2 Mózes 32

2015.08.19.

Átokhordozók és kegyelemközvetítők

2 Mózes 32,1-14

Kedves Testvérek. Mózes második könyvének az előző néhány fejezete arról a találkozásról számol be, amely Isten és népe között történt a Sínai hegyen. Sorra olvashatjuk a 10 parancsolatot, és számos egyéb rendelkezést, melyet ekkor kapott a nép az Úrtól. Mai szakaszunkban azonban egy tragikus eseményről olvashatunk beszámolót. Bár épp most erősítette meg Isten az Ő szövetségét népével, épp most ment fel Mózes a hegyre, hogy átvegye a 10 parancsolat Isten által leírt formáját, a nép máris bűnbe esik. Mivel Mózes viszonylag sokáig volt a hegyen, Izrael fiai Áron vezetésével aranyborjút készítenek maguknak.

De vajon ki a hibás? Mondhatnánk, hogy talán Mózes a hibás, hiszen túl sokáig várakoztatta a népet, túl sok időt töltött az Úrral a hegyen. Vagy mondhatnánk, hogy a nép volt a hibás, és ez esetben részben igazunk is lenne, hiszen ők mondták Áronnak, hogy készítsen nekik istent, aki előttük járhat. De talán a leírtak alapján leginkább mégis Áront hibáztathatjuk azért, hogy mindez megtörténhetett. Mózes is leginkább tőle kéri számon a történteket, amikor visszatér a hegyről. Áron, hát mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket? Hiszen Mózes távollétében Áron volt a legtekintélyesebb vezető. Ő volt az, aki már gyökerében elfojthatta volna a dolgot. Ha a legelején azt mondta volna a népnek, hogy ne butáskodjatok már, Isten hozott ki bennünket Egyiptomból, Ő kötött velünk most ismét szövetséget, hát várjuk csak meg Mózest, a parancsolatokkal, nem kell itt semmiféle bálványt csinálni, akkor lehet, hogy megakadályozhatta volna a történteket. Áron megtehette volna ezt. De nem tette. Sőt, még egy kicsit adja is a lovat az izraeliek alá, és rögtön hozzálát a bálvány elkészítéséhez. Összeszedeti az aranyfüggőket, vésővel mintát készít, és borjúszobrot önt. Kicsit komikus is védekezése, amikor erről a munkafolyamatról beszél, mintha ő nem is lett volna hibás így mondja testvérének: tudod, milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel aki fölhozott bennünket Egyiptom országából. Ezt mondtam nekik: kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle. Mintha semmi köze nem lett volna az ügyhöz. Pedig Ő volt az, aki hagyta, hogy eldurvuljon a helyzet.

Így aztán a nép és Áron bűne miatt el kellett hordozniuk a büntetést is. Már az is a bűn következménye volt, hogy Mózes haragra gerjedt, és földhöz vágta a kőtáblákat.De ami ennél sokkal súlyosabb következményként jelentkezett az Isten reakciója volt. Megdöbbentő szavakat használ a Biblia amikor erről beszél. Így mondja Isten Mózesnek: Hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! A teremtő Isten, aki saját népének választotta Izraelt, most arra kéri Mózest, hogy hagyja, hogy elpusztítsa választott népét. Nóé történetében olvashatunk hasonlót, amikor azt írja az Ige, hogy megbánta Isten, hogy embert alkotott és megszomorodott szívében. Olyan nagy az ember bűne, oly mértékű az engedetlenség, hogy Isten megszomorodik, és megfordul a fejében, hogy végez a sajátjaival. Mózes közbenjárására végül ez nem következik be, de egy mészárlás keretében Mózes a lévitákkal azért jelképesen kiábrázolja Isten haragját, így is háromezer ember veszti életét a bűn következményeként. Isten pedig a büntetés nagy részét elhalasztja, amikor azt mondja: majd a számonkérés napján számon kérem vétküket.

Kedves testvérek. Az első fontos, és igencsak átgondolandó üzenete mai szakaszunknak az, hogy mi is, ahogy Áron, lehetünk olyanok, akik miatt Isten megbüntet, elmarasztal másokat. Ugyanis velünk is előfordul, hogy egy-egy bűnben hibásak vagyunk. Melyikünkkel ne fordult volna elő, hogy megakadályozhattunk volna egy bűnt, egy helytelen dolgot, de nem tettük. Ahogy Áron is már gyökerében elfojthatta volna a bálványkészítés bűnét, úgy időről időre a mi kezünkben is meg van a lehetőség arra, hogy megfékezzük magunkat, vagy másokat. Ha megakadályozhatnánk, hogy a családtagunk, a barátunk, a szomszédunk, belemenjen egy Istennek nem tetsző dologba, egy helytelen döntésbe, de nem tesszük, akkor mi is hibásak vagyunk.Persze az is előfordulhat, hogy mi visszük bele a másikat a bűnbe. Áron belelendül a dologba, máris készíti a bálványt, a nép pedig ész nélkül követi. Milyen könnyen belevihetjük házastársunkat, testvérünket, gyermekünket egy-egy olyan helyzetbe, amelybe maguktól talán nem kerültek volna bele. Adjuk egymás alá a lovat. Bosszuld meg. Megérdemli. Használd ki, verd át, úgysem veszi észre. Ne foglalkozz a lelkiismeret furdalással, majd elfelejted. Tedd meg ezt, dönts így vagy úgy.

Testvérek. nagy felelősségünk van a ránk bízottak iránt, ahogy Áronnak is az volt. Sok múlott rajta. Elbukott, így az egész népnek bűnhődnie kellett. Történetünk második üzenete szorosan kapcsolódik az elsőhöz. Azt mondtuk, hogy sajnos lehetünk olyanok, akik miatt Isten megbüntet, elmarasztal másokat. Második üzenetünkben Isten azt helyezi a szívünkre, hogy létezik egy másik út is. Úgy is élhetünk, hogy Isten miattunk kegyelmezzen meg valakinek. Lehetünk közbenjárók, akik miatt jó dolgok érnek másokat. Erre is láthatunk példát történetünkben.Amikor Isten megszomorodik népe bűne miatt, Mózes számára egy szokatlan lehetőséget kínál fel. Azt mondja Mózesnek: hadd végezzek a néppel, de téged megáldalak. Isten választott embere azonban nem azt nézi, hogy mi az Ő érdeke, hanem közbenjár a népért. Esedezik Istene előtt, hogy valamilyen úton-módon megmeneküljön népe. Később folytatja ezt a közbenjárást, hiszen arról olvasunk, hogy Mózes visszamegy a hegyre, hogy engesztelést szerezzen népe számára. Istennel beszélgetve pedig önmagát ajánlja fel, sőt azt kéri: törölj ki engem könyvedből, ha a népet is kitörlöd. A nép földi vezetője mindent megtett azért, hogy Isten ne pusztítsa el az övéit, és így Izrael Mózes miatt kegyelmet nyert. De nemcsak ő maga volt a kegyelem eszköze. Elődei nevét is felsorolja, Ábrahám, Izsák, és Izrael nevét, akikkel Isten korábban szövetségre lépett, így miattuk is, a velük való kapcsolat miatt is kiáradt az Úr kegyelme. Ők is áldást hoztak utódaikra.

Testvérek. Ilyen az, amikor nem átkot, hanem áldást jelent az ember a körülötte lévők számára. Amikor nem bajt hozunk a másik fejére, ahogyan Áron tette, hanem áldást, kegyelmet, ahogy Mózes esetében történt. Vajon van-e olyan ember a környezetünkben, aki számára mi áldást jelentünk? Akit talán miattunk szeret az Isten, akinek miattunk kegyelmez meg? A Bibliában számos helyen olvashatunk arról, hogy egy-egy Istennek tetsző életű ember megszentelheti a körülötte lévők életét. Nyilván mindenkinek magának kell döntést hoznia Isten mellett, vagy ellene, de nagy hatással lehetünk egymásra. Vajon a mi életünk eszköz-e Isten kezében? Kegyelmi eszközök vagyunk-e? Vagy van-e, akiért mi közbenjárunk? Akiért szüntelenül imádkozunk, akiért esedezünk, ahogy Mózes esedezett népéért. De sok szülő szorulna rá erre. De sok testvér van, akiért nem imádkoznak. Milyen sok gyermek ébred fel és alszik el úgy, hogy senki sem könyörög érte Istenhez. Vagy hány és hány beteg, özvegy, magányos vagy családban élő, gazdag és szegény ember várja, hogy valaki odavigye az Isten elé, ahogyan a bénát a tetőt megbontva leeresztették Jézus elé. Óriási erő van ezekben a közbenjáró imádságokban.

Talán sokunk életében van egy-egy ember, akiről tudjuk, hogy imádkozik értünk. De mindnyájan ilyen Mózes szerű közbenjárók, kegyelmi eszközök lehetünk Isten kezében és a környezetünkben. Ez pedig azért lehetséges, mert bár bűnösök vagyunk és alapból sokkal inkább az átkot hordozzuk, mintsem az áldást, de az Úr Jézus kegyelméből mi is képessé válhatunk erre a közbenjáró tisztségre. Hiszen Ő volt az, aki azért vette fel ezt a múlandó testet, hogy véghezvihesse az emberiség történetének legfontosabb közbenjárását, hogy értünk adja önmagát a kereszten, s így megmentsen bennünket az örök kárhozattól. Ha Ő nem tette volna ezt meg, mi sem volnánk képesek rá, hiszen már rég elvesztünk volna.

Egy kérdésre kell tehát ma este választ adnunk, mindnyájunknak egyen-egyenként, mégpedig arra, hogy milyen életet szeretnénk élni? Olyanok akarunk lenni, akik átkot hordoznak, akikért megbüntet, elmarasztal másokat az Isten, vagy olyanok, akik miatt kegyelmet és áldást nyernek az emberek? Átokhozó, vagy kegyelemhordozó vagy? Hát adja Isten, hogy felismerjük milyen nagy felelősségünk van a környezetünkben élők életében, örök életében, és mindnyájan Isten kegyelmének eszközeivé lehessünk. Ámen.

vissza