Ezsdrás 7,1-10

2016.10.02.

Ezsdrás

Kedves Testvérek. Készülés közben megkérdeztem valakit, akivel három közös gyermekünk van, de akinek a nevét nem akarom elárulni, hogy mit tud a bibliai Ezsdrásról? Őszintén válaszolt a kérdésre: Ezsdrás, Nehémiás, Eszter, Jób sorára következik Dávid 150 zsoltára. És valóban, sokan azon kívül, hogy talán tudjuk, merre található Ezsdrás könyve a Bibliában, nem is tudunk mást róla. Felolvasott ószövetségi igeszakaszunkban azonban egy olyan mondatot találhatunk, amely röviden és tömören bemutatja számunkra az ő életét és jellemét. Ha már ezekben a napokban a bibliaolvasó kalauz által róla olvashatunk, vizsgáljuk meg ezt az őt jellemző mondatot, és figyeljünk arra, hogy mit üzenhet ez által számunkra a Mindenható Isten.

De mielőtt ezzel a kiemelt mondattal foglalkoznánk, nézzük meg, mit is tudhatunk meg általánosságban Ezsdrás személyéről. A 7. fejezet rögtön azzal kezdi, hogy leírja Ezsdrás családfáját, és egészen Mózes testvéréig, Áron főpapig vezeti vissza őseit. Ezzel azt szeretné érzékeltetni a Szentíró, hogy ez az ember már származásában is különleges, mert a léviták törzse egyik legnagyobb alakjának leszármazottja. Aztán a folytatásban arról hallunk, hogy Ezsdrás írástudó volt, és jártas volt Mózes törvényében. Ismerte az akkori Szentírást, tudta a szabályokat, rendelkezéseket. Emellett még a királlyal is nagyon jóban volt. Azt írja a 6. versben: a király teljesítette minden kérését, mert vele volt Istenének, az Úrnak az ereje. Vagyis Isten úgy irányította a dolgokat, hogy az akkori babiloni király, Artahsasztá valamiért kedvelte, és mindenben megpróbálta segíteni őt, és rajta keresztül Izrael népét. Annyira jó volt ez a kapcsolat, közte és a király között, hogy az Ő vezetésével küldi haza az uralkodó a babiloni fogságban élőket, így aki csak haza akart térni Jeruzsálembe, Ezsdrást követve útra kelhetett. Ráadásul, nemcsak hazamehettek, de még komoly támogatást is kaptak az újrakezdéshez. Artahsasztá király gyűjtést szervez birodalmában, és valószínűleg igen jelentős összeget bíz Ezsdrásra, akinek az lesz a feladata, hogy Jeruzsálembe visszatérve rendbe tegye a templommal és az istentisztelettel kapcsolatos dolgokat, és az adományból áldozatot mutasson be Izrael Istenének. Összességében tehát azt is mondhatnánk, hogy egy áldott emberről van szó, hiszen nemcsak bölcs, és okos volt, hanem Isten jóakarata is vele volt, ahogy olvastuk az Igében. Ilyen volt tehát Ezsdrás, de ami számunkra ennél a néhány információnál sokkal fontosabb az az, hogy miért volt ő ilyen?

Miért volt bölcs, értelmes, miért szerették őt népe tagjai, sőt még az elnyomó hatalom vezetői is, és miért mondja azt róla a Biblia, hogy vele volt Isten jóakarata?Hát itt jön a képbe az a mondat, amelyre már utaltam, és amely tovább mutat az ő emberi jellemvonásain. Ez így szól: "Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét. Vegyük most sorra ennek a mondatnak a szavait, és tanuljunk Ezsdrás példájából. A mondat első szava így hangzik: szívből. Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét. Amint az kiderült a felolvasott szakaszból, Ezsdrás törvénytudó volt, nagyon jól ismerte Isten rendelkezéseit. Tudta mit szabad és mit nem szabad, tudta, hogy melyik ószövetségi törvényt milyen helyzetben lehet alkalmazni. Minden bizonnyal ő maga is betartotta ezeket a szabályokat, hiszen írástudóként ezt mindenki el is várta tőle. Ez a fajta élet azonban nagyon könnyen átválthatott volna egyfajta színjátékká. Mert attól, hogy valaki látszólag betartotta a törvényeket, nem biztos, hogy ott legbelül, a szívében is rendben volt minden. Jézus korában pontosan ez volt a probléma az írástudók nagy részével, hogy bár ismerték a törvényeket, mégsem szívből éltek azok szerint, hanem sokkal inkább színből.

Szívből, vagy színből? Egyáltalán nem mindegy. Nem mindegy például kapcsolataink terén. Szívből, vagy színből szeretjük a másikat? Egy lelkész mesélte el, hogy egyszer egy esküvő közben amikor feltette a kérdést a vőlegénynek, hogy akarod-e feleségül az itt álló menyasszonyt, a fiatalember azt válaszolta, hogy nem. Nézett a lelkész, ledöbbent arccal ültek a rokonok, majd ismét feltette a kérdést: akarod-e feleségedül, az itt álló menyasszonyt? A válasz ismét határozott nem volt. Na hát, a lelkész nehéz helyzetbe került, hát most akkor mi legyen, hiszen a két egybehangzó igen az egyik alapfeltétele a házasságkötésnek, így hát odament a menyasszony szüleihez, hogy akkor most mi legyen. Azok kimentek a vőlegénnyel a templom elé, beszélgettek vele, megállapodtak, hogy ráíratnak még egy jó darab földet a vőlegény nevére, csak vegye már el a lányukat, ne maradjanak szégyenbe. Amikor pedig visszajöttek, büszkén és nagy hanggal jelentette be az örömapa, hogy tiszteletes úr, akarja már. Hát sajnos velünk is előfordul, hogy csupán színlelésből szeretjük a másikat. Otthon még talán veszekedünk, nincs egyetértés, de persze mások előtt már megerőltetjük magunkat, mintha minden rendben lenne. És ez bizony nemcsak emberi kapcsolatainkban van így, hanem akár Istennel kapcsolatban is. Lehet templomba járni szívből, és lehet színlelésből. Lehet azért, mert vágyunk az elcsendesedésre, az egymással való közösségre, az Ige magyarázatra, de lehet azért is, mert ha nem járnánk, megszólnának, vagy családtagjainkat hoznánk kellemetlen helyzetbe.

De kegyességi életünk más területei is működhetnek színből. Lehet Bibliát olvasni színből. Amikor rutinná válik az igeolvasás, és a helye megvan a napirendünkben, mert már annyira megszoktuk, de a minősége nagyon megromlott. Kinyitjuk a Bibliánkat, elolvassuk a napi szakaszokat, esetleg olvasunk hozzá valamilyen magyarázatot, majd bezárjuk, és már le is van tudva. Magunkat is átverjük, ha olvassuk a Szentírást, de mégsem olvassuk, mert nem engedjük, hogy Isten üzenete eljusson a szívünkig. Ha nem olvassuk el még egyszer, meg ha nem értjük, még többször, ha nem gondolkodunk rajta, ha nem próbáljuk meg alkalmazni az életünkben, akkor egy nagy színjáték az egész.

És még sajnos azt is meg kell említenünk, hogy az imádság is történhet ilyen színlelésből. Nyilván, aki nem imádkozik, az színből se tud imádkozni, de a gyakorló imádkozók körében időről időre előkerülhet a probléma, hogy nem tudunk szívből imádkozni. Vagy azért, mert valamiért neheztelünk Istenre, vagy azért, mert eltávolodtunk tőle, és nincs igazából mondanivalónk felé, vagy azért, mert másokkal közösen imádkozva szeretnénk úgy igazán, szépen imádkozni, de akarva-akaratlanul is előfordulhat, hogy az imádkozás is színjátékká lesz. Ne hagyjuk, hogy ez velünk is megtörténjen, hanem éljük meg szívből az Istennel való kapcsolatunk minden apró mozzanatát.

Kicsit sokáig időztünk ennél az első szónál, de azért hangsúlyoztam ki ezt ennyire, mert ez a szó határozza meg a mondat többi részét is.A következő szavunk így hangzik: törekedett. Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét. Ez a szó arra utal, hogy Ezsdrás sem volt tökéletes. Nem azt mondja az Ige, hogy Ezsdrás szívből kutatta és teljesítette az Úr törvényét, mindent betartott, és tökéletes ember volt Isten szemében. Erről szó sincs. De azt leszögezi a Szentírás, hogy Ezsdrás szívből törekedett. Nem mondta azt, hogy hát, én már csak ilyen vagyok, van, amit be tudok tartani Isten parancsolataiból, van, amit nem, hanem törekedett a tökéletességre. Gyakran eszembe jut az az Ige, amikor Jézus azt mondja a hegyi beszédben: Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy Mennyei Atyátok is tökéletes. Jézus tudta, hogy nem lehetünk tökéletesek, mégis erre buzdít. Mintha azt mondaná: próbáljatok meg tökéletesek lenni. Törekedjetek arra, hogy tökéletesek legyetek. Ne legyintsünk a bűneinkre, tökéletlen dolgainkra, hogy mindegy az, ezen már nem tudunk változtatni, hanem törekedjünk a jobbra, a tökéletesre.

Harmadik fontos kifejezésünk a kutatni szó, mivel Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét. De mit is jelent kutatni az Úr törvényét? Hát nagyon egyszerű a válasz: ha kutatom az Isten törvényét, az azt jelenti, hogy meg akarom érteni a Bibliát. Ne érjük be azzal, hogy hiszünk Istenben a magunk módján, hanem próbáljuk meg megérteni, hogy nekünk személyesen mit szeretne mondani. És itt most ismét visszatérünk a Bibliaolvasáshoz. Ha kutatom az Igét, akkor többször is elolvasom azt. Ha kutatom az igét, akkor nem legyintek, hogy most ez nehéz, úgysem tudom megérteni, hanem megpróbálom értelmezni a mondatokat, a szavakat, esetleg veszek valamilyen könyvet, amiben magyarázatok is vannak, utána olvasok az interneten, vagy hasonlók. Aki kutat, az időt szán a kutatási területére, és addig megy, míg meg nem érti, amit olvas. A Bibliaolvasás ilyen tudományos, fárasztó és időigényes lelki munka. Ülni kell felette. Kutatni kell benne Isten akaratát, kutatni kell benne saját magamat, a hibáimat és az értékeimet, és kutatni kell benne azt, hogy Isten mit szeretne nekem üzenni. Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét. Ezért lehetett áldott az élete.És el is érkeztünk kiemelt mondatunk utolsó fontos szavához, amely nem más, mint a teljesítse kifejezés. Ezsdrás nemcsak arra törekedett szívből, hogy kutassa az Írásokat, hanem arra is, hogy teljesítse az Úr törvényét. Úgy akart élni, hogy az tetsszen az Istennek. És talán ez a legfontosabb. Hogy amit felkutatott és amit megértett, azt a hétköznapokban meg is tudja élni. Ahogy már utaltam rá: legyetek tökéletesek, amint Mennyei Atyátok tökéletes. És nemcsak elméletben, nemcsak színlelve, hanem valóságosan.

Kedves Testvérek. Ha feltenném a kérdést, hogy ki is az az Ezsdrás, akkor most már talán kicsit többet tudnánk róla elmondani. Egy áldott életű, bölcs írástudó, akit a babiloni fogságból hazaengednek, és akire rábízzák a hazatérők vezetését, valamint az adományok kezelését. De ami talán legjobban összefoglalja az ő életét és jellemét, az az a mondat, amiről végig szó volt. Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét. Ez volt Ezsdrás. Isten azonban azt üzeni ma számunkra, hogy próbáljunk meg mi is olyanok lenni, mint amilyen ez az Ezsdrás volt. Szívből törekedjünk arra, hogy kutassuk és teljesítsük Isten akaratát. Éljünk szívből Istennek tetsző életet, törekedjünk a tökéletességre, a jobbra, kutassuk Isten szavát, akaratát, és a hétköznapokban is éljük meg mindazt, amit elméletben már tudunk. Tegyük mindezt azért, mert az Úr Jézus példája is erre mutat, sőt felülírja Ezsdrást is. Hiszen Ő nemcsak törekedett a törvény betartására, hanem küldetésével teljes mértékben és tökéletesen megvalósította Mennyei Atyjának akaratát. Az Ő kereszthalála által van bűnbocsánatunk, az Ő feltámadása által van örök életünk. Adjunk hát neki ezért hálát, és hálából mi is szívből törekedjünk az ő akaratának kutatására és teljesítésére. Ámen.

vissza