentiszteletünkön egy ószövetségi történeten keresztül vizsgáljuk meg, hogy hogyan is érdemes felkészülni egy különleges alkalomra, vagyis a mi esetünkben, hogyan készüljünk az előttünk álló Karácsonyra.

Történetünk arról számol be, hogy Izrael népe három hónapja vándorol a pusztában, és most, egy különleges állomáshoz érkeznek útjukon. A Sínai-hegy lábánál, a pusztában táboroznak le, és Mózesen keresztül Isten megszólítja népét. Az Úr ugyanis úgy látta jónak, hogy eljött az alkalom, hogy Isten hangját ne csak Mózes, hanem az egész nép meghallhassa. Gondoljunk bele, micsoda óriási lehetőség ez a nép számára. Bár jelekből, csodákból idáig is tudhatták, hogy Isten létezik, de azért ha a saját fülével hallja az ember az Isten szavát, az igen meggyőző lehet. Mennyivel többen jönnének az istentiszteletre, ha nemcsak én beszélnék, hanem saját fülünkkel hallhatnánk Isten hozzánk szóló szavát. Nyilván így is az Isten szavát hirdetjük, és Lelke által az Ő üzenetét próbáljuk meg közvetíteni, de azért sokkal hatásosabb lenne ha Ő szólalna meg hallható módon.

1. Különleges alkalom, különleges ünnep következik tehát a nép életében. Erre az eseményre azonban fel kell készülni. Nézzük meg, mit is kér Isten a felkészüléssel kapcsolatban az övéitől. Az első utasítás, ami erre vonatkozik azt mondja ki, hogy két napon át kell készülődni az Istennel való találkozásra, hogy a harmadik napon készen legyenek. Vagyis a felkészülés egy folyamat. Készületlenül nem lehet megállni Isten előtt. Ne gondolja senki, hogy csak úgy, a hétköznapi munkákból beesve bárki is meghallhatja Isten szavát. Ne gondolja senki, hogy az egyik pillanatban még az állatokat hajtja, vagy végzi a rá bízott feladatokat, a következőben pedig minden átmenet nélkül találkozhat a Mindenség Urával.

Szükség van a felkészülésre. A felkészülés pedig nem csupán néhány percből áll, hanem a történet szerint legalább 2-3 napig tart. Milyen jó lenne, ha mi magunk is tudnánk alkalmazni a felkészülésnek ezt a rendjét. Akár egy istentisztelettel kapcsolatban, akár most az ünnepre készülve, jó volna, ha nemcsak úgy beesnénk, ahogy szoktunk sokszor, önmagamat is beleértve, hanem egy készülési folyamatból érkeznénk az Isten közelségébe. Ez nem azt jelenti, hogy napokig nem csinálhatunk semmit egy-egy istentisztelet előtt, vagy hogy a Karácsonyt megelőző napokban semmi dolgunk nem lehet, de valamilyen rendszerességgel mégiscsak folyamattá lehetne formálni csekély készülésünket.

Erre való például az a néhány alkalom, amelyet bűnbánati istentiszteletnek hívunk, mert általában három napon keresztül estéről estére elcsendesedünk, énekelünk, imádkozunk, hogy ne legyünk készületlenek az ünnep érkeztével. Most, mivel a naptári rend szerint csütörtökre esik szenteste, a mai alkalmak, illetve a holnap esti istentisztelet lesz ilyen lehetőség a gyülekezet közösségében. De ezt az elcsendesedést segíti elő az is, ha otthon, reggel, amikor felébredünk, vagy este mielőtt lefekszünk rászánunk néhány percet, ilyenkor ünnep előtt akár többet is, mint máskor, hogy ráhangolódjunk Isten szavára, és az adott ünnep üzenetére. Nyilván, a mai rohanó világban sokunknak nincsenek napjaink arra, hogy felkészüljünk az ünnepre, de ha a napunk egy-egy részletét erre fordítjuk, sokkal mélyebben részeseivé válhatunk az ünnepnek. És akkor talán nem teher lesz a sok készülődés, hanem egy megszentelt, békés folyamat.

2. A történetünkben szereplő készülődés második része arról szól, hogy a választott nép tagjainak ki kellett mosniuk felsőruhájukat. Ez tulajdonképpen arra utal, hogy a külső dolgokat is rendbe kell tenni. Azt hiszem, sokan nagy gondot fordítanak ezekre a dolgokra. Sokan nagytakarítást tartanak, kimossák még a függönyöket is, áthúzzák az ágyakat, szentestére ünneplőbe öltöznek, és nemcsak itt a templomban, vagy az imaházban vannak elegáns öltözetben, hanem akár otthon is. És talán azt gondolnánk, ez természetes dolog, de higgyük el, egyáltalán nem az.

Mert manapság számos családban, már nincs megkülönböztetve az ünnep a hétköznaptól. Sokan, Karácsony napjaiban is otthon ülnek, a hétköznapi ruhában, ugyanazokat az ételeket elkészítve és fogyasztva, ugyanazt a televíziót nézve, és ugyanúgy viselkedve, mint bármikor máskor. Van, ahol össze jön a család, de a találkozáson kívül, semmi sem tér el a megszokottól. És bár a karácsonyfa csillog-villog, a csomagoló papírok szépek, díszesek, de az ünneplőkön nem látni, hogy ünnepelnek. De a templomba járókkal is biztosan előfordul, hogy amint hazaérünk, rögtön átöltözünk a mackónadrágba, az otthoni ruhába, mert az praktikus, meg kényelmes, de azért én bíztatok mindenkit, hogy ne szégyelljük egymás előtt sem, hogy ünnepelünk, és akár még 1-2 órán át rajtunk van az ünneplőnk.

Egyébként ez egy átlagos vasárnapra is érvényes lehet. Emlékszem, hogy gyermekkoromban amikor hazaértünk a templomból, bár rögtön át akartunk öltözni testvéreimmel, a szüleink nem szerették ezt, mert azt mondták, legalább a vasárnapi ebédnél legyen még rajtunk az ünneplő, hiszen a vasárnap más, mint a többi nap. És azóta már tudom, hogy valóban, mivel minden vasárnap az Úr Jézus feltámadására emlékezünk, tulajdonképpen ünnepelünk, s így méltóbb az alkalom, ha a templomban, meg aztán még az ebédnél is ünneplőben vagyunk.

Kedves testvérek. Mossuk ki felsőruháinkat, amikor karácsonyra készülünk. Tegyük rendbe a házunkat, vasaljuk ki az ünneplő ruhánkat, külsőképpen is öltözködjünk fel, mutassuk meg, hogy ünneplünk, hogy más ez az ünnep, mint a hétköznapok. És most nem arról van szó, hogy divatbemutatót kellene tartanunk, hanem arról, hogy próbáljunk meg megjelenésünkben is arra törekedni, hogy megadjuk a méltóságát az ünnepnapoknak. Mert ha még külsőleg sem tudunk készülni, mi lesz akkor a lelki készülődéssel?

3. Végül pedig a felkészülés harmadik velejárója az volt az izraeli férfiak számára, hogy ebben az időszakban nem volt szabad asszonyhoz közeledniük. Vagyis kerülni kellett a különböző élvezeteket. Úgy gondolom ennek az utasításnak is logikus magyarázata van, hiszen valószínűleg azt szerette volna Isten ezzel elérni, hogy a nép tagjai mindnyájan oda tudjanak koncentrálni arra a különleges eseményre, amely az Istennel való személyes találkozás lesz. Vagyis a lényeg az, hogy ne legyen semmi, ami eltereli a figyelmet az ünnep lényegéről, Isten szavának hallásáról. Amikor ezen gondolkodtam, eszembe jutott, hogy vajon milyen érdekes lenne úgy ünnepelni, hogy megvonnánk magunktól azokat a dolgokat, amelyek elterelik a figyelmünket az ünnep lényegéről? Mert miről is szól az ünnep?

Átlagos esetben szól a karácsonyfa díszítésről, szól az evésről, ivásról, vígjátékok, családi filmek megnézéséről, szól az ajándékokról, a közös beszélgetésekről, családi látogatásokról és folytathatnánk a sort. De mi lenne, ha ezek közül nem lenne mindegyik része az ünnepnek? Ha nem lenne ajándék, a gyerekek nagyon rosszul éreznék magukat. Ha nem lenne ennivaló, sok-sok családfő mérges lenne. Ha nem lenne együtt a család, számos nagymama, édesanya szívében nagy-nagy hiányérzet támadna. Ha nem lenne adás a tv-ben, sokan nem tudnának mit kezdeni magukkal.Bár nem ezekről szól az ünnep, mégis sokszor ezekben veszünk el.

Bár az Úr Jézus eljövetelét ünnepeljünk, mégis egyéb dolgaink, örömforrásaink elveszik, elterelik a figyelmet róla. Ha csend lenne, ha nem villognának az izzók, ha nem várnánk a következő fogásokat, talán többször eszünkbe jutna, hogy felolvassuk a karácsonyi történetet. Talán többen kulcsolnák össze a kezüket imádságra, akár családban, akár egyedül. Ha nem stresszelnénk a problémás rokonok vagy más vendégek érkezése miatt, akkor több esélyünk lenne Isten szavának meghallására. Harmadik üzenetünk tehát arról beszél, hogy szabjunk korlátot élvezeteinknek, azoknak a dolgoknak, amelyek elterelhetik a figyelmünket a lényegről, az Isten szaváról, üzenetéről.

Három üzenetet vehetünk tehát át mai történetünkből azzal kapcsolatban, hogy hogyan érdemes készülni az előttünk álló ünnepre. Az első az volt, hogy szükséges a készülés, és ne csak beessünk az ünnepbe, hanem szánjunk időt és alkalmat a felkészülésre. Második üzenetünk az ünnep méltóságának megadásáról szólt, mossuk ki felsőruháinkat, tegyük rendbe dolgainkat, hogy ezzel is a lényegre tudjunk majd koncentrálni. Harmadjára pedig azt üzente Urunk, hogy gondoljuk át, mi a lényeg az ünnepünkben, és ne hagyjuk, hogy bármi, ami manapság része az ünneplésnek elterelje róla a figyelmünket. Kezdjük el hát ünnepi készülődésünket, és adjunk lehetőséget Urunknak, hogy az előttünk álló felkészülési napokban, és majd az ünnepben is személyesen hozzánk szólhasson. Ámen.

vissza