János 18,28-40

2017.10.27.

Szabad-e Jézus?

János 18,28-40

 

Kedves Testvérek! Nagyon örülök, hogy eljöttünk ma este, mert az, hogy itt vagyunk, azt is jelenti, hogy szabadok vagyunk. Senki nincs közülünk bebörtönözve, senkit nem ejtettek foglyul, senki nincs otthon megkötözve, vagy politikai erők által visszatartva, sőt, egyelőre még én se fizettem senkinek azért, hogy eljöjjön, hogy jobb legyen a statisztika. Mindnyájan, akik itt vagyunk, szabad akaratunkból, szabadon lehetünk most itt.

Jó ezt leszögezni, mert nem volt ez mindig így. Én csak hallottam róla, de többen az itt lévők közül megéltek olyan időket, amikor más volt a helyzet. Amikor volt elnyomás, volt megkötözés, volt lelki, szellemi fenyegetés, és nem mindenki azt tette, amit szeretett volna. Ma pedig mit látunk? Mindent meg lehet tenni. Senki sem szólhat bele a dolgainkba, mindenhez jogunk van, mindent megtehetünk, mindent gondolhatunk, mondhatunk, és tehetünk, így aztán a nagy szabadságban a szabadosság felé halad a világ. Túl nagy a szabadság, így eltűnnek az erkölcsi, értékrendbeli határok, és marad az egyén, marad az én szabadságának védelme. És ezzel párhuzamosan függőségek tömkelege terjed, mert a nagy szabadságból sokféle megkötözöttségbe menekülnek az emberek. Kérdés, hogy szabadabbak vagyunk-e, mint néhány évtizeddel ezelőtt?

            Mert nem mindegy. Aki járt már börtönben, az biztosan jobban tudja érzékelni mit is jelent a szabadság. A zenekarral többször voltunk már itt Tiszalökön szolgálni, de mindig felüdítő volt az a pillanat, amikor kiléptünk a börtön ajtaján. Bent ugyanis, bár elvileg szabadok vagyunk, nincs rajtunk bilincs, és nem vagyunk bezárva egy cellába, mégis korlátozva vannak a lehetőségeink. Nem lehet csak úgy kiszaladni az épületből, hiszen ahhoz, hogy az egyik helyiségből átjussunk a másikba, több rácson is át kell haladnunk. Nem lehet telefonálni, csak arra mehetünk, amerre kinyitják előttünk az ajtót, és más dolgokban is le van korlátozva a szabadságunk.

            Amikor pedig kijövünk, szinte rögtön fellélegzik az ember, de jó, hogy szabadok vagyunk. Lehet ugrándozni, arra megyünk, amerre szeretnénk, érezzük a friss levegőt, kommunikálhatunk bárkivel, és hasonlók. Ha valaki átélt már ilyet, tudja, miről beszélek. Nagy a különbség a szabad és a fogvatartott ember között.

            Kedves Testvérek! Mai igeszakaszunkban a passiótörténet egyik legfontosabb kérdése hangzik el ugyanebben a témában. Pilátus szólítja meg a Jézust elé hurcoló sokaság tagjait, amikor így szól: Akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?

            Fogság, vagy szabadság? Jézus helyzetében sem volt elhanyagolható a kérdésre adott válasz. Ha azt mondja a tömeg, hogy fogság, hogy ítélet, akkor Jézus nem tudja tovább folytatni a gyógyítások és tanítások sorát. Hiába Ő az Isten Fia, hiába van hatalma minden felett, ha az emberek fogságra ítélik, akkor Ő vállalja ezt az utat. Persze, mennyivel más lett volna a helyzet, ha a sokaság azt kérte volna Pilátustól, hogy engedje Őt szabadon. Ha legalább úgy skandálták volna a nevét, ahogyan néhány nappal korábban, virágvasárnap, amikor a szamárháton bevonuló Mestert Hozsannával fogadták! De ugyanaz a tömeg most mást kiabál. Ne ezt, hanem Barabbást! Ne ezt, ne a Messiást, ne a gyógyítót, ne az Üdvözítőt, hanem Barabbást, a rablógyilkost. Ha jobban megnézzük ezt a mondatot, nem is az itt a lényeg, hogy a tömeg Barabbást élteti, hanem az, hogy ne Jézust engedjék szabadon! Ne ezt! Mindenki más jöhet, csak ezt ne engedjétek szabadon.

            Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát? Testvérek. Ez a kérdés tulajdonképpen végigkíséri Jézus szenvedéstörténetét. Ha egy kicsit az események mögé nézünk, láthatjuk, hogy különböző helyzetekben, különböző személyek döntéseiben vissza-visszatér ez a kérdés. Akarjátok-e, hogy szabad legyen Jézus?

            Ha például Júdásra gondolunk, akkor hamar felismerhetjük, hogy benne is dolgozott ez a kérdés. Ő bizonyára sokat vívódott azon, hogy mit tegyen Jézus tanítványaként. Nála volt az erszény, vagyis ő volt a 12 pénztárosa, így aztán nem csoda, hogy a pénz szerelme előtört az ő szívében. Megkereste a farizeusokat, és üzletet kötött velük. Úgy döntött, hogy a tanítványságot eladja, úgy határozott, hogy Jézus szabadsága helyett inkább a pénzt választja. Pilátus kérdésére, hogy akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát, Júdás így felelt: ne ezt, inkább a pénzt választom.

            De eszünkbe juthat Péter tagadása is. Bár a tanítványok többsége a Gecsemáné kertben elfutott, Péter és János követik Jézust, és ahogy a napokban olvastuk, János ismeretsége által bejutnak a főpap udvarába. Ott azonban Pétert felismerik. Megvádolják azzal, hogy márpedig őt már korábban is látták, mert Jézus tanítványai közül való. Péternek pedig el kell döntenie, hogy kinek a szabadságát választja. Jézus legyen-e szabad, a vele való kapcsolata maradjon-e sértetlen, vagy pedig ő tudja megúszni a balhét, a vallatást, és a fogságot. A Mester szabadsága kerül szembe a tanítvány szabadságával. És Péter dönt, háromszor is, inkább magát menti. Pilátos kérdésére, hogy akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát, Péter így felelt: ne ezt, ne Jézust, ha lehet, inkább magamat menteném, csak én ne kerüljek bajba.

            És harmadjára a főpapok és írástudók csoportjáról is mondhatunk néhány szót. Feléjük is elhangzik a kérdés, még konkrétabban, mint Júdásnak és Péternek, és ők is válaszolnak a maguk módján. Számukra sokkal fontosabb volt a saját hatalmuk, betanult és betanított vallásos képmutatásuk, hogy mindezért könnyen beáldozták az állítólagos Messiást. Kajafás mondta nagyon bölcsen a többieknek, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Mivel tartottak Jézus hatalmától, hiszen sokat gyógyított, és látványos csodákat is tett, inkább elfogták, és elítéltették, mint hogy nyilvánvalóvá legyen az ő képmutató vallásosságuk, és látszatkegyességük. Féltették hatalmukat, pozíciójukat, népszerűségüket, így aztán ők mondják ki Pilátusnak a konkrét választ: Ne ezt, hanem Barabbást. Ne ezt, aki gyógyított, aki csodákat tett, ne ezt, akire illenek az ószövetségi próféciák, hanem inkább a másikat, aki miatt kevesebb bajunk lehet.  

            Kedves Testvérek! Ma, ebben a szabad világban, nekünk, mai szabad embereknek szól Pilátus kérdése! Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát? Akarod-e, hogy az Úr Jézus, aki már nemcsak a zsidók királya, hanem Mindeneknek Ura, szabad legyen az életedben? Akarod-e, hogy azt tegye benned és általad, amit csak szeretne? Fontos kérdések ezek, mert ma is gyakran fogságba szavazhatjuk Jézust. Lehet, hogy egyszer, életed során beengedted, behívtad őt a szívedbe, hogy lakjon ott, és tegyen veled, amit csak szeretne. Biztosan formált is téged, és azóta is erre törekszik. De előfordulhat, hogy egy-egy helyzetben, vagy életünknek egy-egy területén lekorlátozzuk az Ő szabadságát. Megkötözzük, hogy ne tudjon változtatni rajtunk.

            Lehet, hogy úgy vagyunk, mint Júdás, hogy tanítványként éljük az életünket, csak a mikor a pénzről van szó, akkor kötözzük meg Jézus kezét. Abba inkább ne szóljon bele, majd én eldöntöm, hogy mire, hogyan és mennyit költök. Vagy lehet, hogy úgy vagyunk, ahogyan Péter volt, hogy sok nehéz helyzetbe is belemegyünk Jézusért, de ha a mi szabadságunkról, vagy a kívülállók rólunk való véleményéről van szó, akkor állítjuk őt be a sarokba. Csak meg ne szóljanak a hitem miatt, csak belém ne kössenek amiatt, hogy templomba járok, vagy megpróbálok Isten értékrendje szerint élni.

Persze farizeusokként is megkötözhetjük Urunkat, amikor a látszatot igyekszünk fenntartani, arrébb tesszük a Bibliánkat naponként, itt vagyunk az alkalmakon, mosolygunk másokra, egyébként pedig olyanok vagyunk, mint a meszelt sír, belül a rothadás és a halál uralkodik.

            Vajon mi hogyan válaszolnánk Pilátus kérdésére? Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát? Akarod-e, hogy Jézus szabad legyen az életedben? Vagy inkább azt mondod, hogy ne ezt, ne őt, inkább valami mást?

            Testvérek. Nem mindegy, hogy kit engedsz szabadon. Ha az Úr Jézust megkötözöd, akkor nem fog tudni segíteni rajtad. Akkor nem fog tudni mozdulni, indítani, jót tenni benned és általad. De ha neki szabad kezet adsz, megvallod bűneidet, és mindent a kezébe teszel, akkor a téged megkötöző bűnök lesznek rabok. Akkor tehetetlen lesz a gonosz az életedben, és a Megváltó felszabadít téged az Istennek tetsző életre. Tedd fel magadnak a kérdést, és válaszolj őszintén rá: akarod-e, hogy az Úr Jézus szabad legyen az életedben? Ámen.

 

vissza