Lukács 19,1-10 Zákeus adventje

2014.11.30.

A Karácsony ünnepét megelőző néhány héten különösen is sok elfoglaltság, tennivaló nehezíti meg az igazi ünneplést. Zákeus történetén keresztül felismerhetjük, hogy mi a helyes magatartás ebben az időszakban.

Lekció: Lukács 19,1-10

Textus: Lukács 19,1-6

Kedves Testvérek.

Ahogy az első ének is erre utalt, a mai nappal elkezdődik az adventi időszak, amelyben Karácsony ünnepére készülünk. Tegnap elkészíthettük adventi koszorúnkat, ma pedig, az ebédnél, akik alkalmazzák ezt a szokást, meggyújthatjuk az első gyertyát az adventi koszorún. De mit is ünneplünk ilyenkor? Bevezetésképp elevenítsük fel ismereteinket.

Az advent szóról tudhatjuk, hogy azt jelenti: eljövetel. Az adventus domini kifejezés jelentése pedig nem más, mint az Úr eljövetele. Az Úr Jézussal kapcsolatban két ilyen eljövetelről beszélhetünk. Az egyik értelemszerűen az az eljövetele, amelyet Karácsonykor ünneplünk, amikor Jézus otthagyva a mennyei dicsőséget, emberi, szolgai formát vett fel, és egy kis gyermek formájában testet öltött közöttünk. Ennek az ünneplésére készülünk a következő hetekben, amikor mind a négy hátralévő vasárnapon egyre több gyertyát gyújtunk meg a koszorún. A világ világosságának születésére a gyertya fényének folyamatos növelésével készülünk.Jézus második eljövetele pedig majd az a dicsőséges nap lesz, amikor hatalommal és győztesen visszatér a Megváltó, magához veszi az övéit, és elítéli az ő ellenségeit. De vajon a két eljövetel között mit csinál az Úr Jézus? Ott ül, a mennyei dicsőségben az Atya jobbján, és unatkozik?

A Szentírásból tudhatjuk, hogy amióta Jézus a mennybe ment, azóta folyamatosan közbenjár értünk az Atyánál, Lelke által pedig szüntelenül próbálja elérni a szíveket, itt van közöttünk is, a környezetünkben is, és mindent meg tesz azért, hogy senki se vesszen el az övéi közül, sőt még ellenségeit is meg szeretné nyerni. Mert Jézusnak ez a célja, ő el akar érni minket, és ezért folyamatosan mozgásban van, nem tétlenkedik.

Így volt ez azon a bizonyos napon is, amikor a mai igeszakaszunk leírása szerint Jerikó városán haladt keresztül. Jézus mozgásban volt. Nem állt meg túl hosszú időre egy városban sem, hanem folyamatosan úton volt, hogy minél többekkel találkozhasson, és minél többeknek megmenthesse az életét. Nem úgy volt, hogy beköltözött egy nagy sportcsarnokba, és várta minden nap a hozzá érkezőket, hogy taníthassa és meggyógyíthassa őket, hanem szó szerint kereste az elveszetteket.

Így ért el Jerikó városába is, ahol Zákeus élt. Róla a bevezető mondatok alapján annyit tudhatunk meg, hogy gazdag fővámszedőként éli az életét. Gazdag volt, tehát nem nélkülözött semmit, ugyanakkor ehhez a gazdagsághoz valószínűleg munkája miatt juthatott hozzá, sok-sok csalással. És bár látszólag mindene meg volt, belül, szívében óriási harcok dúlhattak. Onnan sejthetjük ezt, hogy amikor hallja a hírt, hogy Jézus át fog haladni a városon, vágy ébred a szívben, jó lenne látni, ki is az a Jézus. Zákeus érzi, hogy valami hiányzik az életéből. Megvan a vagyon, de hiányzik például az elismerés. Az emberek megvetik őt munkája miatt, és kiközösítik csaló életmódja következtében. De ugyanígy hiányozhatott életéből a szeretet. Gyűlöletet kapott, kiérdemelt vagy igazságtalan vádaskodásban volt része, de szeretettel nem nagyon közeledett felé senki. És mennyire vágyhatott a bűnbocsánatra is. Arra, hogy valakinek bevallhassa mindazt, ami nyomja a lelkét, és hogy valaki feloldozza őt bűneinek súlya alól.És bár azt olvastuk, hogy élt ott Jerikóban egy Zákeus nevű gazdag ember, akár azt is mondhatnánk, hogy volt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki nem is élt igazán. Naphosszat ott ült a vámszedőasztalnál, kizsigerelte az emberekből a pénzüket, többet kért be, mint ami járt volna, de egy idő után belefáradt mindebbe. Nem telt az élete, nem a teljesség felé haladt, hanem inkább csak múlt, elmúlóban volt. Ő azonban nagyon jól tudta ezt, ezért döntötte el, hogy már pedig ő mindenképpen látni szeretné Jézust, még ha csak távolról is, de meg szeretné tudni, ki is Ő valójában.

Testvérek. Előfordul, hogy mi is Zákeusként éljük az életünket. Van nevünk, vannak tennivalóink, vagy van munkánk, van látszatja az életünknek, de a látszat mögött gyakran kopár valóság van. Lehet, hogy mi is éreztük már, hogy valami hiányzik. Hiányzik a családi békesség, hiányzik a munka öröme, lehet, hogy híjával vagyunk az erőnek vagy éppen az egészségnek, és nekünk is inkább múlik az életünk, mintsem telik. A kérdés csak az, hogy mi vágyunk-e arra, hogy megtudjuk, ki is az a Jézus? Hogyan szeretnénk eltölteni az előttünk álló adventi időszakot? Elég lesz-e a hír, hogy erre jár Jézus, vagy szeretnénk őt egészen közelről meglátni, megismerni? Zákeus vágyott arra, hogy a szívében lévő űrt betöltse Jézus, mindenképpen meg akarta őt ismerni, és ezért hajlandó volt akadályokat is legyőzni.

A folytatásban így olvashatjuk: Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén nem láthatta a sokaságtól. Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Zákeus számára az egyik akadály önmaga volt. Apró termeténél fogva a tömegben nem volt esélye látni Jézust. Másrészt pedig a nagy sokaság is akadályként tornyosult előtte, ez nehezítette meg a Jézussal való találkozást. Ebben a helyzetben, úgy gondolom Zákeusnak más lehetősége is lett volna. Beérhette volna azzal, hogy hallja a hírt, jön Jézus, de nem küzdi le az akadályokat. Ő kicsi, a sokaság nagy, nincs esélye a vele való találkozásra, hát akkor hagyjuk az egészet. Beérhette volna azzal, hogy majd jön még az Úr Jézus, most lemaradtam róla, majd talán legközelebb megnézem, amikor nem lesznek akadályok. Vámszedőnk azonban nem adja fel, sőt mindent megtesz azért, hogy láthassa az Urat. Előre futott, megelőzte a tömeget, és felmászott egy vadfügefára, ahonnan még ő is láthatta Jézust.

Életünk során számos akadály keletkezik, amely elválaszthat minket is az Úr Jézustól. De ha csak az előttünk álló néhány hétre, az adventi időszakra gondolunk, ez idő alatt is számos akadály kerülhet elénk. Lehetünk például mi magunk az akadályok. Az időbeosztásunk, az elfoglaltságunk, a túlterhelt hétköznapok, hétvégék, amelyeket nem merünk vagy nem is akarunk elkerülni. Sokan már most aggódnak a Karácsonyt megelőző sütés-főzés, vendéglátás miatt, már előre elegünk van a bevásárlásokból, az ajándékok kitalálása, beszerzése miatt. Ezek is lehetnek olyan akadályok, amelyeknek mi vagyunk az okai. És nyilvánvalóan mások is gördíthetnek elénk olyan dolgokat, amelyek meggátolják a Jézussal való találkozást. Teher lehet egy-egy veszekedés, rosszindulatú megjegyzés, teher lehet a sűrű program, vagy éppen a lustaság, teher lehet a betegség, vagy valamilyen lelki nyomorúság, és ezekkel a terhekkel valamit kezdeni kell. Zákeus nem tudott változtatni saját magán, apró termetén, mégis legyőzte az akadályt, mert előre futott, és felmászott egy fára. Nem zavarta a sokaság sem, mert a megfelelő időben a megfelelő helyre sietett, hogy le ne maradjon a Jézussal való találkozásról.

Testvérek, mit kezdünk az akadályokkal? Engedjük, hogy eltakarják előlünk az Urat? Beérjük annyival, hogy szépen elsuhanunk Karácsony mellett, valahogy túléljük az adventi időszakot, és aztán minden ugyanúgy folytatódik? Isten azt üzeni most számunkra Zákeus történetén keresztül, hogy mi is fussunk egy kicsit előre, és másszunk fel egy fára, ahonnan megláthatjuk a Megváltót. Fussunk előre, készítsük elő időben az alkalmakat, lehetőségeket arra, hogy megérkezhessenek hozzánk az Ő üzenetei. Hogy el tudjunk csendesedni, amikor mindenki más rohan, hogy meg tudjunk állni majd a jászol mellett, és rá tudjunk csodálkozni az Isten szeretetére. Mert Ő nem szeretne kihagyni téged az ünneplésből. Nem szeretne csak úgy elmenni melletted. Erről szól a következő szakasz.

Jézus meglátja Zákeust a fán, és megszólítja: Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. Milyen nagy dolog ez. Jézus, aki körül tolong a tömeg, felnéz, észreveszi a nagy sokaságban Zákeust, a fővámszedőt, ezt a ki jelentéktelen termetű bűnös embert, és megszólítja. Nem megy el mellette. Ráadásul nem is bűneit, hibáit kezdi el sorolni, hanem kijelenti, hogy nála akar megszállni. Testvérek, minden időben ez lehet az esélyünk. Mert hiába próbáljuk meg leküzdeni az akadályokat, hiába futunk előre, hiába keressük Jézus tekintetét, és a vele való kapcsolatot, ha Ő nem néz ránk, ha ő nem vesz észre, ha ő nem szólít meg, akkor semmi esélyünk. Akkor nincs életváltozás, akkor minden ugyanúgy megy tovább.

De Jézus nem megy el mellettünk közömbösen. Ma sem akar el menni melletted, és a közelgő karácsony ünnepén sem. Ő észreveszi, ha szeretnéd látni, felismeri a vágyat a szívedben, a tekintetedben, hogy találkozni szeretnél vele, megáll, és megszólít. Ráadásul nem ítélni akar, nem gyarlóságaidat szeretné sorjázni, hanem egészen közel akar kerülni hozzád, és ha engeded, betér a szívedbe, az életedbe, az ünnepedbe. És mi történik ezután? Zákeusnak gyökeresen megváltozik az élete. A szorongásból, a lenézettségből, az üres életből örömteli élet lesz. Mert a Jézussal töltött idő átformál. Zákeus, aki nemrég még abból élt, hogy másokat kizsákmányolt, most a vagyona felét a szegényeknek adja, amit pedig elcsalt, annak a négyszeresét fizeti vissza.

Hát ilyen érthetetlen és megmagyarázhatatlan változást okoz, ha valakihez betér az Úr Jézus. A lenézettségből, a hiányérzetből, az üres életvitelből szívbéli örömöt és megújult életlátást kínál a vele való közösség. És ez az, amit senki és semmi más nem tud pótolni. Ezt nem tudja helyettesíteni semmilyen ajándék, semmilyen közösség, semmilyen program, vagy tennivaló, mert ilyet csak maga az Isten adhat.Vágysz-e erre, az idei adventben? Vágysz-e a vele való közösségre, elcsendesedésre, és szeretnél-e az ő hasonlatosságára változni? Ha igen, akkor nincs más tennivalód, csak annyi, amennyit Zákeus is megtett. Fuss előre, tedd meg, ami tőled telik, menj oda, ahol tudod, hogy Jézus el fog haladni, győzd le az akadályokat, engedd be őt a házadba, és éld át a megújulás csodáját.

Történetünk úgy fejeződik be, hogy Jézus látva a Zákeuson végbement változásokat, kijelenti, ma lett üdvössége ennek a háznak, és elmondja, saját küldetésének lényegét: Az emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Kedves gyülekezet. Erről szól az advent. Erre a szabadítóra várt Izrael népe az első adventben, és erre a megváltóra éhezett az egész emberiség. Azonban Jézus azóta is keres, és életeket ment. Ma is keres, ma is jön, úton van, hogy felénk jöjjön és találkozzunk vele. Mert erről szól a második advent is, vagyis az ő második eljövetele, hiszen mielőtt visszajön, hogy magához vegye híveit, és megítélje tagadóit, még mindig keresi a szíveket, mert minél többeket meg szeretne menteni.

Ne nézzük hát tétlenül, ahogy elmegy mellettünk az előttünk álló adventben, ne halogassuk a vele való találkozást, hanem menjünk elé, halljuk meg szavát, és engedjük be az életünkbe és az ünneplésünkbe. Ámen.

vissza