Jónás 1-2

2016.02.28.

A hal gyomrában

Jónás könyve 1,1-16; 2,1-2;11

Böjt 2016.02.28.

Kedves testvérek. Ma, amikor böjti úrvacsorás istentiszteletünket tartjuk, Jónás történetének négy helyszínét nézzük meg felolvasott szakaszunk alapján, és keressük a választ arra, miért van szükség a böjti időszakra.

Történetünk első helyszíne Jónás otthona. Felolvasott szakaszunk ugyanis azzal kezdődik, hogy Isten megszólítja Jónást. A Mindenható Úrnak terve van egy egyszerű ember életével. Isten Ninivébe küldi emberét, mert az a célja, hogy az ott élő gonosz népet megtérésre hívja Jónáson keresztül. Nagyon fontos megállapítanunk, hogy innen indul az egész történet. Jónás egy Isten által megszólított ember, és ez nem kis dolog. Istennek terve van az életével, egy nagyon fontos küldetést bíz rá, másokat kell figyelmeztetnie arra, hogy térjenek meg gonosz útjukról.

Testvérek, lehet, hogy idáig élt bennünk egy kép Jónással kapcsolatban. Tudtuk róla, hogy engedetlen volt, tudtuk, hogy kidobták a csónakból és bekapta egy nagy hal, de a mai istentiszteleten rá fogunk ébredni, sokkal több a hasonlóság közte és köztünk, mint azt gondolnánk. Az első párhuzam az ő élete és a mién között az, hogy mi is megszólított emberek vagyunk. Legtöbben rendszeresen itt vagyunk az istentiszteleteken, és halljuk Isten szavát. Tudjuk, hogy van célja az életünkkel, és szeretne ránk bízni különböző feladatokat. Hallótávolságban vagyunk, és észre vesszük, ha valamire indít bennünket. Lehet, hogy ezt természetesnek vesszük, de higgyük el, nem az. Hatalmas lehetőség az, hogy hallhatjuk Isten szavát, hát még az, hogy feladatot is bíz ránk.

Jónás is nagyon jól tudta ezt. Ennek ellenére azonban történetünk második állomása nem Ninive, hanem egy Jáfó nevű város, amit másként Joppénak is nevez a Szentírás. Tudnunk kell, hogy ez a Joppé egy forgalmas kikötőváros volt. Jónás is azért ment oda, mert hajóra szeretett volna szállni. A probléma azonban az volt, hogy úti célja nem Ninive, hanem Tarzisz volt. Az a Tarzisz, amelyhez tényleg szükség volt a hajóra. Kevesen tudják, hogy nem az volt itt a gond, hogy Jónás rossz hajóra szállt a kikötőben, hanem az, hogy nem is kellett volna hajóra szállnia. Ugyanis Ninivébe szárazföldön is el lehetett volna jutni. Sőt, ez a Ninive még csak közel sem volt a földközi tengerhez, amely partján Joppé és Tarzisz feküdt, hanem jóval beljebb volt a szárazföldön. Tehát Jónás tudatosan rossz irányba ment, szembeszállva Isten parancsával.

Milyen gyakran kötünk ki mi magunk is olyan helyeken, olyan élethelyzetekben, amelyeket messziről el kellene kerülnünk. Amelyekhez semmi közünk nem kellene, hogy legyen. Érzed, hogy Isten arra indít, hogy légy ott a családodban, és Te nem vagy ott. Máshová mész. Pont az ellenkező irányba, mint Jónás. Rád bízta őket, hogy Te hívd őket az Istenhez, és te mással foglalkozol. Egészen mással. Vagy lehet, hogy Isten azt mondja, hogy légy ott a rád bízott munkatársak között. És te mit csinálsz? Elkerülöd őket. Inkább nem is beszélsz nekik a hitedről, az Istenedről, az ő bajuk, mi közöd hozzájuk? Esetleg tudod, hogy ott kellene lenned egy-egy gyülekezeti alkalmon. Ott lehetnél a korosztályodnak megfelelő csoportban, közösségben, de nem vagy ott. Mert máshol vagy. Egészen messze. De még az is lehet, hogy itt vagy az istentiszteleteken, legalábbis fizikailag, mert megszoktad, mert úrvacsora van, mert éppen sikerült megfőzni az ebédet, elvégezni a munkát, de közben lélekben nagyon messze vagy. Nem is figyelsz ide. Próbálod megfogalmazni a kritikát, ezt a történetet már ismerem, ezt már tudom, hallottam már, lassú, vagy gyors az éneklés, milyen sok képmutató megy úrvacsorázni, és az ilyen gondolatok miatt nem vagy itt. Messze jársz. Más utakon, távol a rád bízott küldetéstől. Hol vagy testvérem? Merre jársz ebben a pillanatban?

A harmadik képen Jónást a hajó mélyén találjuk. Fent tombol a vihar, mindenki sürög-forog, próbálják menteni a menthetőt, dobálják kifelé a fölösleges terheket, hátha életben maradnak, Jónás pedig mélyen alszik. A pogány legénység minden tagja a maga isteneihez fohászkodik, hátha valamelyik megmenti őket, Jónás pedig, az Isten embere, az igazi Isten megszólított és elküldött szolgája mélyen alszik. Mélyen a hajóban, mélyen a bűnben.

Testvérek, előfordulhat, hogy mi is ilyen mély állapotban találjuk magunkat. Amikor nem érdekel semmi, amikor már észre sem vesszük a viharokat, olyan nagy a baj, és nem foglalkozunk sem magunkkal sem másokkal. Mi, akiket megszólított az Isten, mi akiket elküld az Isten, elvesztjük a célunkat, elfordulunk Urunktól, és mély álomba ringatjuk magunkat. Ilyen mély álom lehet egy-egy régi bűn, amitől nem tudunk megszabadulni. Belátjuk, hogy nem jó benne lenni, de mégis belefekszünk. Vagy altatjuk magunkat a változás kockázataival. Á, én úgysem tudok megváltozni, mi lesz akkor velem, mi lesz a kapcsolataimmal, az életemmel. Túl nagy a veszély. Pedig még csak a mély álom után következik a megpróbáltatás java.Jónás a legénység kérdésére beismeri, hogy bizonyára ő az oka a viharnak. Lemond az életéről, belátja, hogy engedetlen volt, és kéri, hogy dobják be a tengerbe, hiszen azzal mindenkinek jobb lesz. A hajó utasai megmenekülnek, őt pedig utoléri bűnének következménye. Istennek azonban más terve volt vele.

Így aztán a hullámsír helyett Jónás egy nagy cet gyomrában találja magát. Ez történetünk negyedik állomása. Olyan szépen szoktuk ezt tanítani a gyerekeknek, hogy hála Istennek Jónást bekapta egy hal, és milyen jó volt neki, hogy ott volt a hal gyomrában, de azért szerintem nem volt az neki olyan nagyon jó. Egy cet gyomra nem lehet éppen leányálom. Én nem úgy képzelem el, ahogy a képeken szokott lenni, hogy az óriási nagy gyomorban, mint egy nagy teremben csak úgy sétálgat Jónás, leül, majd ledől pihenni egy kicsit, aztán arrébb megy. Nem volt az olyan jó hely. Szerintem sokkal inkább szoros volt a hely, nem volt kényelmes, nem volt fény, hiszen honnan lett volna egy hal gyomrában, és valószínűleg a mozgás sem volt túl egyszerű abban a közegben. És még nem is beszéltünk a különböző szagokról. Egy valamiért azonban mégis jó volt ott lenni. Jónás magába nézhetett. Kicsit kellemetlen volt a hely, de mégis élt, a biztos halálból újra Isten kezébe érkezhetett. Ott, a cet gyomrában, a kényelmetlen helyzetben alkalom nyílt arra, hogy bűnbánatot tartson, és átgondolja életét, jövőjét. Jónásnak ebben a helyzetben erre volt a legnagyobb szüksége.

Kedves Testvérek. Időről időre szükségünk van arra, hogy ilyen helyekre kerüljünk. Hogy átgondoljuk, hogy áll az életünk, a hitünk, merre megyünk, és mit kezdünk Isten akaratával. Számomra a múlt hét csütörtöktől vasárnapig terjedő időszak ilyesmi volt. Nem azért, mert olyan rossz lett volna, vagy mert előtte a vesztembe rohantam volna, hanem azért, mert volt lehetőségem megállni, magamba nézni, és Istenre figyelni. Persze lehet, hogy a cet gyomrára van szükség. Lehet, hogy kell, valami ami kényelmetlen, ami szembesít. Egy próba, vagy egy megfeddő üzenet, de időnként szükségünk van ilyen élményekre. Erre való a böjti időszak, amelyben járunk. Nézzünk magunkba. Ne várjuk meg, míg kidobnak a hajóból, és életveszélybe, vagy lelki-életveszélybe kerülünk, hanem még idejében álljunk meg, hogy újratervezzük az utat. Jónás megtette ezt. Hálát adott Isten szabadításáért, és élete további állomásain átadta neki az életét. Belátta, hogy el kell végeznie a rá bízott küldetést, és engedelmesen követte Ura akaratát.

Hát tegyük mi is ezt. Akár ma, akár holnap, akár bármely napján az életünknek, álljunk meg, szakadjunk ki egy pillanatra a bennünket körülvevő hullámok közül, és engedjük, hogy Isten magához öleljen minket. Ha ehhez le kell mondani valamiről egy időre, tegyük meg. Ha böjtölni kell valamiben, tegyük meg, ha a három óra helyett csak egyet kell tvzni, tegyük meg. Vállaljuk a kényelmetlenséget, vállaljuk a csendet, a sötétet, hogy Isten helyére tehesse az életünket.

Jónás megmenekült, és folytatta útját, és eredményesen hirdette az Isten üzenetét Ninivében. Hát adja Isten, hogy az elcsendesedés és a lelki hazatalálások után beálljunk a helyünkre, és végezzük az Isten által ránk bízott feladatokat. Ámen.

vissza