Eszter 10,1-3

2016.11.13.

Mordokaj hite

Eszter 10,1-3

 

Kedves Testvérek. Az elmúlt néhány napban ószövetségi szakaszaink szerint Eszter könyvét olvashattuk. Ez idő alatt, itt az istentiszteleteken hallhattunk először is Ahasvérós királyról, aki vezető embereivel mindenképpen uralkodni akart a nőkön, majd pedig múlt hét vasárnap Eszter hitének fejlődését is figyelemmel követhettük. Láthattuk, amint az önmagáért aggódó királynőből bátor és önfeláldozó hős lesz, aki nem kockáztatta saját életét sem, csakhogy népének szabadulást szerezzen.

            Ma pedig, amikor Eszter könyvének utolsó fejezetéhez értünk, nézzük meg a történet harmadik legfontosabb szereplőjének, Mordokaj útjának legfontosabb állomásait, és figyeljünk arra, milyen hasonlóságok vannak az Ő élete és a miénk között.

            Felolvasott szakaszunkat úgy foglalhatnánk össze: minden jó, ha a vége jó. Ahasvérós király birodalma növekszik, a zsidó Mordokajból pedig a birodalom második embere lett, hiszen őáltala szabadította meg Isten a választott népet ellenségeitől. Az előzményekből azonban tudhatjuk, hogy idáig bizony hosszú út vezetett.

            Amikor először említi Mordokajt a Szentírás, arról számol be, hogy ez a zsidó férfi Jeruzsálemből került a babiloni fogságba. Vagyis egy olyan emberről van szó, aki saját bőrén is megtapasztalta a háborút, és annak következményeit. Ott kellett hagynia a házát, a vagyona nagy részét, és egy másik országban, elnyomott alattvalóként kellett folytatnia életét. Már önmagában ez is óriási próba lehetett az életében.

Ennek ellenére azonban azt láthatjuk, hogy mégsem ment el az esze, és nem egy lázadó gazembert ismerhetünk meg személyében, hanem sokkal inkább egy becsületes, jóra való férfit. Két bizonyítékot is találhatunk erre. Az egyik, amiért szimpatikus lehet Mordokaj az az a tény, hogy gyámság alá vette unokahúgát, Esztert, miután annak szülei meghaltak. Nem hagyta magára, nem hárította más rokonokra a felelősséget, hanem szeretetből elvállalta a róla való gondoskodást. Másik bizonyítékként pedig rögtön egy bátor tettéről hallunk tudósítást. Amikor ugyanis megtudta, hogy két háremőr merényletet tervez a király ellen, rögtön szólt unokahúgának, és gondoskodott róla, hogy megmentse a király életét. Az pedig, hogy egy olyan király életét menti meg, aki tulajdonképpen őt is fogságban, elnyomás alatt tartja, igaz jellemre utal.

            A történet folytatásában azonban egy komoly konfliktushelyzetbe kerül ez a Mordokaj. A király egyik magas rangú embere ugyanis arra kényszeríti alattvalóit, hogy boruljanak térdre előtte, Mordokaj azonban zsidó volta miatt nem teljesíthette ezt a kívánságot. Az első és a második parancsolat megtiltja más istenek imádatát, ezért egy hithű zsidó embernek kötelessége volt megtagadni egy ilyen parancsot. Emiatt azonban nemcsak a maga fejére hozott bajt, hanem egész népe nehéz helyzetbe került. És mivel Hámán nem tűrte az ellenszegülést, kiadta a rendeletet, hogy az egész birodalomban ki kell irtani a zsidókat.

            És mit reagál erre Mordokaj? Gyászolni kezd. A zsidó szokásnak megfelelően megszaggatta ruháját, zsákruhát vett fel, hamut szórt a fejére, és így jajveszékelt az emberek szeme láttára. Mordokaj komoly próbán ment keresztül. Bizonyára féltette saját életét is, és aggódott az egész fogságban lévő nép miatt is, azonban mégsem esett kétségbe, hanem rögtön megpróbált segítséget keresni. Ahhoz a személyhez fordult, aki egyedüli közbenjáróként a legtöbbet tehette annak érdekében, hogy Hámán gonosz terve meghiúsuljon. Odament tehát a palota kapujához, és megüzente fogadott lányának, Eszternek, hogy milyen nagy bajban van az egész nép. Amikor pedig Eszter megpróbálta kivonni magát a felelősség alól, Mordokaj Isten tervét felismerve mégiscsak rábeszéli őt arra, hogy intézkedjen a királynál, és mentse meg valahogy a zsidóságot. Aztán böjtöl, imádkozik, és várja, hogy hogyan gondoskodik Isten választott népéről.

            Ezen a ponton pedig a Mindenható Isten beleszól a történetbe. Ahasvérós király álmatlan éjszakában részesül. Mivel pedig nem tud nyugovóra térni, előhozatja a nevezetes történetek könyvét, és szembesül azzal, hogy igazából semmi jutalmat nem adott annak a Mordokajnak, aki korábban megmentette az életét. Innentől kezdve pedig Mordokaj egyenes úton haladt a felemelkedés felé. És miközben ellensége, Hámán tragikus módon életét veszti, Ő maga, egész népével együtt megmenekül Isten kegyelméből. Így lesz aztán idővel a király jobb keze, ahogyan mai szakaszunkban ez tömören össze van foglalva.

            Kedves testvérek. Azért soroltam most fel Mordokaj történetének főbb pontjait, mert az Ő történetében minden hitben járó ember életállomásai felismerhetőek. Haladjunk most végig a mi életszakaszainkon, és gondolkodjunk el azon, hogy vajon most, hol járunk, és vajon jó felé haladunk-e.

            Mordokaj történetébe ott kapcsolódtunk bele, hogy népe jó részével együtt ő is a babiloni fogságban él. Átvitt értelemben mindnyájan fogságból indulunk. Az eredendő bűn miatt nincsen olyan ember, aki szabad lenne a gonosz munkájától. Amíg nem kerülünk kapcsolatba Istennel, mindnyájan a bűn rabszolgái vagyunk, és azt tesszük, amit az ördög rajtunk keresztül tenni szeretne. Önzők, szeretetlenek vagyunk, mindig csak a magunk javát keressük, és gyakran sajnáljuk a jót a másiktól. Bizonyos szokásaink, bálványaink fogva tartanak bennünket, és megkötözik kezeinket, szavainkat és gondolatainkat. Ez az alapállapot, amelybe már bele születünk, és amelyből mindaddig, míg nem válaszolunk Isten hívására, nem juthatunk ki.

            Ha azonban a bűnök között felismerjük, hogy Isten többre teremtett bennünket, akkor megváltozhat az életünk. Így pedig képessé válunk arra, hogy Istennek tetsző életet éljünk. Ahogyan Mordokaj becsületessége, és jószívűsége feltűnő volt az akkori körülmények között, úgy tűnhet ki mindnyájunk élete, hogyha Isten akaratát követjük. Feltűnőek lehetnek például a szavaink, ha eltérnek az átlagtól. Ha nem a rosszindulat, nem az ártó szándék, hanem a kedvesség árad belőlük, észre fogják venni, hogy mi jó értelemben másak vagyunk. De feltűnőek lehetnek döntéseink is. Ha egy-egy élethelyzetben merünk az Isten útján maradni, és nem engedünk a kísértéseknek, amelyek bennünket is ugyanúgy megkörnyékeznek, mint bárki mást.

            Lehetséges tehát megszabadulni a bűn fogságából, azonban ha hitünk miatt kitűnünk az emberek közül, hamarosan jönni fognak a konfliktushelyzetek is. Akárcsak Mordokaj esetében. Mivel Isten parancsolata miatt nem borult le Hámán előtt, számolnia kellett tettének következményeivel is.

            Kedves Testvérek. Nagyon fontos kérdés, hogy felvállaljuk-e a hitünkből adódó konfliktusokat? Mordokajnak csak annyit kellett volna megtennie, hogy egyszerűen térdet hajt Hámán előtt. Ha ezt megtette volna, nem kellett volna félnie, és nem keverte volna bajba népét sem. Azonban megtagadta volna Istenét.

Lehet, hogy egy-egy helyzetben úgy tűnik, hogy ha némák maradunk, megússzuk a bajt, de közben megtagadjuk Istent. Egészen apró dolgokban is meg lehet tagadni Istent. Megtagadjuk, amikor nem szánunk rá időt, amikor a nyugalom napján minden másra van néhány percünk, csak az istentiszteletre, vagy az igeolvasásra nincs. Megtagadjuk, amikor valakinek beszélni kellene róla, de kellemetlennek érezzük a helyzetet, inkább nem is mondunk semmit. Megtagadjuk, ha tudjuk, hogy szerinte mi lenne a helyes, mégis másképp döntünk. És megtagadjuk, amikor hagyjuk, hogy bálványaink átvegyék az irányítást az életünkben, és megszabják nekünk, hogyan osszuk be az időnket. Merjük vállalni a konfliktusokat, mert hogyha valóban Isten akaratát tesszük, akkor végül mi fogunk jól járni.

Mordokaj, miután kiállt hite mellett, szembesült azzal, hogy milyen nagy veszélybe került. Hámán kiadta a rendeletet, mi szerint egy adott napon az egész fogságban lévő zsidóságot ki kell irtani. Amikor ezt Mordokaj meghallotta, gyászolni kezdett, és Eszterhez fordult, mint aki utolsó segítsége lehet ebben a helyzetben. Tudta, hogy Esztert bizonyára emiatt a helyzet miatt engedte Isten a király közelébe, így rábeszélte, hogy járjon közben a zsidók ügyében.

            Kedves Testvérek. A próbák idején számunkra is ez az egyetlen lehetőség. Ha nehéz helyzetbe kerülünk hitünk miatt, akkor ahhoz kell fordulnunk, aki valóban tud segíteni. Nem a horoszkópokhoz, nem a jósokhoz, vagy megélhetési csalókhoz, hanem az Úr Jézushoz, akinek van hatalma megszabadítani bennünket minden helyzetben. Ha pedig hozzá imádkozunk, akkor mi is átélhetjük azt, amit Mordokaj megtapasztalt.

            Mert Isten ma is beleszól a mi történetünkbe. Ma sem nézi tétlenül az övéi szenvedését, hanem lehajol értünk, és felemel bennünket. Hányszor beleszólt már Isten az életünkbe egy-egy gyógyításon keresztül? Amikor kértük segítségét, vártuk a megerősödést, és valóban megadta azt. Vagy hányszor adott már szívünkbe olyan békességet, amely valahogy felül tud emelkedni a földi próbákon, a körülményeken, és tovább segít bennünket az úton? Vagy hány alkalommal engedi a próbákat az életünkbe, megmentő szándékkal, nehogy még nagyobb bajba kerüljünk és a vesztünkbe rohanjunk? A kérdés csak az, hogy észre vesszük-e, amikor belenyúl az életünkbe? Hálát adunk-e azokért a dolgokért, amelyek váratlanul, de a mi érdekünkben történtek meg? Meglátjuk-e Isten szabadításait a hétköznapokban, vagy azt gondoljuk, minden a mi kezünkben van, és mindent mi értünk el a saját erőnkből?

            Testvérek. Ha Istennek tetsző módon élünk, ha felvállaljuk, hogy mellette döntünk, ha nem hódolunk be a gonosznak, akkor, bár jöhetnek gondok, végül Isten megment bennünket, és megáldja az életünket. Fiában, az Úr Jézusban azonban nemcsak földi utunkat egyengeti, hanem azt is elrendezte, hogy egykor majd hozzá érkezhessünk meg. És valóban, így lehet a mi életünkben is igaz az, amivel kezdtük: minden jó, ha a vége jó. Hát adja Isten, hogy az Ő kegyelméből mindnyájan hozzá érkezhessünk meg, de addig is őt szolgálhassuk, és őt magasztaljuk életünkön keresztül. Ámen. 

vissza