Advent 1. vasárnapja, zenés istentisztelet

2015.11.29.

Gregorián és népdalénekekkel szolgál Gaál Eszter.

Advent első vasárnapja, zenés Istentisztelet.Textus: válogatott versek, amelyek az adott szakasznál lesznek jelölve. 2015. november 29.

A mai vasárnappal advent időszakába lépünk, és ezzel megkezdődik az új egyházi év. Az advent szóról tudhatjuk, hogy azt jelenti, eljövetel, és az Úr Jézus eljövetelével kapcsoljuk össze, az adventus Domini kifejezésben. Mind a négy vasárnapnak megvan a maga jelentése, üzenete, ezeken fogunk végighaladni igeolvasásban, magyarázó gondolatokban, imádságban, közös éneklésben, és közben egy-egy szorosan az adott vasárnaphoz kapcsolódó gregorián éneket hallgathatunk meg Gaál Eszter előadásában. Négy rövid igemagyarázatos blokk lesz, amely az adventi vasárnapokhoz kapcsolódik, a végén pedig egy karácsonyhoz kötődő népdalcsokrot is meghallgathatunk.

Advent I. Vasárnapja az Úr Jézus második eljövetelére irányítja a figyelmünket. Az ide kapcsolódó bibliai történet a Lukács 21,25-33-ban van megírva.

Ha esténként bekapcsoljuk a tv-t, és megnézzük a híradót, mi tagadás, rengeteg szörnyűséggel találkozhatunk. Tragédiák, emberi gonoszság, természeti csapások. Ezek láttán könnyen megdermedhet a szívünk, és kétségbe eshetünk, vajon mi lesz velünk, és mi lesz a mi szeretteinkkel egy ilyen világban? Félünk, nehogy a mi országunkban is kirobbanjon a háború, veszélyben érezzük magunkat tapasztalva a terrorizmus terjedését, így aztán nem csoda, hogy biztonságérzetünk komoly sérüléseket szenved.Advent első vasárnapja az emberfia eljövetelére mutat, amely alkalmával a felsoroltaknál jóval félelmetesebb jelek lesznek. Jelek a napban, a holdban és a csillagokban, kétségbeesett népek kiáltásai, megrendülő tartóerők, mert az emberek azokban a napokban sejteni fogják, milyen ítélet fogja súlytani a földet. És valóban, akik földi életükben nem hittek Jézusban, azok számára veszedelmes napok jönnek. A megváltottak számára azonban ez örömünnep lesz. Most még félünk, rettegünk, látva a körülöttünk lévő eseményeket, de ha hiszünk, akkor majd azon a napon felegyenesedhetünk, felemelhetjük fejünket, mert tudhatjuk, közeledik megváltásunk. Első üzenetünk tehát: tekintsünk előre, és ne a jelen aggodalmaiban, hanem a jövő reményteljes megérkezésében bízva éljük földi napjainkat.

Advent II. Vasárnapja az útkészítésről szól. Egy olyan igeszakaszt hallgassunk meg, amelyben több ilyen útkészítőről is szó esik. Máté 11,2-10.

Biztosan hallottuk, és legtöbben láttuk is már, hogy kerékpárút készül Tokajtól Nyírtelekig, vagy még talán tovább is. A kerékpárút nem egy autópálya, mégis, azt láthatjuk, milyen nagy munkálatok szükségesek ahhoz, hogy meg tudják építeni a megfelelő utat. Fákat kell kivágni, emelkedőket lebontani, gödröket feltölteni, hogy majd később megfelelő legyen az út a biciklizéshez. Igénk arról a párbeszédről számol be, amelyben két útkészítő váltott üzenetet. Az egyik Keresztelő János volt, akiről azt írja a Biblia, hogy kiáltó szó volt a pusztában, és akinek az volt a feladata, hogy közvetlenül Jézus előtt előkészítse az utat. Bűnbánatra, megtérésre hívja az embereket, s így kikövezze Mesterének az utat. A másik útkészítő pedig maga Jézus, aki földre jöttével, testté lételével és értünk hozott áldozatával számunkra készítette el az utat, amely hozzá, az örök üdvösségbe visz. Őket látva advent második üzenete az, hogy mi is lehetünk a mi Urunk útkészítői. A második adventben élünk, várjuk az ő visszajövetelét, de félre ne értsük, nem tétlenül, semmittevéssel kell töltenünk ezt az ígéretes időszakot, hanem szorgalmasan kell munkálkodnunk, hogy minél többeket elérhessen a Megváltó szeretete. Van, amit el kell egyengetni, van, amit ki kell irtani, de végeznünk kell az útkészítés csodálatos feladatát, hogy amikor megérkezik Urunk, minden készen legyen.

Advent III. Vasárnapjának üzenete önvizsgálatra késztet. Hallgassuk meg a János evangéliuma 1, 19-28. szakaszt.

A karácsonyi készülődés egy-egy szakaszában sokan érezzük azt, hogy kivagyunk. Kivagyunk az ajándékok beszerzésétől, kivagyunk a sütés-főzéstől, takarítástól, vagy csak úgy általánosságban a hosszú sötét estéktől, így aztán az ünnepbe érkezve az öröm és hálaadás helyett az üresség lehet ott a szívünkben. Ezt az érzést szeretné sokkal jobbra cserélni a mi Urunk, aki azt javasolja, hogy tartsunk önvizsgálatot, és beszéljünk más értelemben arról, hogy kik vagyunk? Ki vagyok? Keresztelő János tudta, hogy ki ő. Tudta a küldetését, jelentőségét, de Jézusra nézve azzal is tisztában volt, hogy hozzá képest ki ő. Még a saruja szíját megoldani sem vagyok méltó - mondja igénkben. Ne sajnáljuk az időt az adventi hetekben arra, hogy tisztázzuk magunkban, kik vagyunk. Hol áll a hitünk, az életünk, mi a helyzet a családunkkal, szeretteinkkel, a bennünket körülvevőkkel? És tegyük mindezt annak tudatában, hogy Urunk az ő hatalma és nagysága ellenére is felemelt bennünket, hiszen értünk lett testté, hogy szenvedése és feltámadása által, vele való örök közösségünk lehessen.Ahelyett tehát, hogy adventben azt mondanád, kivagyok, tedd fel a kérdést magadnak, hogy Jézus nélkül, vagy vele közösségben, ki vagyok?

Advent IV. Vasárnapja az öröm és a hálaadás ideje. Hallgassuk meg az igét Lukács 3, 2-6-ből.

Az Úr Jézus első földre jövetelekor sokak szívébe öröm költözött. Izrael népe számára megérkezett a Messiás, és a Mindenható ezt némelyeknek tudtára is adta. Angyali követek tudatták a hírt a pásztorokkal, csillag vezette a bölcseket, de József és Mária is ily módon értesült néhány hónappal korábban a rájuk váró áldásról. Ez az öröm azonban csak azok számára vált valósággá, akik alázattal leborultak a földre jött Úr előtt. József és Mária alázattal és áldozathozatallal vállalták feladatukat, a pásztorok és a bölcsek pedig a maguk módja szerint szintén megalázkodva járultak a jászolhoz. Heródes király számára azonban nem az örömről, hanem a konkurenciáról, a hatalomvesztéstől való rettegésről szólt ez az időszak. Azért, mert hiányzott belőle az Istennel szembeni alázat, és odaszánt élet.Az Úr Jézus második visszajövetele is csak azoknak fog örömet okozni, akik megtértek, akik bűnbánattal, alázattal átadták neki életüket. Akikből mindez hiányzik, azok szörnyű sorsra jutnak. Mai negyedik üzenetünk tehát az, hogy engedjük be az örömöt és a hálát a szívünkbe, amely a földre jött Úr Jézusban testesülhet meg, de mielőtt behívnánk őt szívünk hajlékába, ebben az adventben is takarítsuk ki azt megfelelő módon. Ámen.

vissza