2 Sámuel 11

2017.05.07.

Dávid és Betsabé 1. rész

2Sámuel 11,1-9

 

Kedves Testvérek. Az elmúlt héten sokat gondolkodtam azon, hogy a mai, anyáknapi istentisztelet alkalmából miről szolgáljak. Talán illő lenne, ha valami szépet és jót mondanék az édesanyákról, és mindazokról, akikre a gyermeknevelés rábízatott, hiszen egyszer az évben megtehetjük ezt. Azonban az elmúlt héten olvasott ószövetségi igeszakaszok nagyon sok létfontosságú üzenetet tartalmaznak, különösen is a hűség-hűtlenség témakörben. Mivel azonban van egy olyan készülési szabály, hogy nem az üzenethez keresünk bibliai Igét, hanem a minket megszólító Igeszakasz üzeneteit próbáljuk meg átadni, ezért a jól ismert Dávid és Betsabé történetének lényegesebb elemeit fogjuk sorra venni. Mivel ez a szakasz elég sok üzenettel rendelkezik, a mai istentiszteleten elkezdjük, a jövő vasárnap pedig tovább folytatjuk ennek a történetnek az elemzését.

            Azt hiszem nem fontos időt pazarolni arra, hogy megállapítsuk, mennyire fontos a hűség. Sajnos, sokat változott a világ. Ma, már nem az a hűség kérdés, hogy az esküvő után valaki hűséges lesz-e társához. Ma már az a kérdés, hogy egyáltalán összeházasodnak-e a párok? Vállalják-e azt az elkötelezettséget, amelynek természetes velejárója a hűség, és az egymás melletti kitartó szeretet? Sajnos sokszor nem. Minek nekünk az a papír? – szokták mondani. Pedig az nem csak papír, hanem egy szövetség. Nem házassági szerződés, hogy ki mit fog majd kapni, amikor szétmegyünk, hanem szövetség, két ember önkéntes, szeretetből fakadó döntése.

A hűség azonban nem a házasságkötéssel, vagy az együttéléssel kezdődik, hanem sokkal korábban. Már az együttélés és a házasság előtt is lehetünk hűek későbbi házastársunkhoz azzal, hogy megőrizzük magunkat az illetőnek. Csak a mai világban ez már ciki, és szinte alig van rá példa. Pedig Isten sokkal több áldást ad az így élőknek. Fontos erről beszélni, és nemcsak azoknak, akik még a párválasztás, párkeresés korszakában vannak, hanem az érettebb, idősebb testvéreinknek is, hiszen nem mindegy, hogy mire tanítjuk a következő nemzedékek tagjait. Nézzük meg tehát Dávid és Betsabé esetét, és figyeljünk most három tipikus hibára, amiket elkövetnek a történet szereplői.

1.  Az első hiba, amit el szoktunk követni az az, hogy azt hisszük, mi nem kerülhetünk ilyen helyzetbe. Dávid, nős férfi volt, ő volt a király, mindene megvolt, amire csak vágyott, és világ életében Isten akaratát kereste. Ő volt az, akit Sámuel próféta még Saul királysága idején felkent, Ő indult bátran Istenben bízva Góliát ellen, és Ő uralkodott több, mint 4 évtizedig Isten népén. Ha valaki, akkor Dávid igazán mondhatta volna, hogy Istenhez hűséges, becsületes, tisztességes ember vagyok. És mégis meglátta Betsabét, aztán pedig később meg is szerezte a maga módján.

A kísértés, bármikor, bármelyikünk életében előkerülhet. Ne gondoljuk, hogy mi kivételek vagyunk. A gonosz azon mesterkedik, hogy a jól működő házasságokat is tönkre tegye. Neki az az érdeke, hogy legyen valaki, akire felfigyelünk, aki eltereli a figyelmünket. Legyen valami, amin összeveszünk házastársunkkal, ami miatt meghidegül a kapcsolatunk, és aztán az egésznek hűtlenség és törés legyen a vége. A gonosz nagy mester a szétdobálásban, az összezavarásban, és ezt a mesterségét a mi kapcsolatainkban is bármikor megpróbálhatja alkalmazni. Ha fel vagyunk készülve, akkor bármikor vissza tudjuk verni az ő próbálkozásait. Ha azonban azt hisszük, hogy minket úgysem tud megkísérteni, könnyen csapdába kerülhetünk. Már a Biblia első lapjain is erről beszél Isten Káinnak: A bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád van vágyódása, de te uralkodjál rajta. Első dolgunk tehát az, hogy legyünk éberek, mert állandó támadásoknak vagyunk kitéve, és ne gondoljuk, hogy a mi életünkben nem jöhetnek a kísértések, akár kapcsolati téren, akár másféle dolgokban.

2. De menjünk is tovább történetünkben, és nézzük meg Dávid második hibáját. A 11. fejezet első verse így szól: Egy esztendő múlva, abban az időben, amikor a királyok háborúba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot szolgáival meg egész Izráellel együtt. Pusztították az ammóniakat, és körülzárták Rabbát. Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. Ezek alapján az egész probléma azzal kezdődött, hogy Dávid nem volt a helyén. Abban az időben teljesen természetes volt, hogy a király a hadsereg élén harcolt. Dávid azonban valami miatt, most otthon maradt.

Kedves Testvérek. Ez a második tipikus hiba, amit el szoktunk követni. Nem vagyunk a helyünkön. Az apukák például sok családban alig vannak otthon. Vagy távol dolgoznak, vagy sokáig végzik a munkájukat, amikor pedig otthon vannak, el vannak fáradva, és nem tudnak igazán apák, férjek lenni, ezért felbomlik a rend, a békesség, és aztán ennek későbbi hatásaként felmerülhet a hűtlenség kísértése. De sajnos az anyukák helyzete sem egyszerűbb. Sok édesanya nem akar annyit anya lenni, mint amennyit kellene. Sokan inkább minél hamarabb visszamennek dolgozni, vagy keresnek maguknak valamit, ami nem az anya szerep, facebook, internet, sorozatok, túlzásba vitt takarítás vagy főzés, és nincsenek a helyükön, nem töltenek minőségi időt gyermekükkel, férjükkel, és ennek ismét csak az elhidegülés a következménye. Ha boldog házasságban szeretnénk élni, és nem akarjuk kitenni magunkat és egymást a hűtlenség kísértésének, legyünk a helyünkön, és a saját szerepünkben.

3.   Történetünk úgy folytatódik, hogy Dávid a palota tetejéről meglátta Betsabét, aki éppen fürdött. Kérdés, hogy ki volt a hibás? Dávid, a történetnek ezen a pontján nem mondható felelősnek, hiszen nem tehet róla, hogy a ház tetejéről éppen rálátott Betsabéra. Persze az, hogy valószínűleg tovább figyelte, az már az ő számlájára írható. De Betsabé sem feltétlenül azzal a szándékkal fürdött az udvaron, hogy felkeltse a király érdeklődősét. Lehet, hogy el akarta csábítani, de előfordulhat, hogy semmi ilyesmire nem gondolt. A kulcsszó ebben az esetben a gondatlanság. Betsabé valószínűleg nem gondolt arra, hogy valaki meg fogja látni. De mivel Dávid meglátta, és megtetszett neki, egy ilyen apróságból nagy bűn keletkezett.

Sajnos ez a fajta gondatlanság igen sokszor hozzájárul a hűtlenséghez. Gondatlanság lehet például a nők esetében a kihívó öltözködés. Szikszai Béni írja, magyarázatában jó néhány évtizeddel ezelőtt, hogy amit ma öltözködésnek neveznek, az tulajdonképpen levetkőzés. Pedig ő még nem láthatta a mai fiatal lányokat, akik már általános iskolás korukban úgy öltözködnek, mint a legkihívóbb felnőttek. És csodálkozik a világ, hogy mindenki megfordul utánuk. Gondatlanság, mert olyat mutatnak, ami felkelti a figyelmet, mint Betsabé esetében.

De gondatlanság lehet egy-egy kétértelmű szó, üzenet, túlzott kedveskedés, figyelmesség, egymással eltöltött minőségi idő, túlzott bizalom, vagy éppen facebookon megosztott képeink. Nem törvényszerű, hogy az ilyen dolgokból hűtlenség lesz, de a kockázatot általában növelik ezek a dolgok. Hiába nincs mögötte szándékosság, baj lehet belőle, ahogy felolvasott történetünk is mutatja. Saját szerepünk megfelelő megtalálása mellett tehát harmadik feladatunk az, hogy figyeljünk oda, hogy még véletlenül se vigyünk senkit kísértésbe gondatlanságunkkal.

            Kedves Testvérek! Isten azt szeretné, ha rendezve lennének kapcsolataink. Van, akinek megadatik a rendezett párkapcsolat, van, aki egyedül, de békességben éli le az életét, és van, akinek a kísértések, a hűtlenségek megnyomorítják az útját. Vegyük komolyan Isten figyelmeztetéseit, és ami rajtunk múlik, azt tegyük meg annak érdekében, hogy a hűtlenség ne jelenjen meg a kapcsolatainkban, és a hozzánk tartozók életében. Figyeljünk Urunkra, és adjuk tovább azt a szeretetet, amelyet a Mindenható Isten áraszt felénk napról napra, mert ha ezt tesszük, akkor minden rendben lesz. És hogy miben kell még vigyáznunk a hűség-hűtlenség kérdésében, azt a jövő héten, ha Isten kegyelméből még élni fogunk, megtudhatjuk. Ámen. 

vissza