Lukács 8,4-15

2016.06.26.

Megfelelő talaj

Kedves gyülekezet. Isten igéjének különleges sajátossága az, hogy önmagát magyarázza. Ha semmilyen sztorit, semmilyen személyes megtapasztalást nem mondanánk el az igehirdetésekben, a bibliai történetek alapján is minden üzenetet el lehetne mélyíteni. Mai Istentiszteletünkön mi is engedjük, hogy a Szentírás magyarázza önmagát, és nézzünk konkrét bibliai példákat a magvető példázatában lévő különböző talajtípusokra, hogy jobban megérthessük, melyik talaj, mely embertípust mutatja be. Mindeközben nézzünk magunkba is, és ismerjük fel, mi kellene ahhoz, hogy a mi szívünk is jó termő talaj legyen.

1. Arról olvastunk, hogy a magvető először az útfélre szórta a magot. Megkeményedett, kijárt földre, ahol vagy eltapossák a magokat, vagy pedig jönnek a madarak és felcsipegetik. Jézus hozzáfűzi, hogy ezek azok az emberek, akik esetében jön az ördög, és kiragadja szívükből az ige magvakat, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. Rengeteg bibliai példát találunk arra, amikor az emberek szíve ilyen talajként találkozik Isten szavával.Már a Bibliai első lapjain erről olvashatunk. Az első emberpár hallotta Isten szavát, tudták, hogy mit szabad, és mit nem. El volt vetve szívükbe a mag, azonban jöttek a madarak és felcsipegették. Jött a gonosz, és kígyó képében összeszedte szívükből Isten szavát, és átverte őket a saját hazugságaival. Az volt a célja, hogy Ádám és Éva ne higgyenek Istenben, és hogy minél távolabb kerüljenek tőle. De néhány nemzedékkel később szintén ezt figyelhetjük meg, amikor Nóé idejében az útfélre hullik Isten szava, az ige magva. Nóé hozzákezd a bárka építéséhez, bizonyára az emberek megtudják, hogy jön az özönvíz, mégsem foglalkoznak vele. Az ördög az ő szívükből is felcsipegeti Isten üzenetét, így ahelyett, hogy böjtölnének, és bocsánatért, kegyelemért esedeznének Istenhez, folytatják bűnös életvitelüket. És az Úr Jézus korában is ezt a fajta hozzáállást láthatjuk, amikor a farizeusok és az írástudók ugyanígy viselkednek. Hullik szívükbe az Ige magva, Jézus tanítja őket, csodákat tesz, az írástudók pedig törvényeskedő magatartásukkal eltapossák ezeket a magokat.

Kedves Testvérek. Velünk is előfordulhat, hogy útfélként fogadjuk Isten szavát, Igéjét. Bennünket is folyamatosan támad a gonosz, akinek az az érdeke, hogy eltávolítsa szívünkből az ige magokat. Amikor kilépünk a templom ajtaján, máris jön és mint a madarak, elkapkodja az üzeneteket. Érdemes lenne felmérni, hogy mire emlékszünk abból, ami itt elhangzik. Mikor hazaérünk, vajon meg tudnánk-e fogalmazni, miről szólt az üzenet?Vagy mi lenne, ha most le kellene írni, hogy mire emlékszünk az elmúlt vasárnapi igehirdetésből? Ha nem is emlékszünk, hogy tudnánk beépíteni azokat az életünkbe? Az ördög azon dolgozik, hogy ne figyeljünk, hogy ne jegyezzünk meg semmit. Inkább figyeljünk a másikra, nézzük meg milyen ruhában jött, kivel jött, hová ült, vagy kivel beszélgetett, mennyit késett, csak az ne maradjon meg bennünk, hogy Isten mit akart üzenni. Lássunk át a gonosz mesterkedésein, és ne engedjük, hogy szívünk az útfélhez hasonló talaj legyen üzenetei előtt.

2. A második talajtípus, amelyről Jézus a magvető példázatában beszél nem más, mint a sziklás föld. A sziklás talajra hullott mag hamar kihajt, azonban mivel nem kap nedvességet, rögtön el is szárad. Ők azok az emberek, akik amikor hallják Isten igéjét, örülnek, hitre jutnak, de a bajban elpártolnak Istentől. Nincs mélyen hitük gyökere, így a nagy lelkesedés után hamar elszakadnak Uruktól. Jó példa erre az embertípusra Péter esete. A tanítványok között mindig is ő volt a szószóló, a lelkes, az odaszánt, aztán nagycsütörtök éjszakáján kiderül, hogy szíve hasonló volt a sziklás talajhoz. Szerette Jézust, azt mondta, hogy meghalni is kész volna érte, aztán a bajban, amikor már valóban veszélyben volt, meghátrált. A főpap udvarában háromszor is megtagadta Jézust. De a tanítványokról általánosságban elmondható, hogy leginkább ehhez a talajtípushoz tartoztak. Amikor látták a csodákat, amikor jó volt Jézushoz tartozni, akkor hittek, ha azonban valami baj volt, ők is kétségbe estek. Féltek, amikor viharba kerültek a Genezáret taván Jézus nélkül, de még akkor is kétségbe estek, amikor egy másik viharban maga Jézus is ott volt velük, csak a hajó aljában aludt.

Kedves testvérek. Nem is gondolnánk, milyen sok sziklás szívű ember vesz körül bennünket. De mielőtt másra terelnénk figyelmünket gondolkodjunk el azon, hogy volt-e olyan szakasz az életünkben, amikor mi is így fogadtuk Isten beszédét? Volt-e olyan, hogy megindultunk, jöttünk az alkalmakra, Bibliát olvastunk, imádkoztunk, aztán pedig úgy szépen lassan elhalt az egész? És most hogy állunk? Hová tűnt az a lelkesedés, buzgóság, amely korábban ott volt az életünkből? Vigyázzunk, hogy ha egyszer már jó föld volt a szívünk, ne hagyjuk, hogy telerakódjon sziklákkal.

3. A magvető harmadik célterülete a tövises talaj. Veti a magot, hátha kikel és megnő, de közben nőnek a gyomok is, melyek felnőve megfojtják a növényt. Jézus azokról az emberekről beszél a tövises talaj példájával, akik hallják Isten igéjét, de aztán a gondok, az élvezetek vagy éppen a gazdagság megfojtja a hitüket. Az ilyen embereknek volt hitük, de a próbák idején valami elnyomta azt. Eszünkbe juthat a gazdag ifjú története, akinek annyira fontos volt a vagyona, hogy inkább választotta azt, mint az adakozást és az Úr Jézus követését. Vagy beszélhetnénk a tékozló fiúról is, akinek fontosabbak voltak az élvezetek, és mindenféle földi jó, mint az Atyai ház. És Júdás esete is erről számol be, hiszen bár szoros kapcsolatban volt Jézussal, végül mégis a 30 ezüst mellett döntött. Testvérek. Rengeteg dudva, rengeteg tövis próbál meg rátelepedni az

életünkre. Van, akit szinte kizárólag a pénz megszerzése éltet. Van aki függő a pénz elköltésében, mindegy, hogy mit, csak vegyek valamit. Mások egy-egy szenvedély rabjai, amelyek szorításából nem tudnak, vagy nem is akarnak kiszabadulni. A kérdés csak az, hogy a mi életünkben milyen tövisek növekszenek? Melyek azok a dolgaink, amelyek rátörnek hitünkre, amelyek valahogy elnyomják, megfojtják Istennel való kapcsolatunkat? És mit teszünk azért, hogy ezek ne legyenek ott? Teszünk-e egyáltalán valamit ennek érdekében?

4. És végül, a negyedik talaj a jó termőföld. Azoknak az életéről beszél itt az Úr Jézus, akik hallják az Igét, befogadják azt, és aszerint is élik az életüket. Ilyenekről is beszámol a Szentírás. Énók az Istennel járt, ezért magához ragadta Őt az Isten. Nóé igaz ember volt nemzedékében. Dávid azt tette, amit jónak látott Istene az Úr, és még sokáig folytathatnánk a sort. Mert voltak, akik nemcsak ismerték, hanem meg is élték az Isten akaratát, és így teremhettek sokféle gyümölcsöt Isten dicsőségére.

Kedves testvérek, a mai napon arra indít bennünket Isten, hogy gondoljuk át, milyen talajt biztosítunk az Ige magvának. Vajon mit kezdünk azzal a sokféle Ige maggal, amit Isten felénk szór? Hagyjuk, hogy a madarak felkapkodják? Engedjük, ahogy a gonosz jön és elragadja azokat a szívünkből? Vagy ha megértünk egy-egy igét, fellelkesülünk, megindulunk, aztán meg utánpótlás híján elszárad a hitünk? Esetleg tétlenül nézzük a gyomok növekedését, amelyek behálózzák, és végül megfojtják kegyességi életünket? Vagy engedjük, hogy az Úr Jézus művelje a szívünket, és általa sokszoros termést hozunk?Adja Isten, hogy odafigyeljünk lelkünk talajára, és az Úr Jézus érdeméért mi is folyton termő szolgái lehessünk környezetünkben. Ámen.

vissza