Bírák 7,1-15

2016.05.22.

A hit harca

Kedves Testvérek! Néhány napja a bírák könyvét olvassuk bibliaolvasó kalauzunk szerint, és tegnap érkeztünk meg ahhoz a csatához, amelyet Gedeonnak kellett megvívnia ellenségeivel. Mai istentiszteletünkön az ő helyzetéből kiindulva nézzük meg, milyen jellemzői vannak az Istenhez tartozó ember küzdelmeinek, és mi határozza meg azt, hogy a harcokból győztesként kerülünk-e ki. 4 jellemző motívumot vegyünk sorra, amely Gedeon harcában is ott volt, és amely a mi saját küzdelmeinkben is gyakran felismerhető.

1. A hetedik fejezet azzal kezdődik, hogy Gedeon egy 32 ezer fős sereggel készülődött a Midján elleni harcra. Bár az ellenség létszáma többszöröse volt az izraeli seregnek, azért 32 ezer harcos nem kevés. Arra azonban senki sem számított, hogy Isten még ezt a létszámot is lecsökkenti. Először 22 ezer ember tér haza, majd végül csak 300 marad Gedeon seregében. A kevesebb harcos pedig emberileg nézve kevesebb esélyt jelent a győzelemre. Isten azonban meg is magyarázza a sereg létszámának csökkentését. Arra hivatkozik, hogy ha Izrael 32 ezer fővel győzelmet aratna, akkor biztos magának követelné a dicsőséget. Így azonban háromszáz emberrel mindenki számára egyértelmű lesz, hogy nem a maguk erejéből, hanem Isten szabadításával aratnak majd diadalt.

Kedves testvérek. Történetünk alapján úgy tűnik, hogy életünk harcaiban Isten nagyon gyakran lecsökkenti a lehetőségeinket. Előfordul például, hogy egy-egy betegségben lecsökkenti fizikai erőnket, elveszi az egészségünket. Jön egy diagnózis, kiderül, hogy beavatkozásra van szükség, és úgy tűnik, emberi számítás szerint, hogy nagyon kicsi az esély a gyógyulásra. Az ilyen esetek döntő többségében még a kevésbé vallásos emberek is Istenhez kiáltanak. Amikor már nincs más lehetőség, amikor már minden kezelés és számos gyógyszer kudarcot vallott, mindenki számára nyilvánvalóvá lesz, csak Isten segíthet, csak Ő kínálhat megoldást.

De hasonló helyzet állhat elő akkor is, amikor valakit elveszítünk, és gyászt kell hordoznunk. Talán ebben a helyzetben érezzük leginkább, hogy mennyire porszemnyi az életünk. Amikor az emberi vigasztalás erőtlen, és kevés, amikor szembesülünk a másik távozásával, és a magunk életének végességével. Hát ilyen az, amikor Isten lecsökkenti az erőnket, lecsökkenti a seregünket.De megtörténhet ugyanez emberi kapcsolatainkban, munkánk, vagy munkanélküliségünk vonatkozásában, múltunkban, vagy jövendőnkben, az élet bármely színterén. Gedeon serege tehát létszámban jóval gyengébben, de Istenben bízva indul a harcba.

2. A létszám lecsökkenése látszólag nagyon kiszolgáltatottá tette Izrael seregét, azonban ezt követően még tovább csökkennek az esélyek történetünkben. Mert nem elég, hogy Gedeon seregének jóval kisebb lett az ereje, úgy tűnik, hogy a másik csapatban nincsenek ilyen problémák. Három jelzőt fogalmaz meg a Szentíró az ellenség állapotával kapcsolatban, amely mind arról beszél, mennyire erős és hatalmas midján serege.

Először is azt olvastuk, hogy úgy ellepték a völgyet, akár egy sáskahad. Az egyiptomi tíz csapásból tudjuk, hogy a sáskajárás nagy veszedelmet jelentett. Sűrű felhőként jelentek meg, és minden zöldet, minden ehetőt elpusztítottak. Nyomukban csak a pusztulás, és az éhség járt. Az tehát, hogy sáskahadként jellemzi a Biblia midján seregét, mindenképpen nagy veszélyre utalt. Aztán másodjára azt is megtudjuk, hogy az ellenséges csapat tevéinek se szeri, se száma. A teve pedig nagyon strapabíró, hasznos állat volt, amelynek a hadakozásban is nagy hasznát tudták venni, így a megfogalmazott teve mennyiség jelentős fegyvertény volt.Végül pedig nemcsak veszélyesek és harcászatilag erősek voltak, hanem nagy létszámmal rendelkeztek. Ez a három jellemző pedig emberi számítás szerint egyértelműen a midjániak csapatának győzelmét jövendölte.

Kedves testvérek. Velünk is előfordul, hogy miközben a mi seregünk lecsökken, az ellenségé még inkább erősnek, hatalmasnak tűnik. Amikor a mi erőnk lecsökken, a betegség hatalma még inkább eluralkodik. Amikor életünk egy-egy területén lecsökkennek az esélyeink, biztos, hogy sokszorosnak tűnik a túlerő. Ha valamiben nehéz, kilátástalan helyzetbe kerülünk, akkor biztos, hogy jön még valami, ami még jobban felerősíti bennünk azt az érzést, milyen kevesek, és gyengék is vagyunk. Jönnek a veszélyek, erősebbnek tűnnek a problémák, és egyre csak sokasodnak, és sokasodnak. Gedeon ebben a helyzetben könnyen elbizonytalanodhatna. Mi értelme egyáltalán a harcba indulni, ha mi kevesen vagyunk, az ellenségnek pedig se szeri, se száma? Miért küzdjünk, miért tegyük ki magunkat ilyen veszélynek, ha emberileg nézve úgy sincs túl sok esélyünk? Az Úr harcosa azonban nem a körülményekre, hanem Istenre néz.

3. Mivel pedig Gedeon Istentől várja a választ a folytatásra nézve, az Úr egy ígéretet tesz neki. A 9. versben így szól Isten Gedeonhoz: kelj föl, támadd meg a tábort, mert a kezedbe adtam azt! De ha félsz megtámadni, menj le előbb a legényeddel a táborhoz, hallgasd meg, miről beszélnek, akkor majd felbátorodsz és rá mersz támadni a táborra. Isten megígéri Gedeonnak, hogy győzni fog, de ráadásként még azt is megengedte, hogy egy kicsit kételkedjen hadvezére. Ha félsz megtámadni, hallgasd meg, miről beszélnek. Már önmagában az a kijelentés, hogy Gedeon kezébe fogja adni az ellenséget, óriási fegyvertény. Isten ígéretére támaszkodva nyugodtan harcba indulhatott volna.

A Mindenható különös kegyelme volt ez az extra lehetőség, amely által Gedeon még inkább felbátorodhatott, és erőt gyűjthetett. Hiszen amikor odalopóztak az ellenséges táborhoz, hallották, hogy arról álmodott egy katona, hogy Isten Gedeon kezébe adta midjánt és az egész tábort. Az Úr tehát ígéretet tesz Gedeonnak, sőt ígéretét még egy személyes megtapasztalással is kiegészítette, ahogyan saját fülével hallhatta az ellenség félelmét.

Kedves Testvérek. Ez a harmadik jellemzője életünk hit harcainak. Isten ígéretet tesz. Rengeteg ilyen ígéretet átvehetünk tőle a Szentírásból. Van, amikor megerősítést, gyógyulást ígér, van, hogy jelenlétéről biztosít, előfordul, hogy azt a békességet ígéri számunkra, amely csak nála érhető el, de még sok másféle ígéretet is tehet életünkre nézve. Ha itt a templomban is szét nézünk, számos ilyen ígéretet láthatunk. Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, Isten szeretet, erőm és énekem az Úr.

De még folytathatnánk a sort. Életünk minden helyzetében Isten ígérete az, ami biztos alapja lehet hitünknek. Ha olvassuk a Bibliát, eljutnak hozzánk ezek a csodálatos ígéretek. Ha pedig eljutnak hozzánk, akkor a Szentlélek által meg is erősítenek bennünket.

4. Ezt élte át Gedeon is, amikor hallva az ellenséges katona álmát, végre elhitte, hogy Isten kezébe fogja adni Midján seregét. És ekkor jut el oda Gedeon, hogy alázattal leborul Isten elé, és imádkozik hozzá. Ez a negyedik jellemző lépés a hit harcában. Leborulni az Isten elé. Felismerni, milyen hatalmas, felismerni, hogy minden tőle függ, és elhinni, hogy amit ígért, azt meg is fogja tartani. Nem tudjuk, hogy milyen szavakkal imádkozott Gedeon. Bizonyára hálát adott az eddigi vezetésért, talán megköszönte, hogy Isten megmutatta számára akaratát, és valószínűleg erőt kért a továbbiakhoz.

Az biztos, hogy más volt Gedeon az imádság előtt, és más volt utána. Előtte kételkedett. Kételkedett már elhívása kezdetén is, amikor folyamatosan csak jeleket kért Istentől, hogy tényleg ezt, vagy tényleg azt akarja-e az Úr. De az egyértelmű, hogy az ellenséges katona álmát is azért adta az Úr számára, mert a nélkül nem biztos, hogy rá bízta volna magát. Ebből a kételkedő Gedeonból lett határozott, Isten által vezetett vezető, abban a pillanatban, hogy leborult imádkozni. Amikor tisztázta magában Isten erejét, hatalmát, amikor erőt kért a harchoz, akkor valóban Isten emberévé és a szabadítás eszközévé vált népe szemében.

Kedves testvérek. Ez a fordulópont a hit harcában. Az, hogy le tudunk-e borulni, és imádságra tudjuk-e kulcsolni a kezünket? Ha csak a magunk lecsökkent erejét, és az ellenség félelmetes voltát nézzük, akkor nincs győzelem. Vagy ha Isten ígérete ott van előttünk, de nem vesszük azt komolyan, akkor sem vagyunk közelebb a diadalhoz. Egyedül az vezethet győzelemre, ha bízunk Urunkban, és engedjük, hogy az Ő akarata valósuljon meg az életünkben. Lehet, hogy emberi módon kicsi az esély, de ha Isten azt ígérte, hogy velünk lesz, akkor rá bízhatjuk magunkat. És nem az a lényeg, hogy mennyire kevés az erőnk, nem az a meghatározó, hogy milyen nagy az ellenség hatalma, hanem csakis az, hogy Istenre bízzuk minden dolgunkat. Ha pedig ezt megtesszük, győztesek leszünk.

Lehet, hogy nem minden betegségünkből fogunk meggyógyulni, lehet, hogy lesznek próbák, kisebb-nagyobb csaták, de a győzelem az mindenképpen a miénk lesz, azért, mert Istenhez tartozhatunk. Ő az, aki a legnagyobb győzelmet már megszerezte, amikor Fiában megszabadított bennünket a halál hatalmából, de Ő az, aki hétköznapi dolgainkban is győztes csatákat kínál számunkra. Hát ne a körülményeket nézzük, hanem Istenre tekintsünk, aki ma is azt ígéri, hogy velünk jön, és kísér bennünket, boruljunk hát le elé, és tegyük kezébe egész életünket, hogy egykor, majd a győztesek seregében együtt ünnepelhessük az Ő diadalát. Ámen.

vissza