Lekció: 2Mózes 14,15-31 Textus: 1 Péter 1,13-23

2018.03.11.

Élet kegyelemből

Tiszanagyfalui Igehirdetések

 

Lekció: 2Mózes 14,15-31     Textus: 1 Péter 1,13-23

 

2018. március 11. 

 

 

Kedves Testvérek! Az elmúlt néhány napban Mózes második könyve alapján annak lehettünk szemtanúi, hogy 430 Egyiptomban töltött év után hogyan szabadította ki népét a Mindenható Isten. Lépésről lépésre követhettük, hogyan kegyelmezett meg Isten saját népének, és hogyan büntette meg a sokszori figyelmeztetés ellenére is konok szívű fáraót, és az egyiptomiakat. Az első dolog, amelyben Isten kegyelmét láthatjuk, az Mózes és Áron elhívása volt. Isten megszólítja Mózest, mert megszánta népét, meghallgatta kiáltásukat, és meg akart nekik kegyelmezni. Aztán jött a 10 csapás. Több alkalommal is megfogalmazza a Szentíró, hogy az egyes csapások csak az egyiptomiakat sújtották. És még a mai napra kijelölt történet is Isten kegyelméről beszél. A nép útra kelt, azonban hamarosan megérkeztek a vörös tengerhez, ahol sokan kétségbe estek, mert látták, ahogyan messziről közeledett az ellenség. Isten azonban kettéválasztotta a tengert, és amikor a nép átért a túlsó partra, az egyiptomi sereg beleveszett az összezáruló vízbe. Az egész szabadulás történet tehát Isten kegyelméről beszél.

            Kedves Testvérek! Azért mondtam ezt el bevezetésként, mert a felolvasott újszövetségi igeszakasz ugyancsak Isten kegyelmét, és az arra épülő kegyelmi életet tárja elénk. Arról a kegyelemről beszél Péter, amelyet régen is átéltek az emberek, és amelyből mi is napról napra élhetünk. Mai istentiszteletünkön három pontban szeretném összefoglalni azt, amit számomra üzent ez az Ige a kegyelmi élettel kapcsolatban. Először is azon gondolkodjunk el, hogy mi lehet a kegyelmi élet alapja, aztán másodjára nézzük meg mi a célja, végül pedig beszéljünk a hogyanról is, mit jelent a kegyelmi élet a hétköznapokban?

 

  1.                   Kezdjük tehát az alappal. Így olvastuk Péter szavait: Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. A kegyelmi élet alapja tehát Isten kegyelme. Valahogy úgy, ahogyan ószövetségi szakaszunkban is láthattuk. Az a kegyelem, amely kezdettől fogva Isten hozzáállása, és az a kegyelem, amely majd az Úr Jézus megjelenésekor fog kiteljesedni. Mert az utolsó napon, amikor sokan az örök kárhozatra fognak jutni, akkor mi, akik elfogadtuk Isten szeretetét, kegyelmet kapunk. Ez a kegyelem azonban már attól a pillanattól a miénk, amikor az életünket Isten kezébe tesszük. Mert már akkor tudhatjuk, hogy az Úr Jézus érdeméért örök életünk van. Sőt, Isten kegyelme egy bizonyos értelemben már az előtt is el van készítve számunkra, hogy mellette döntenénk. Abban, hogy megformált, életre hívott minket, abban, hogy elhelyezett egy bizonyos környezetbe, ahol talán vallásos szülők, nagyszülők által, vagy bármilyen más módon megpróbált elérni bennünket, mind az Ő megelőző kegyelmét tapasztalhatjuk.

            Testvérem. Vajon te hogyan tapasztaltad meg Isten kegyelmét az életedben? Talán megmentett valamitől, életed során? Talán hívő családba helyezett? Vagy volt egy lelkész, esetleg egy lelki testvér, akin keresztül közelebb kerültél hozzá? Talán egy próba, vagy egy betegség kellett ahhoz, hogy hozzá fordulj? Vagy csak úgy érzed, hogy jól megy a sorod, mert szeret téged az Úr? Bárhogy is ért el hozzád Isten kegyelme, az a kérdés, hogy te építesz-e valamit rá? Engeded-e, hogy az Ő kegyelme legyen életed alapja? Ha igen, akkor fontos, hogy azt is tudd, mi a célja, és mi a módja a kegyelmi életnek.

 

  1.                   Másodjára tehát folytassuk azzal, hogy mi a célja az életünknek, ha Isten kegyelmére alapozzuk azt? Így írja Péter: „Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

Péter apostol egy kissé hosszú, de mégis érthető mondatban fogalmazza meg, hogy mi a kegyelmi élet célja. Arról beszél, hogy mi legyen a mérce az életünkben. Először elmondja, hogy mihez ne igazodjunk, aztán pedig arról is beszél, hogy mihez igazodjunk, vagyis mi legyen a mérce az életünkben.

            Testvérek. A keresztyén életben nagyon nem mindegy, hogy mihez igazítjuk magunkat. Gyermekkoromban édesapám egy időszakban kanárikat tenyésztett. A nyári reggeleken rendszeresen arra ébredtünk, hogy az erkélyünkön több, mint 100 gyönyörű kanári csodálatosan énekel. A nyári szünetben ezt mi nem annyira díjaztuk reggel 5 órakor, de azért azt elismertük, hogy valóban szép hangjuk volt. Nemrég olvastam egy történetet arról, hogy egy ilyen kanárit valahol kitettek a teraszra, oda, ahol sok veréb megfordult. Érdekes módon ahelyett, hogy a kanári megtanította volna énekelni a verebeket, a verebek közösségében a kanári megtanult egyszerűen csipogni, és elfelejtette a gyönyörű éneklést.

            Nem mindegy, hogy milyen a környezetünk, és hogy mihez igazítjuk magunkat. De felhozhatnánk példaként a sport világát is. Biztosan láttunk már olyan úszóversenyt, amelyen valamilyen világ-, vagy olimpiai rekord született. Az ilyen versenyeken általában akkor tudnak új rekordokat beállítani a versenyzők, ha szorosan egymás mellett úsznak. Ha valaki egyedül, nagy előnnyel vezet, sokkal nehezebb neki kihoznia a maximumot az úszásból. De ha ott van mellette valaki, ha van mérce, igazodási pont, akkor tudja, hogy még egy kicsit meg kell erőltetnie magát, és jobb eredmény születik. Nem mindegy, hogy mihez igazodunk.

Péter figyelmeztet bennünket, hogy ne igazodjunk korábbi vágyainkhoz, melyek tudatlanságunk idején voltak bennünk. A kérdés csak az, hogy mik ezek a vágyak az életünkben? Mik azok a dolgok a szívünkben, amelyekhez igazítjuk a mindennapjainkat? Szándékosan nem hozok most fel konkrét dolgokat példaként, tudjuk azt mi magunkról, hogy milyen vágyaink vannak.

Úgy beszél ezekről Péter, mint amik csupán tudatlanságunk idején, vagyis hitre jutásunk előtt tesznek próbára minket. Pedig sokszor akkor jönnek a legnagyobb kísértések, amikor az ember elindul, vagy megújul a kegyelmi életben. A gonosz mindig azokat szeretné elérni, akik nem az övéi, ezért őket kísérti meg, ahogyan a bibliai Jób esetében is így történt. Ne igazodjunk ezekhez a vágyainkhoz. Ne tegyünk úgy, mintha tudatlanok volnánk, mintha nem tudnánk, hogy ezek tönkretesznek minket, tönkreteszik szeretteinket, és Istennel való kapcsolatunkat is megrontják.

            Ehelyett azt fogalmazza meg Péter életcélként, hogy igazodjunk Mennyei Atyánkhoz. Szentek legyetek, mert én szent vagyok, idézi Péter Isten ószövetségi rendelkezéseiből. A hegyi beszédben pedig hasonlóan beszél Jézus, amikor ezt mondja: Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. De nem túlzás ez? Én elég sokszor elgondolkodtam már ezen a mondaton. Nem túlzás azt kérni tőlünk, gyarló, esendő emberektől, hogy legyünk tökéletesek? Hogy lehetnénk szentek, amikor belénk van kódolva a bűn, és minden azzal járó nyomorúság? Hogy lehetnék én tökéletes? Azt hiszem, a lényeg az: akarjunk szentek lenni. Vágyjunk a tökéletességre. Ne adjuk alább. Ne mondd azt, hogy te ilyen vagy, már úgy sem változol, hanem bármilyen idős is légy, mondd azt: én tökéletes akarok lenni, mert Istennél ez a mérce, és én neki szeretnék tetszeni. És ha tudom, hogy mi kell ehhez, akkor csak azért is meg fogom tenni, mert én Isten kedvében akarok járni. Ez az életcélom. Ha Isten kegyelme életed alapja, akkor igazodj hozzá céljaiddal.

 

  1.                   Végül pedig, harmadjára arról is beszél Péter, hogy mit jelent ez konkrétumokban? Hogyan váltható át mindez a hétköznapokra? „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.” Tisztítsátok meg lelketeket, mint akik Isten élő és maradandó igéje által születtetek újjá!

Testvérek. Ez a megtisztulás csak az Ige által történhet. Ezért nem győzzük hangsúlyozni újra és újra a bibliaolvasás jelentőségét. Kálvin János azt mondja, hogy a Biblia tükör, fék, és ösztöke számunkra. Tükör, vagyis megmutatja bűneinket, hibáinkat, fék, vagyis visszatart a bűnöktől, és ösztöke, vagyis ösztönöz arra, hogy a jót tegyük. Ha nem olvassuk az Igét, mindezek hiányoznak az életünkből. Nem látjuk meg bűneinket, nincs, ami visszatartson a rossztól, és nincs ami ösztönözzön az Istennek tetsző életre. Ha meg akarunk tisztulni, és tiszták szeretnénk maradni, akkor szükség van az Igére.

Az Ige azonban nemcsak írásban elérhető, mert a testté lett Ige, az Úr Jézus is ott lesz velünk. Ha szóba állunk vele imádságban, ha kérjük vezetését Lelke által, akkor Ő is napról napra meg tisztítja az életünket. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő, megbocsátja vétkeinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. – mondja János apostol.

Vágyjuk erre a tisztaságra, vágyjuk a tökéletességre. Ahogyan naponta megmossuk az arcunkat, rendszeresen tisztálkodunk, ugyanúgy lelkünk ápolására is szükség van. Milyen jó lenne, ha csak annyi percet rászánnánk naponta a lelki újjászületésre, lelki tisztálkodásra, mint amennyit testünk rendbetételére fordítunk. Ne legyünk igénytelenek, hanem engedjük, hogy az Ige, és az Úr Jézus jelenléte naponta hasson ránk, megtisztítson minket. Szomorú azt tapasztalni, hogy olyan embereknek, akik elvileg hitben járnak, mindig ott vannak a templomban, vagy akár még különböző szolgálatokat is ellátnak, lelki értelemben ápolatlanok. Úgy is mondhatnánk, hogy átvitt értelemben szaga van az ilyeneknek. Azt a látszatot mutatják, hogy velük minden rendben van, közben pedig belül bűzlenek a bűntől. Olyanok, mint a meszelt sír, ahogy Jézus mondja, kívül fehér, tiszta minden, belül pedig rothadó tetemek vannak. Ne légy ilyen, testvérem. És ezt magamnak is mondom, én se akarok ilyen lenni. Isten nem erre formált meg minket, hanem kegyelmi életre.

Olyan életre, amely az Ő kegyelmén alapszik, amely az Ő kereszten elvégzett szabadítására épít. Olyan életre, amelynek célja nem kevesebb, mint az Istennek tetsző tökéletesség elérése. És olyan életre, amely nem igénytelen, nem éri be a lelki ápolatlansággal, hanem naponta újjászületik az Ige mellett, és engedi, hogy az Úr Jézus jelenléte folyamatosan tisztogassa, csiszolja. Hát adja Isten, hogy mindnyájan ezt a kegyelmi életet válasszuk, hogy amikor az Úr majd úgy látja jónak, az örök kegyelemben, az Ő országában folytathassuk utunkat. Ámen. 

vissza