Lukács 6,37-49

2016.06.19.

Ítélkezéstől az alapozásig

Lukács 6,43-49

Kedves Testvérek. Bibliaolvasó kalauzunk szerint a mai napra kijelölt újszövetségi szakasz három különböző részből áll. Az első néhány vers a képmutató ítélkezés címet kapta, a következő előtt az áll, hogy amilyen a fa, olyan a gyümölcse, a befejező rész pedig arról az emberről beszél, aki kősziklára épít. A címek alapján három, egymástól szinte teljesen független történetről van szó, de ha jobban megvizsgáljuk a leírtakat, hamar rájöhetünk, hogy ez a három rövid szakasz egymásra épül. Nézzük most megy egymás után mai szakaszunk részeit, és figyeljünk az összefüggésekre, Isten elkészített üzeneteire.

Az első szakasz a képmutató ítélkezésről szól. Néhány prédikációs kötetben megpróbáltam utána nézni, mások milyen üzeneteket értettek meg ebből a részből, de meglepődve vettem észre, hogy nem nagyon prédikálnak erről a lelkészek. Ehhez az igeszakaszhoz mindössze egy 1965-ben elhangzott igehirdetést találtam. Kerüljük ezt a témát. Pedig azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy az ítélkezés mindennapi életünk velejárója. Folyamatosan ítélkezünk. Most is, amikor ezt kimondtam, talán többekben megfogalmazódott, hogy mit gondol ez a tiszteletes, én nem ítélkezem folyamatosan, én nem vagyok ilyen, ő biztosan ítélkezik, de én, én nem. Pedig de.

Próbáljunk meg belegondolni, milyen helyzetekben fogalmazhatunk meg akarva-akaratlanul is ítéleteket a szívünkben, gondolatainkban.Ha bekapcsoljuk a rádiót, hallgatjuk a műsorvezetők beszélgetését, a gondolataink folyamatosan reagálnak a hallottakra. Ezzel egyetértek, ez vicces volt, ez sértő volt, ezt inkább nem is hallgatom tovább. Vagy amikor a tv-ben nézzük a különböző műsorokat, szintén megfogalmazunk ítéleteket. Ítéletet mondunk a híradós felett, akinek nincs megkötve rendesen a nyakkendője, reagálunk az időjárás jelentést elmondó fiatal hölgyek öltözetére, elítéljük, vagy szeretjük kedvenc sorozatunk sztárjait, bármit nézzünk is, ha nem is mondunk ki mindent, egy fajta értékelés mindig megtörténik.

Így van ez a fociban is. Már javában zajlik az Európa bajnokság, ahová közel fél évszázad szünet után hazánk válogatottja is kijutott. Sokan sokféle előítélettel voltak a válogatott iránt. Van, aki úgy gondolta, csupán véletlen mindaz, ami történt, kár, hogy egyáltalán kijutottunk, hiszen úgyis szégyenben fogunk maradni. Van, aki másként állt a helyzethez, és a régi nagyokhoz hasonlítgatja a mostani keret játékosait. De azt azért mindnyájan tudjuk, hogy a legjobb focisták mindig a lelátón, vagy a tv előtt ülnek. Akik nem játszunk a pályán, mindig jobban tudjuk, hogy mit, hogyan kellett volna csinálni. Kimarad egy helyzet, és máris felkiált a fél ország, hogy hogyan kellett volna rúgni, vagy kinek kellett volna passzolni. Ítélkezni könnyű, hibát találni nem nagy szám, de azért el kell ismerni, nagy dolog, hogy kint vagyunk, és még a továbbjutásra is van esélyünk.

Kedves Testvérek. Bennünk van az ítéletmondás ösztöne. Ha ránézünk a másikra, ha hallgatjuk, amit mondanak nekünk, rengeteg alkalommal megfogalmazunk pozitív, vagy negatív ítéleteket. Úgy, hogy már észre sem vesszük, hogy ez megtörténik. Ösztönösen hozzuk az ítéleteket. Hogy néz ki ez az ember? Hogy vehetett fel ilyen ruhát? Hogy mer nekem ilyet mondani? Miért viselkedik így? Ha valaki másról beszélgetünk bólogatunk egymás ítéleteire, igen, ő szerintem is ilyen meg olyan, de közben lehet, hogy azt is megítéljük, aki ítéletet mond. Az ítélkezés tehát elemi része az életünknek, és saját erőnkből nem is nagyon tudunk tőle megszabadulni.

Jézus azonban mégis azt mondja: "ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik." És hozzá teszi, hogy bennünket is úgy fognak megítélni, ahogyan mi megítéltük egymást. Kedves testvérem, te hogy állsz ezzel? Mennyire szőtte be az életedet az ítélkezés? Ma kire mondtál eddig ítéletet? Mióta itt vagy a templomban, ki az, akit valami miatt már megítéltél? Hány szálkát próbáltál meg kihúzni csak az elmúlt héten szeretteid, ismerőseid, vagy szomszédjaid szeméből? Hányszor állapítottad meg, hogy mások rossz úton járnak? És mit tettél azért, hogy a saját szemedben lévő gerendát valahogy kivedd? Észrevetted-e egyáltalán, hogy akadályként ott van a szemedben? Érdemes belegondolni, milyen szigorú ítéletben lesz részünk, ha nekünk is úgy fognak mérni, ahogyan mi mérünk egymásnak. Mert ezt mondja Jézus. Ahogyan mi ítélünk, úgy fognak bennünket is elítélni. Vajon hogy állunk ezzel a kérdéssel?

De menjünk tovább testvérek, és nézzük meg a következő szakaszt, amely szorosan kapcsolódik ehhez az elsőhöz. A következő néhány versben a fáról és annak gyümölcseiről beszél az Úr Jézus. Azért kapcsolódik ez a második szakasz az elsőhöz, mert itt is egyfajta ítéletről van szó. Mert ahogy ítélkezés közben meglátjuk a hibát a másikban, úgy ismerhető fel az is, ha valaki jó gyümölcsöket terem, vagyis Isten tetszésére való életet él. De vajon hogyan lehet megállapítani, hogy ki az, aki jó úton jár?Jézus azt mondja: minden fát a gyümölcséről lehet megismerni.

Látogatások során mostanában elég sok szép kertet végignézhettem, és úgy örültem, ha már néhány növényről meg tudtam állapítani, hogy mi is az. Néhány évvel ezelőtt ez sokkal nehezebben ment volna, most pedig jó eséllyel már az elültetett palántákból is meg tudom állapítani, hogy mi micsoda. Persze ha rajta van a termés, akkor sokkal egyszerűbb a helyzet. Hiszen a gyümölcsről, a kifejlett termésről egy városi ember is könnyen felismerheti a növényeket. Emellett persze az is jól látszik, hogy mi hogyan van gondozva. Látszik, ha locsolva, permetezve van, de az is látszik, mint sokszor a mi kertünkben, ha nincs olyan gyakran kidudvázva. Persze mi jó szándékból, a szomszédunk tyúkjainak növesztjük a gazt, de a lényeg az, hogy mindig meglátszik, hogy mennyi időt, mennyi energiát szánnak a földre.Hát valahogy így van ez személyes életünkkel kapcsolatban is. Ahogyan a növényekről már ránézésre is megállapítható a fajtájuk, és az állapotuk, úgy lehet leolvasni rólunk is azt, hogy hogyan áll az életünk.

A Galata levélben Pál apostol részletesen ír a test cselekedeteiről, és a lélek gyümölcseiről, amelyek egymással szemben állva ott vannak az életünkben. Ha nemcsak másokat szeretnénk megítélni, hanem a magunk életét is nagyító alá szeretnénk venni, vagyis ha azt a bizonyos gerendát ki akarjuk venni a szemünkből, akkor érdemes elgondolkodni, hogy milyen gyümölcsei vannak az életünknek. A test cselekedetei, a rothadó, semmire sem való gyümölcsök, vagy a lélek áldott gyümölcsei jellemzik az életünket?Mely gyümölcsök jellemzőek ránk? A házasságtörés, a paráznaság, a féltékenység, hűtlenség, vagy ezekkel szemben a szeretet, a hűség és az önmegtartóztatás? Mi a jellemzőbb ránk? Az ellenségeskedés, a viszálykodás, az önzés és az irigység, vagy ezekkel ellentétben a békesség, a türelem, a szívesség és az öröm? Mi áll közelebb hozzánk? A részegeskedés, a tobzódás, a harag, vagy ezekkel ellentétben a szelídség, és a jóság? Kedves Testvérek. Ez alapján kell ítéletet hoznunk, de nem a másik felett, hanem önmagunkkal szemben. Ezeket láthatják mások is, és ezek a jellemzők döntik el, hogy milyen is az életünk. Fontos ezeket sorra venni, és fontos ennek tükrében megvizsgálni önmagunkat. Ami jó gyümölcs, azt tartsuk meg, sőt, növekedjünk benne, ami pedig rossz gyümölcs, azt próbáljuk meg eltávolítani az életünkből, mert a meglévő jót is elronthatja. Ahogyan a kertünkben lévő növényekről rögtön meg tudjuk állapítani, hogy mi a bajuk, milyen betegségben szenvednek, úgy kellene észre vennünk azokat a jeleket, amelyek a mi lelki gyümölcseink romlására utalnak. A legjobb azonban az volna, ha nem a megromlott dolgainkat kellene kezelgetni, hanem az egész romlás folyamatát el tudnánk kerülni.

Erről a megelőzésről beszél mai szakaszunk harmadik része, mely arról szól, hogy a lényeg a megfelelő alapozás. Három üzenetet kínál Jézus ebben a néhány versben, végezetül ezt vizsgáljuk meg röviden. Így mondja Jézus: "aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik, hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és kősziklára alapozott. Amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve." Azzal kezdi Jézus, hogy aki hozzám jön.Ha stabil alapokra szeretnénk helyezni életünket, oda kell mennünk az Úr Jézushoz. Ahogy odament a vérfolyásos asszony, vagy Jairus, ahogy odament hozzá az a sok-sok beteg, nyomorult ember, nekünk is oda kell mennünk hozzá. Ha nem megyünk oda, ha nem tárjuk ki előtte szívünket, és nem ápoljuk a vele való kapcsolatunkat, akkor nem lesz megfelelő alapunk. Akkor ha jönnek az árvizek, a gondok és a bajok, könnyen összeroppanthatnak bennünket. Az alaphoz szükséges második hozzávaló az Úr Jézus szavának a hallgatása. Aki hozzám jön, és hallja beszédeimet, mondja Jézus. Vagyis érdemes olvasni a Bibliát, és nagyon fontos, hogy hallgassuk annak magyarázatát, az igehirdetéseket, akár itt a templomban, akár máshol, vagy más formában. Mert ha nem hallgatjuk, ha nem figyelünk rá, akkor meggyengül életünk alapja. Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik, hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott. Harmadjára tehát nemcsak kapcsolatban kell lennünk Urunkkal, nemcsak hallani kell az Ő szavát, hanem érdemes aszerint is élni. Tetteinkben is megvalósítani mindazt, amire ő indított. Sajnos sokan itt buknak el. Nem ásnak mélyre. Eljönnek a templomba, hallják az Igét, aztán pedig kimennek, és folytatják életüket, mint ahogy a viccben a katolikus plébános, mintha "mise" történt volna. Semmi nem változik. Nem ásunk mélyre, nem ásunk bele a magunk bűneibe, nem ásunk bele a lelkiismeretünkbe, csak ott a felszínen kapirgálunk, és nem változik semmi. Amikor pedig jön az árvíz, összedől a házunk. Pedig a megfelelő alapozással el lehet kerülni a tragédiákat. Ha Jézushoz megyünk, halljuk szavát, és aszerint cselekszünk, akkor valóban lehet stabil, gyümölcstermő életünk. Ha pedig ez így van, akkor az ítélkezés nem másokra fog irányulni, hanem elsősorban magunkra. Így pedig a saját hibáinkat meglátva, talán a másokét is kisebbnek fogjuk látni. Adja Isten, hogy ez így legyen mindnyájunk életében. Ámen.

vissza