Márk 4,19

2017.03.01.

A magvető lét

Textus: Márk 4,1-9

 

Kedves Testvérek! A magvető történetével kapcsolatban általában a különböző talajtípusokról szoktunk hallani, hogy melyik talajba hullva mi történt az Ige magvaival. Ebben az esetben mi vagyunk a föld, amelybe megérkezik a mag, és Isten a magvető, aki szórja az Ő üzenetét felénk, hátha az gyümölcsöt terem az életünkben. Ma este azonban egy másféle nézőpontból figyeljük meg felolvasott szakaszunkat, és arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan válhatunk mi is magvetőkké? Ugyanis azt követően, hogy az Ige magja megérkezik a szívünkbe, abban is megmutatkozhat a termés, hogy mi is képessé válunk Isten üzenetének továbbítására. Ha bennünket megszólított és elért Isten, akkor onnantól kezdve rajtunk keresztül másokat is szeretne elérni.

            Azt hiszem, nagyrészt olyanok vagyunk itt a bűnbánati alkalmakon, akik rendszeresen imádkozunk, és naponta kezünkbe vesszük a Szentírást. És mivel számunkra fontos Isten szava, és jó érzés tudni azt, hogy Isten kegyelméből örök életünk van, mindnyájan szeretnénk, ha szeretteink is hasonló úton járnának. Ha hiszünk Istenben, akkor örülnénk, ha hinnének a számunkra legfontosabb emberek is. Milyen jó az, ha egy házasságban mindkét fél az Isten útján jár, vagy milyen nagy csoda az, ha a hitben élő szülőket követik a gyermekek is. De sajnos, nincs ez így mindenhol. Sokan a saját bőrünkön is, a hétköznapi élet folyamán tapasztaljuk, hogy milyen nehéz úgy élni, hogy az, aki fontos nekünk, aki hozzánk tartozik, nem adta át az életét Istennek. Ha pedig ez így van, akkor mi, akik közelebb vagyunk az Úrhoz, aggódunk ilyen szeretteink miattuk. Aggódunk, mert mi lesz velük, ha nem jutnak hitre, mi lesz velük, ha elzárkóznak az Istennel való kapcsolattól? Ki ne féltené a kárhozattól a házastársát, a gyermekét, vagy éppen szüleit, testvéreit, kinek ne volna fontos, hogy közeli hozzátartozói is a mennyországba jussanak?

            Éppen ezért, ma este arra figyeljünk Igénkből, hogy milyen a jó magvető, és hogyan adhatjuk mi magunk is tovább a Mindenható Isten áldott üzenetét?

1. A felolvasott példázatot azzal kezdi az Úr Jézus, hogy kiment a magvető vetni. Egy egyszerű ténymegállapítás, fontos üzenettel. A magvetőnek ahhoz, hogy vesse a magot, ki kell mennie. Nem ülhet otthon, nem tétlenkedhet, nem lustálkodhat, hanem el kell indulnia, hogy elvesse a nála levő magokat. A magvető útra kel, mert az a célja, hogy az elvetett mag sokszoros termést hozzon. Nem elégszik meg azzal, hogy van magja, hanem még többet szeretne, és ezért kész akár áldozatot is hozni. A termés érdekében kész harcolni a természet viszontagságaival, a tűző nappal, az esővel, bármilyen körülménnyel.

Kiment a magvető vetni. Kedves Testvérek. Ez az első lépés a magvető létben. Ki kell lépni. El kell indulni. Vajon megvan-e bennünk ez a szándék? Szeretnénk-e termést? El akarunk-e indulni a magvetés áldozatos útján? Ér-e annyit számunkra a házastársunk, a szülőnk, gyermekünk, testvérünk, hogy miattuk kimegyünk vetni a magot?

Sajnos, sokszor már itt megbukik a mi magvető szolgálatunk. Nem jut az eszünkbe, hogy tehetnénk valamit a másikért. Kényelmesen eléldegélünk egymás mellett, éveken, évtizedeken át, úgy, hogy semmit nem teszünk a másik üdvösségéért. Homokba dugjuk a fejünket, mintha minden rendben volna, és nem vetjük a magot, pedig tudjuk és érezzük, a másik örök élete veszélyben van. Jellemző emberi tulajdonság, hogy amikor betegek szeretteink, aggódunk értük. Amikor nehéz helyzetbe kerülnek, akkor félünk, hogy mi lesz velük. De hogy van-e üdvösségük, az sokszor egyáltalán nem fontos számunkra. Az, hogy kapcsolatban vannak-e Istennel, az nem téma. Így aztán sokszor nem is vetjük a magot. De mit is jelent a magvetés a gyakorlatban?

Először is, fontos leszögeznünk, hogy a magvetés nem kritizálás. Az nem magvetés, hogy odaszólogatunk a másiknak, hogy hogy lehetsz ilyen, meg nem igaz, hogy nem tudsz megváltozni. Általában nem sok értelme van a hasonlítgatásnak, hogy bezzeg a másik mennyivel jobb, mint ő, vagy annak idején, milyen szép volt minden. Az ilyen megjegyzések nem minősülnek magvetésnek, mert nem tudnak gyümölcsöt teremni. A negatív kritika soha nem visz előre. Mindenki támadásnak fogja venni, és védekezés képen vissza fognak támadni. Az ilyen háborúk pedig senkit sem visznek közelebb Istenhez.

Ehelyett inkább próbáljunk meg példát mutatni. Példát mutatni először is Istennel való kapcsolatunkban. Ha látják, hogy imádkozunk, olvassuk a Bibliát, eljárunk a gyülekezeti alkalmakra, akkor ha nem is mondják, de elgondolkodnak azon, hogy miért tesszük mindezeket a dolgokat. Ha látják, hogy mennyi időt, és energiát szánunk az Istennel való kapcsolatra, fel fogják tenni a kérdést, hogy mi a jó nekünk ebben? Ha pedig mindehhez még az is társul, hogy boldognak látnak bennünket, akkor vonzó lesz az életünk. Ha pedig emiatt valaki megindul az Isten által kijelölt úton, akkor a magvetésből gyümölcstermés lett. De ehhez az kellett, hogy először vessük a magot a magunk példáján keresztül.

De nemcsak a kegyességi életünk lehet példamutató, hanem egész magaviseletünk, életfelfogásunk. Az, hogy mennyire tudunk szeretni. Ha képesek vagyunk a megbocsátásra, ha hosszú a türelmünk, ha tudunk mégis szeretni, akkor ismét csak célba érhet egy-egy mag rajtunk keresztül. Mert a szeretet utat tör, még a leghidegebb szíveket is Istenhez fordíthatja. Ilyen módon is vethetjük az Ige magját.

És a hitben való példaadás is fontos lehet, mert ha látják az élet dolgaihoz való hozzáállásunkat, az Istenbe vetett feltétlen bizalmunkat, és a nehéz helyzetekben való kitartásunkat, akkor el fognak gondolkodni azon, hogy vajon miért vagyunk ilyenek, és ki lehet az az Isten, akire ennyire rábízzuk dolgainkat?

Az első kérdés tehát testvérem így szól: ki mersz-e menni, vetni a magot? Akarsz-e segíteni a szeretteiden, akarsz-e fáradni azért, hogy a számodra fontos emberek üdvösséget nyerjenek? Ha nem, akkor nem leszel jó magvető. Ha nem hozol áldozatot, ha nem veszed a fáradságot a magvetéshez, akkor ne várd, hogy csoda történjen. Jézus is azt mondja, hogy vetés közben történt, hogy ilyen és olyan földbe hullott a mag. Vagyis csak akkor történik valami, csak akkor kelhet ki a mag, ha el van vetve. Ha a magvetők kimennek, és teszik a dolgukat. Ha nem tudsz jó példát vetni, akkor te is asszisztálsz ahhoz, hogy szeretteid a kárhozatba jussanak. Légy szorgalmas magvető, és tedd meg, ami rajtad áll.

2.     Persze, a siker, a termés nemcsak a magvetőn múlik. Mert az is kiderül a felolvasott szakaszból, hogy sokféle földbe vethet a magvető. Van olyan talaj, ami az útfélhez hasonló, mert viszonylag kemény, és a madarak hamar felkapkodják róla a magot. Van sziklás és tövises talaj is, ahol másféle problémák jelentkeznek. De sok esetben jó földbe hullik a mag, ezért kitartónak kell lennünk a magvetés szolgálatában. A magvetés mellett azonban több más feladatunk is lehet, amely szintén segít abban, hogy az elvetett mag gyümölcsöt teremjen.     

2.a. Ezek közül az első: a talaj előkészítése. Jézus nem beszél arról a példázatban, hogy mi történt a magvetés előtt a talajjal. Azonban aki veti a magot, az először elő szokta készíteni a rendelkezésre álló földet.

Az elmúlt napokban az ország egyes pontjain megdőlt a melegrekord, és mindnyájan éreztük a saját bőrünkön is, hogy hamarosan megérkezik a várva várt tavasz. Ilyenkor pedig nagyon sokan rendbe teszik a kertet, és amikor eljön az ideje, elkezdik a veteményezést. De valószínűleg senki sem a magvetéssel kezdi ezt a munkálatot, mert előtte elő kell készíteni a talajt. Lehet, hogy már ősszel, lehet, hogy közvetlenül a vetés előtt, de elő kell készíteni. Hát így van ez a lelki magvetéssel is. Ha valakinek szeretnénk Isten üzenetét tovább adni, először egy kicsit meg kell puhítani, fel kell lazítani a kemény szíveket.

    Ahhoz, hogy jó földbe hulljon a mag, emberileg is közel kell kerülni a másikhoz. Érdemes szeretettel közelíteni ahhoz, akit meg szeretnénk nyerni Istennek. Először meg kell nyernünk az illető bizalmát, szoros kapcsolatba kell kerülnünk vele, csak aztán lehet eredménye munkánknak. Sokan úgy próbálják „megmissziózni” szerettüket, párjukat, gyermekeiket, hogy egyébként nincs rendben a kapcsolatuk. A már említett megjegyzések, kritikák, nem visznek előre. Azonban a megfelelő légkör, a bizalom, egymás megbecsülése valódi, előkészített talaj lehet az Ige magvának.

  2.b.         Aztán a második feladatunk az elvetett mag gondozása. A vetés sem könnyű, de sokkal könnyebb, mint a gondozás. Lehet, hogy rajtam kívül más is megtapasztalta, hogy a veteményezés időszakában még igen lelkes az ember, de amikor már gyomlálni, meg kapálni kell, sokkal nehezebben szánjuk rá magunkat. Ugyanígy, könnyebb beszélni Istenről, mint később odafigyelni arra, hogy hogyan alakul az illető kapcsolata az Úrral. Érdemes rászánni az időt és az energiát a gondozásra is. Ha sikeresen elvetettük a magot, beszéltünk Istenről, bizonyságot tettünk, akkor utána időről időre beszélgessünk az illetővel ezekről a dolgokról. Kérdezzünk, és hagyjuk őt is kérdezni. Bátorítsuk, hívogassuk, és imádkozzunk érte, mert ezek nélkül a kikelt mag is hamar elhal.

2.c.     A talaj előkészítése és gondozása mellett a harmadik feladatunk pedig a védelem biztosítása. A kikelt magot meg kell védeni. Sokan sokféle biztosítanak növényeiknek, akár különböző növényvédő szerek alkalmazásával, akár ahogy egy látogatás alkalmával egy bácsitól hallottam, a kapatox alkalmazásával. Meg kell védeni a gyenge hajtásokat a betegségektől, a gyomoktól és a kiszáradástól. Hát nekünk is oda kell figyelnünk a szeretteinkben kikelt apró hajtásokra, nehogy hiábavalóvá váljon Isten elvetett magja. Ha látjuk, hogy a hitbeli megindulás után rossz útra téved az illető, szeretettel, szelíden, de figyelmeztessük. Segítsünk, nehogy hamar elszáradjon a növekedésnek indult hit. Vagy ha látjuk a gyomokat, a rájuk támadó ellenségeket, veszélyforrásokat, akkor segítsünk nekik, hogy ki tudják irtani ezeket a maguk életéből.

    Azt azonban soha ne feledjük el, hogy a növekedést Isten adja. Mi vethetünk, mi előkészíthetünk, gondozhatunk, és óvhatjuk az elvetett magokat, de a többi Isten dolga. Ő az, aki a maga titokzatos módján eléri az emberi szíveket, ő az, aki mindent megtesz azért, hogy mindnyájan az övéi legyünk. Ezért áldozta fel egyszülött Fiát, ezért adta belénk saját lelkét, ezért szólít meg bennünket is napról napra, mert szeretné, ha az általa belénk vetett mag sokszoros termést hozhasson. Hát adjunk hálát az Ő szeretetéért, és a mi életünkben elvégzett munkájáért, és legyünk mi is jó magvetők, hogy a mi szerető Istenünk, rajtunk keresztül a mi szeretteinket is megnyerhesse magának. Ámen. 

vissza