2 Mózes 33,1-17

2015.08.20.

Különbség nép és nép között

2 Mózes 33,1-17

Kedves Testvérek! A tegnap esti történet üzenete arról szólt, hogy lehetünk olyanok, akik miatt Isten megbünteti népét, és lehetünk olyanok is, akik áldást hoznak a hozzájuk tartozókra. Az előbbire Áron magatartása volt a példa, aki hagyta, sőt elősegítette, hogy népe aranyborjút készítsen és imádja azt, az utóbbira pedig Mózes adott példát, aki közbenjárt és esedezett is az Úrhoz, hogy ne pusztítsa el választott népét.Folytatva a bibliaolvasó kalauz által kijelölt ószövetségi szakaszt, mai részünkben nem egy-egy személyt hasonlítunk össze, hanem Isten népe és a pogány népek közötti hasonlóságokat és különbségeket fogjuk sorra venni.

Kezdjük először is a hasonlóságokkal. Mi az, amit a tegnapi és a mai történetek alapján hasonlóságként tudnánk megemlíteni Isten népe és más, pogány népek élete között?Az első hasonlóság egy nagyobb halmazt alkot, röviden úgy foglalhatnánk össze, hogy mind a két népnek vannak bálványai. A pogány népeknél ez teljesen természetes dolog volt. A legtöbb ilyen nép nem istentagadóként, ateistaként élte hétköznapjait, hanem mindegyiknek meg volt a maga vallása, kitalált istenképe. Voltak, akik az égitesteket imádták, mások egy-egy állatfajnak tulajdonítottak isteni hatalmat, ismét mások pedig maguk alkotta oszlopokat, szobrokat imádtak.Az ilyenfajta bálványimádásba beletartozik nemcsak az istenség kitalálása, hanem az annak való szolgálat is. Valamit tenni kell az istenért. Volt, amelyiket etetni kellett, a másiknak áldozatokat mutattak be, mindezt azért, hogy kivívják az istenség jóindulatát. Persze mivel kitalált istenek voltak, ennek tulajdonképpen semmi hasznát nem vették, csak félrevezették önmagukat. Imádták, ünnepelték a teljesen élettelen, hatalom nélküli dolgokat, tiszteletükre ettek-ittak és mulatoztak és hasonlók. Sajnos azonban ezt nemcsak a pogány népek történetében találjuk meg. Tegnap este volt szó az aranyborjú készítéséről, amellyel Isten választott népe igazából pontosan ugyanezt valósította meg. Bálványt imádtak. Ők is létrehoztak maguknak egy szobrot, ők maguk öntötték a saját ékszereikből, aztán hatalmat adtak neki: azt mondták ez a mi Istenünk, ő hozott ki Egyiptomból, majd pedig imádni kezdték. Ünnepet ültek, áldozat mutattak be neki, ettek-ittak mulatoztak, akárcsak a pogány népek. Pedig ők már ismerték az igazi Istent. Ők átélték az egyiptomi szabadulást, látták a tíz csapást, tehát tudhatták volna, hogy ki az egyedüli Isten, kiben érdemes hinni. De mégsem tudták.A bálványimádás után a második közös vonás Isten népe és a pogány népek között az lehet, hogy bálványimádásukat, bűneiket Isten nem nézi jó szemmel. Isten haragszik a bűnre. Izrael története kapcsán számos leírást találhatunk arról, hogy egy-egy néppel hogyan számolt le az Úr azért, mert valamilyen bűnt követtek el. Akár útját állták a pusztai vándorlás során a népnek, akár más módon vétkeztek, az Isten haragja kiáradt rájuk.De ebben nincs kivétel, hiszen sajátjaira is ugyanúgy megharagudott az Úr hűtlenségük miatt.

Tegnap említettük, hogy annyira megszomorodott Isten látva a nép bálványimádását, hogy Mózest kéri: hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom és végezzek velük! És bár nem végzett velük, de a bűnök következményével más módon, de szembe kellett nézniük. Ez a harmadik hasonlóság. A bűnnek következménye van. Amikor az emberek Bábel tornyát építették és nevet akartak szerezni maguknak, bűnüknek következménye volt. Szétszéledtek a népek, mert nem értették egymás beszédét. Vagy amikor az emberek nem hallgattak Nóéra, és nem érdekelte őket, hogy Isten özönvizet fog hozni a földre, aki csak élt és mozgott a bárkán kívül, mind odaveszett. De persze a választott népre is érvényes ugyanez. Amikor Ábrahám nem győzte kivárni Isten ajándékát a gyermekáldás tekintetében, megszületett Izmael, akiből később egy ellenséges népet örökölt Izrael. A bűnnek következménye van. Vagy amikor jóval később nem hallgattak a próféták megtérésre hívó szavára, fogság következett. Isten nem válogat, ha bűn történik, valakinek el kell szenvednie a büntetést is. A negyedik népek közötti hasonlóságot pedig abban fedezhetjük fel, hogy Isten nem akar a bűnösökkel közösséget vállalni. Az Ő szentsége és tisztasága egyszerűen nem bírja elviselni a bűn szennyét. A pogány népek ezért sem élvezhették az ő gondoskodását. Nyilván Isten felhozza a napot gonoszokra és jókra, esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt, de nem megy velük, nem áldja meg életüket, munkájukat.

Ezt helyezi kilátásba Isten mai szakaszunkban. Megszólítja Mózest és elküldi népét, hogy menjenek el a megígért földre, de szomorúan teszi hozzá hogy én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton. Isten, bár teljesíti korábbi ígéretét, nem kíván tovább menni népével, mert fél, hogy elpusztítaná őket bűneik miatt.Kedves testvérek. Isten népe és a hozzá nem tartozó emberek között ma is fennállnak ezek a hasonlóságok. Gondoljunk csak bele. Az első közös pont a bálványimádás volt. Az emberek nagy része ma is hisz valamiben, kreál magának valamit, amivel foglalkozhat, amit imádhat, aminek hódolhat. Számos ilyen bálvány van a mai világban is. A munka hajszolása, a televízión való függés, órákig való internetezés, a pénz szerelme, a testiség vagy éppen a csillagjegyek, rengeteg olyan dolog van körülöttünk, aminek hatalmat adunk és amire időt fordítunk. Akár Istenhez tartozónak tartjuk magunkat, akár nem ezek a bálványok mindnyájunknak ott lehetnek az életében.Aztán az is egyértelmű, hogy Isten a mi helyzetünkben sem nézi jó szemmel ezeket a bűnöket. Ránk is ugyanúgy megharagszik, mint azokra, akik egyébként nem foglalkoznak az Ő parancsolataival. Azért, mert templomba járunk, vagy mert imádkozunk otthon, Isten még ugyanúgy gyűlöli az általunk elkövetett bűnöket. Sőt, még sokkal rosszabbul esik neki az, hogy mi, akik elvileg hozzá tartozunk, szembe megyünk az Ő akaratával.

A bűnöknek pedig következménye van. Ez a harmadik hasonlóság. Akár hiszünk Istenben, akár nem. Felelőtlenség azt gondolni, hogy ha nem hiszünk Istenben, akkor Ő nem is létezik, és nem fog minket számon kérni. Minden bűnünknek lehet következménye. Megbüntetem az Atyák vétkét a fiakban harmad és negyedíziglen. - mondja Isten a 2. parancsolatban. Ez is egy párhuzam hívők és hitetlenek között, a bűn zsoldja a halál, bűneink következménye a büntetés.Láthatjuk tehát, hogy idáig 0:0 a mérkőzés állása. Ezek alapján még azt is mondhatnánk, hogy nem érdemes Istenhez tartozni, mert igazából ugyanazok a dolgok jellemzőek ránk, mint amelyek az istentelen emberek életében fellelhetőek.

De ne álljunk meg itt, hanem nézzük meg röviden a hasonlóságok után a különbségeket is.Mi a különbség Isten népe és a pogány népek között? Két jelentős különbséget kell megemlítenünk. Az egyik az, hogy Isten népe a bűnt követően szégyelli magát és bűnbánatot tart. Történetünkben azt olvastuk, hogy amikor a nép meghallotta ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett. Megalázták magukat, mert tudták hibáztak. Ahogy Ádám és Éva szégyellték magukat és bujkáltak a fák között, úgy ébred rá a bűnbe esett, de Istenben hívő ember arra, hogy hibázott. Ez óriási különbség. Hiszen akik nem követik az Úr akaratát, nem is veszik észre, hogy vétkeznek. Milyen sokan élnek tévesen abban a tudatban, hogy semmi bűnük nincs, ők jó emberek, és minden rendben van az életükkel. A pogányok, az istentelenek nem tartanak bűnbánatot, de aki Istenhez tartozik, az megvallja hibáit és kegyelemért esedezik. Ezt tette a választott nép is.

A két nép közötti másik különbség pedig abban ismerhető fel, hogy az Istenhez tartozók nem akarnak Uruk nélkül tovább menni. Amíg a pogányok nyugodtan élik mindennapjaikat bűneikben Isten jelenléte nélkül, addig a választott nép tagjai csak Mennyei Atyjukkal tudják elképzelni a jövőt. Nagyon szépen fogalmaz Mózes a 33. rész végéhez közeledve: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket. Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén.Testvérek. Valóban ez a különbség. Hogy mi vágyunk az Isten jelenlétében való életre. Vágyunk arra, hogy Ő ott legyen velünk, mutassa az utat, odafigyeljen ránk, és gondoskodásáról biztosítson bennünket. Ha hozzá tartozunk, ha szeretjük Őt, akkor nem akarunk nélküle élni. Akkor nem elégszünk meg egy kis adaggal, akkor nem szemezgetünk belőle, ahogy a gyógyszert bevesszük napról napra, hanem akkor teljesen az Ő jelenlétében szeretnénk élni.

Kedves gyülekezet. Ma bűnbánati estét tartunk. De ne csak a neve miatt legyen bűnbánati ez az este, hanem azért is, mert valóban megértettük Urunk mai üzenetéből, hogy mi az, ami különbség kell, hogy legyen az Istenhez tartozók és a tőle távol levők között.A hasonlóságok sajnos ott vannak közöttünk. Nekünk is időről időre előkerül egy-egy bálvány, amitől jó esetben megpróbálunk megszabadulni, Isten a mi bűneinkért is haragra gerjed, bennünket is megbüntet, és ha a bűnben élünk, akkor velünk se szeretne közösségben lenni.

De a kérdés az, hogy van-e különbség? Van-e különbség az istentelen, hitetlen ember élete és a mi életünk között? Van-e bűnbánat a szívünkben, és szeretnénk-e az Isten jelenlétében élni? A választott nép bűnbánatot tartott és nem akart tovább indulni Isten nélkül. Hát tegyük mi is ezt, a vasárnapi úrvacsorai közösségre készülve, tartsunk igazi, őszinte bűnbánatot, és Isten vezetése és jelenléte nélkül ne akarjunk tovább menni. Ámen.

vissza