Lekció: 1Királyok 10,1-7; 2Korinthus 11,24-28 Textus: Zsoltárok 23.

2018.04.22.

Pásztorom

Tiszanagyfalui Igehirdetések

 

Lekció: 1Királyok 10,1-7; 2Korinthus 11,24-28

 

Textus: Zsoltárok 23.

 

2018. április 22.

 

 

Kedves Testvérek! A mai napra kijelölt igéket olvasva három kiemelkedő bibliai személy helyzetébe nyerhetünk bepillantást. Mind a három férfi más próbákkal és más örömökkel szembesült élete során, azonban van, ami mégis összekapcsolja útjukat. Az első történet főszereplője Salamon király, aki uralkodása jelentős részében nagy gazdagságban élt. Vele szemben találjuk az újszövetségi korból Pál apostolt, aki rengeteg próbát, szenvedést látott, heti zsoltárunkban pedig Dávid az, aki egyik legismertebb költeményében gyönyörűen összekapcsolja ezt a két életutat a 23. zsoltárban. Ezeket a történeteket olvasva felmerült bennem a kérdés, hogy hogyan lehet ez is, az is az Istené? Miért van az, hogy az egyik jólétben, gazdagságban, földi békességben él, a másik pedig sokféle üldöztetésben, kínzásokban és betegségekben, és mégis, mindketten Istenhez tartozónak vallják magunkat? Mai istentiszteletünkön erre a kérdésre keressük a választ. Vegyük sorra a három történetet, és nézzük meg, mi a közös bennük.

 

1.Kezdjük ószövetségi szakaszunkkal, Salamon helyzetével. Ő az, aki uralkodása kezdetén egy különleges lehetőséget kap Istentől. A 3. fejezetben olvassuk, hogy az Úr megjelent Salamonnak álmában, és ezt mondta: „Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte: Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között, különben ki tudná kormányozni a te nagy népedet?” Istennek nagyon tetszett ez a hozzáállás, ezért nemcsak bölcsességet, engedelmes szívet, hanem rengeteg földi áldást is kapott az új uralkodó. Így mondta neki Isten: „olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél: olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy nem lesz hozzád fogható senki a királyok között. Ha az én utaimon jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan apád, Dávid tette, akkor hosszú életet adok neked.”

            Salamon tehát mindenféle földi jót megkapott. Ezt bizonyítja mai szakaszunk is, amely Sába királynőjének különleges látogatásáról számol be. A bibliai leírásból kiderül, hogy azért Sába királynője is megadta a módját a dolgoknak, ő is tekintélyes kísérettel, és különleges balzsamokkal, drágakövekkel érkezett Salamonhoz. Az volt a terve, hogy néhány kérdéssel majd felméri a király bölcsességét, de azt tapasztalta, hogy nem tud rajta kifogni. A bölcsesség mellett azonban a külső dolgok is felkeltették figyelmét. Egészen részletesen megfogalmazza ezt az Ige. A 4. verstől így szól az Ige: „Amikor Sába királynője látta Salamon nagy bölcsességét és a palotát, amelyet építtetett, az asztalán lévő ételeket, az udvari emberek ülésrendjét, a felszolgálók magatartását öltözetét, pohárnokait, valamint égőáldozatát, amelyet az Úr házában szokott bemutatni, még a lélegzete is elállt.”

            Salamon tehát gazdag volt, és mindene megvolt, amire csak vágyott, de uralkodása nagy részében szoros kapcsolatban volt Istennel. Sokszor olvassuk róla, hogy áldozatot mutatott be Istennek, ami higgyük el, egyáltalán nem volt természetes egy ilyen dicsőséges uralkodó helyzetében. Mert az rendben van, hogy Istentől kérte a bölcsességet uralkodása kezdetén, de idővel a fejébe szállhatott volna a dicsőség. Mondhatta volna, miután elkészült a csodálatos palota, hogy zárjuk be a templomot, nincs már arra szükség, hiszen én vagyok a legnagyobb, legyen enyém minden dicsőség. Vagy mondhatta volna, amikor sokféle szövetségest szerzett magának, és rengeteg területet meghódított, hogy mit törődjek én Istennel, hiszen itt mindenki nekem szolgál, mindenki nekem fizeti az adót, én vagyok a legnagyobb. De Salamont nem rontotta el a gazdagság. Amíg az idegen asszonyokon keresztül nem kezdett el bálványokat imádni, megmaradt az Úr útján.

            Kedves Testvérek. Salamon történetének érthető üzenete van. Attól, hogy valaki gazdag, attól, hogy jól mennek a dolgai, rendben vannak a földi körülményei, még szüksége van Istenre. Attól, hogy nincsen nagyobb betegségünk, vagy akár gyűjteni, tartalékolni is tudunk keresetünkből, nyugdíjunkból, még megmaradhatunk az Isten által kijelölt úton. Ő az, aki adhat nekünk békességet, biztonságot, és mindent, ami ebben a földi életben szükséges lehet. Ha nem fordulunk ki magunkból, és a jólétben nem fordítunk hátat Istennek, akkor a gazdagság, vagy a megfelelő anyagi helyzet nem lesz az ellenségünk.

           

2. Második történetünk azonban pontosan az ellenkező oldalt mutatja be. Pál apostol ugyanis a korintusbeli gyülekezet tagjainak éppen arról számol be, milyen komoly próbákat élt át élete során. Ő nem az anyagi jólétről, a sokféle áldásról, vagy éppen a boldog, békés földi útról beszél, hanem azokról a dolgokról, amiket az evangélium miatt el kellett szenvednie. Érdemes újra meghallgatni, és átgondolni mindazt, amiről beszél.

„Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltan úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek kötött, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezen kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.”

            Azt hiszem, kevesen tudnánk felsorolni ennyi szenvedést az életünkből. Mert mindnyájunknak vannak panaszaink, de Pál apostol azért nálunk nehezebb helyzetben volt.

            Mindezek ellenére azonban végig megmaradt Isten mellett. Attól a naptól fogva, hogy a damaszkuszi úton az Úr Jézus megszólította, Pál teljes lényével őt szolgálta. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen a keresztyének szemében egy veszélyes ellenség volt, de megtérése után a farizeusok is halálra kerestették. Mégis, vállalta küldetését, mert megértette, nem a külsőségeken múlik az élet.

Ezen kívül missziói útjai is sokféle váratlan helyzetbe sodorták. Sokszor küzdött az éhséggel, szomjazással, mások megvetésével, fizikailag is bántalmazták, megkövezték, megverték, Ő azonban tudta, hogy elég neki az Úr kegyelme. Beszél egy bizonyos tüskéről is, valamilyen testi bajról, ami megnehezítette életét, de ezzel kapcsolatban is arra jutott, hogy ha Isten el akarja venni tőle, akkor majd elveszi, ha meg nem, akkor legyen úgy, ahogy az Úr akarja.

Kedves Testvérek. Ha Salamon élete azt üzeni, hogy a jólétben, a gazdagságban, a békességben is érdemes Isten mellett maradni, akkor Pál útja azt bizonyítja, hogy ennek az ellenkező oldala is megállja a helyét. Mert nincs az a földi nyomorúság, szegénység, és nincs az a betegség, vagy fizikai megkötözöttség, amely el tudna minket választani a Mindenható Isten szeretetétől. Erről tesz bizonyságot az apostol, és ez az, ami bennünket is megerősít, bármelyik helyzetben találjuk is magunkat életünk során.

 

3. És mai harmadik történetünk, heti zsoltárunk is erről beszél. Dávid ugyanis, a 23. zsoltárban összefoglalja mindazt, amiről eddig szó volt. Ő mindkét helyzetben megtapasztalta már Isten szeretetét. Végezetül nézzük meg, hogy mutatja ezt be ebben az énekében.

Három részre lehet osztani mondanivalóját. Először a jólétről, a bőségről beszél. „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.” Dávid élete számos helyzetében átélte Isten áldásait. Amikor például legyőzte Góliátot, amikor trónra került, vagy nagy, és dicsőséges királyként uralkodott. Voltak ilyen időszakok az életében. Ezekben a helyzetekben bízott Istenben, és neki adott hálát áldásaiért.

De volt olyan is, amikor próbákon ment keresztül. Erről így ír: „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” Vagyis nemcsak a jólét idején, hanem a bajban, a halál árnyéka völgyében is Isten volt a reménysége. Gondolhatunk itt arra az időszakra, amikor Saul ellen menekült, az erdőkben bujdosott, de eszünkbe juthatnak személyes veszteségei is. Betsabétól született első gyermekét úgy vesztette el, hogy tudta, Isten az Uriással szembeni vétkét bünteti meg a gyermek halálával. Ebben a tudatban valóban a halál árnyéka völgyét járhatta meg. Aztán később saját fia, Absolon, majd utána másik fia Adónijjá is a trónjára tört. Ez is komoly próba lehetett az életében. Dávid azonban arról beszélt a zsoltárban, hogy nem fél semmi bajtól, mert az Úr vele van.

Sorait azonban úgy zárja, hogy a próbák mellé odailleszti a bőség, a jólét képeit. Mintha a kettő együtt is működhetne. „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.”

Mert bár vannak ellenségek, vannak próbák, gondol, de az Istenben bízó ember tudja, hogy az ilyen időkben is csordultig van a pohara. Mert az Úr nemcsak a gazdagságban, nemcsak a jólétben, és nem is csupán a megpróbáló helyzetekben van jelen, hanem mindig elérhető, és mindig odafigyel ránk.

Ez az, amiről Salamon története beszél, ez az, amit Pál útja is bizonyít, és ez az az üzenet, amelyet Dávid a 23. zsoltárban szépen összekapcsol. Isten jósága és szeretete kísér bennünket életünk minden napján. A jobb napokon is, amikor örömeink vannak, de a rosszabb, nehezebb időszakokban is, amikor próbákon megyünk keresztül. Isten jó pásztorként vezet minket, mi pedig, ha őt követjük, és rá figyelünk, akkor nem fogunk szűkölködni. De nemcsak túléljük valahogy ezt a földi életszakaszt, hanem békességben tudjuk átvészelni, mert közben tudjuk, hogy az Úr Jézus érdeméért örök hajlék vár ránk, ott a mennyek országában.   Kedves Testvérek. Bármilyen helyzetben is legyünk most, akár jólétben, erőben, egészségben, akár nélkülözésben, betegségben, vagy aggodalomban, merítsünk erőt az Isten által felkínált Igéből, és kövessük napról napra az értünk feláldozott Bárányt, aki jó pásztorként minket is mennyei Atyjához vezet. Ámen.

 

vissza