Apcsel 9,31

2015.06.14.

Épülő egyház

Lekció: Apcsel 8,1-8; Textus: Apcsel 9,31.     2015.06.14.

Kedves Testvérek. Egy héttel ezelőtt István történetén keresztül arról hallhattunk, hogy hogyan működött a keresztyének üldözése a kezdeti időkben, és hogyan tapasztaljuk mi, ma élő emberek ugyanezt napjainkban. Ha tovább olvastuk az Istvánról szóló szakaszt, láthattuk, hogy bizonyságtétele után vádlói megkövezték, így ő lett az Úr Jézus után az első mártír, akit hite öltek meg. Azt gondolhatnánk, hogy ezzel véget is ér a keresztyénség története, hiszen ha valakinek van esze, akkor látva István sorsát, inkább bujkálva éli meg hitét, ha egyáltalán megmarad még benne valamennyire a hit.Azonban a folytatásban másról számol be a Szentírás. Az üldöztetések következményeként ugyanis bár szétszóródtak a hívők, hitüket nem veszítették el, sőt elszántan és boldogan hirdették a Jézus Krisztusról szóló örömhírt. Így mondja az Ige István kivégzésének napjáról: Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén. Akik pedig szétszóródtak, elmentek és hirdették az igét.István mártírhalála tehát leginkább magvetés volt, hiszen a szétszóródott tanítványok ezáltal számos új területen terjesztették az evangéliumot.

Mai szakaszunkban már néhány év távlatából figyelhetjük meg az eseményeket. A kezdeti üldözéses időszakok után, most arról hallhatunk, hogy az egyház nemhogy elpusztult volna, hanem békességben van, sőt épül, az Úr félelmében jár és a Szentlélek segítségével számban is gyarapszik. Mai istentiszteletünkön a felolvasott rész és a környező szakaszok megvizsgálásával válaszoljuk meg azt a kérdést, hogy mi kellett ehhez a nagy változáshoz? Hogyan történhetett meg, hogy az üldözés állapotából az egyház a békesség és a növekedés helyzetébe kerülhetett?

1. Az első fontos eleme ennek a változásnak az a jó néhány odaszánt élet, amely az Isten ügyéért kész volt komoly áldozatokat is hozni. Ott van először is a már említett István. Ha ő nem vállalta volna a hitét, ha ő nem tett volna bizonyságot az Úr Jézusról, akkor lehet, hogy egyelőre nem is terjed tovább a Krisztus hívők mozgalma. Lehet, hogy a többiek is megfutamodtak volna, és nem vállalták volna a szenvedést. De mivel vállalta ezt az áldozathozatalt, életét adta hitéért, így vére tulajdonképpen olaj volt a tűzre. Az írástudók lehet hogy azt hitték, hogy az ő megkövezésével majd jól eltüntetik ezt a kis közösséget, de utólag kiderült, nagyot tévedtek, mert gyilkosságuk csak előre mozdította a Krisztus-ügyet. De a szétszóródók között is találhatunk odaszánt életeket.

Ott van például Fülöp is, aki először Samáriába megy hirdetni az Igét, egy olyan helyre, ahol egyébként nem fogadták örömmel a zsidókat. Pedig ha nem az Isten vezetését követte volna, ő is kihagyhatta volna ezt a nem éppen egyszerű szolgálatot. Azonban a csodák és a jelek, amelyeket Isten hatalmával tett, megerősítették igehirdetését, és ahogy az ige írja: szolgálata alatt nagy öröm volt abban a városban. Sőt, amikor az etióp kincstárnoknak magyarázta Isten üzenetét, azzal is egy új területre juttatja el közvetett módon Jézus feltámadásának hírét, hiszen az etióp férfi hazaérve bizonyára elmesélte mi történt vele, és mit tudott meg Jeruzsálemi útján a világ megváltójáról. Fülöp idegenek közötti szolgálata tehát szintén azért volt eredményes, mert odaszántan és lélekkel betelve végezte azt.

De említsünk meg még egy odaszánt életet, a nemrég olvasott szakaszokból, mégpedig Anániást, aki egy megtért, aktív gyülekezeti tag volt, tapasztalt keresztyén tanítvány Damaszkuszban. Őt abból a leírásból ismerhetjük meg, amely Pál apostol megtéréséről szól. Azt kell mondanunk, hogy Anániás odaszánása nélkül Saulból se biztos, hogy Pállá lett volna. Amikor ugyanis Sault megszólította az Úr a damaszkuszi úton, nem sokkal később Anániást küldte Isten oda az összetört férfihoz, hogy elmondja neki, mi az Úr terve vele, és hogy visszaadja látását. Azonban Anániás küldetése sem volt egyszerű, hiszen ahhoz a Saulhoz kellett odamennie Isten követeként, aki épp azért jött Damaszkuszba, hogy elfogja és börtönbe hurcolja a Krisztus követőket. De az Úr elmondja neki, hogy Saulból egy kiválasztott eszköze lesz, így az odaszánt életű Anániás nem akadékoskodik, hanem elvégzi a rá bízott küldetést.

Három példát láthattunk tehát arra, hogy a kezdeti időkben milyen odaszánt életek mentették át a Krisztus ügyet, és láthattuk, hogy nélkülük és odaszánásuk nélkül nem érhették volna el azt a harmónikus állapotot, amelyről mai szakaszunkban szó volt.

2. Az odaszánt életek mellett azonban egy másik fontos eleme is volt az evangélium terjedésének, ez pedig a korábban hitetlen emberek megváltozott élete. Ez tulajdonképpen következménye volt az előzőnek, hiszen az odaszánt emberek életén keresztül változtatta meg Isten a többiek életét is. Nézzünk erre is néhány példát a környező fejezetekből.Ott van először is a Simon nevű mágus, akiről azt írja az Ige, hogy sokáig ámulatban tartotta samária népét, de Fülöp igehirdetése nyomán ő is megkeresztelkedik, sőt egy ideig Fülöp mellé is szegődött. Később azért még neki is formálódnia kell, de már önmagában az, hogy varázslóból Krisztus követő lett, nem kis változás.

Vagy ott van az etióp kincstárnok is. Ő az, aki vagyonos, előkelő emberként érkezik Jeruzsálembe, érdeklődve olvassa a megvásárolt prófétai iratokat, és Fülöp szolgálatán keresztül Ő is az egyház tagjává lesz. Miután megértette Jézus váltságművét, rögtön megkeresztelkedik, és bizonyára saját népéhez hazatérve tovább is adta hitét, élményeit.

És persze ott van Saul, akinek aztán a damaszkuszi úton gyökeresen megváltozik az élete. Előtte még azt írja a Szentírás: "Saul az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe."Utána pedig nem sokkal már arról olvashatunk, hogy bár sokan kételkedve fogadják be, mégis hamar hirdetni kezdi az igét, sőt, rögtön a görög nyelvűekkel vitázik. Vagyis az ő személyével is új távlatok nyílnak a keresztyének számára, hiszen rajta keresztül sokan térnek majd meg a pogány népek közül is. Az üldözőből üldözött lesz, és a gyökeresen megváltozott élet sok-sok áldást ad tovább környezetében.

A folyamat pedig folytatódik, hiszen a megváltozott életekből odaszánt életek lesznek, és így jutottak el oda, hogy az egyház a kezdeti üldözések után lassan biztonságba kerül, épül, Isten félelmében él, és a Szentlélek által lélekszámban is növekszik.

Kedves testvérek, ez a két féle élet szükséges tehát ahhoz, hogy az egyház épüljön, éljen és növekedjen. Ma is, csak így lehetséges a Krisztushoz tartozók megmaradása. Először is odaszánt életekre van szükség. Olyan emberekre, akik ahogyan a kezdeti időkben István vértanú, Fülöp, Anániás és a többiek vállalták az áldozathozatalt, úgy vállalják a mai áldozatokat. Amikor az elmúlt héten néhány gyülekezeti taggal építettük a feljárót, elhangzott, hogy nem magunknak építjük ezeket a dolgokat. Többen odaszánták és rendszeresen odaszánják az idejüket, erejüket azért például, hogy fizikai értelemben épüljön a gyülekezet. Ha csak az elmúlt 2 évet nézzük, így épült a garázs, így lett leburkolva a pince, a terasz, így készülhettek el a fából készült dolgok, a székely-kapu, iskolakapu, kereszt, és korábban is sok-sok gyülekezeti élettér és használati tárgy így jöhetett létre, hogy voltak olyanok, akik odaszántan elkészítették őket, vagy éppen adományt adtak, hogy legyen miből elkészíteni ezeket a dolgokat. Az effajta odaszánás pedig a jövőre néz. Mert bízunk benne, hogy sokan fognak kerékpárral jönni az istentiszteletekre, bízunk benne, hogy szükség lesz a feljáróra a babakocsisoknak és az időseknek, mert lesz aki jönni fog, és lesz, aki használni fogja.

De a lelki szolgálatok is hasonló odaszánást kívánnak. Odaszánt élet kell ahhoz, hogy akár 4-5 gyermekkel is hétről hétre átmenjen valaki gyermekistentiszteletet tartani. Odaszánt élet kell ahhoz, hogy a házi bibliaórákra a betegségek, fájdalmak és próbák között, még idős korban is összes jöjjenek néhányan. Odaszánás szükséges ahhoz, hogy valaki, ha már talán nem tud jönni, de mégis imádkozzon a gyülekezetért, a következő generációkért, és példát mutasson a kicsiknek. De odaszánás szükséges a kismamáknak, fiatal szülőknek, hogy kisgyermekeikkel eljöjjenek, és ide szokassák őket, hogy később legyen esélyük hitre jutni. Sorolhatnánk még az odaszánás formáit, az adakozást, az énekes, zenés szolgálatot, a segítőkészséget, a figyelmességet, az alkalmakon való részvételt és még sok mást is.De a lényeg az, testvéreim, hogy az egyház, a gyülekezet életben maradásához ma is odaszánt életekre van szükség. Hálát adhatunk Istennek azért, hogy a mi gyülekezetünkben vannak odaszánt életek. Ugyanakkor szüntelenül imádkoznunk kell azért, hogy még többen felismerjék, miben szánhatnák oda magukat, hogy rajtuk keresztül gyarapodjon Isten népe.

Az odaszánt életnek azonban előfeltétele a megváltozott élet. Ahogy Pál apostolból úgy lett odaszánt igehirdető, hogy megváltozott az élete, úgy nekünk is erre van szükségünk. Engednünk kell, hogy Isten Szentlelke betöltsön bennünket, átformáljon minket, és mi is hasonlóvá váljunk az Úr Jézushoz. Ahhoz, aki megalázta magát, önmagát adta értünk és helyettünk a kereszten, teljesen odaszánta, odaadta életét azért, hogy mi is átformálódhassunk, és odaszánhassuk neki önmagunkat.

Végül engedjék meg a testvérek, hogy egy személyes élménnyel zárjam az igehirdetést. 2013-ban, nem sokkal azután, hogy ide kerültünk, kaptam Istentől egy igei biztatást, egy ígéretet. Ez az ige az, amelyet ma olvastunk fel, a Bibliámban be is van jelölve, hogy mikor szólt hozzám Isten ezen keresztül. Itteni szolgálatom kezdetén ezzel bátorított Isten, ezzel segített, hogy rábízzam ennek a gyülekezetnek a sorsát. Ezt hadd olvassam fel még egyszer. Az egyháznak tehát békessége volt, eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.

Én hiszem, hogy nemcsak annak idején ott, Galileában, samáriában és júdeában épülhetett az egyház, hanem itt Tiszanagyfaluban is, 2015-ben is növekedhet és épülhet a gyülekezet. Ne feledjük, ehhez kétféle élet szükséges, megváltozott és odaszánt. Engedjük hát, hogy Isten átformáljon bennünket hozzá hasonlóvá, és szánjuk oda magunkat az Ő követésére, hogy rajtunk keresztül is gyarapodhasson az Ő népe. Ha így teszünk, akkor Isten talán a mi életünkben, talán a következő generációkban ezt itt, a mi gyülekezetünkben is meg fogja cselekedni. Ámen.

vissza