Márk 6, 30-44

2015.08.23.

Újkenyér többlete

Márk 6, 30-44

Kedves testvérek, ünneplő gyülekezet!

Bibliaolvasó kalauzunk szerint az elmúlt napokban került sorra ez a jól ismert történet, amelyben Jézus több, mint 5000 ember számára készített el egy felejthetetlen alkalmat. Készülés közben azon gondolkodtam, hogy amikor néhány nappal vagy akár több évvel később valaki visszaemlékezett erre a különleges Jézussal töltött napra, vajon mi jutott eszébe? Mi volt az, amit a tanítványok, vagy a Mesterhez érkező sokaság tagjai magukkal vittek további útjukra? Mit kaptak Jézustól ezen az emlékezetes napon?

Első olvasatra legtöbben talán azt mondanánk, hogy egyértelmű a válasz, kenyeret és halat. Hiszen a hosszúra nyúlt tanítás után már mindenki éhes volt amikor Jézus látva szükségüket, megelégítette őket. És valóban, ez is egyfajta szükségbetöltés volt a Mester részéről, hiszen más lehetőségük nem lett volna arra, hogy fizikai éhségüket csillapítsák. Biztosan emlékezetes élmény volt ez a csoda, ahogy a kisfiú odahozza az öt kenyeret és a két halat, Jézus kezében pedig megsokasodik az étel, és végül 12 teli kosár maradékot szednek össze a tanítványok. Azonban azt gondolom, emellett még számos más jellegű útravalót is magukkal vihettek a jelenlévő emberek.A tanítványok legfontosabb útravalója hitük növekedése volt. Ha elolvassuk a többi evangélium beszámolóját is a kenyércsodáról, láthatjuk, hogy a tanítványok milyen hitetlenül vágnak bele az újabb feladatba: valahogy jól kell lakatni az éhes tömeget. Újabb küldetés, melyre Jézus parancsára indulnak, most azonban korántsem annyira bizakodóak és elszántak, mint néhány nappal korábban, első missziói útjuk kezdetén. Kételkednek, vajon honnan szerezhetnénk ennyi embernek ennivalót, kérdezik, hogy talán ők menjenek el, és vegyenek kétszáz dénárért kenyeret? Aztán jön az ötlet: Uram, inkább bocsásd el őket, mert lakatlan helyen vagyunk, hadd menjenek el a környező falvakba, hogy vegyenek maguknak valami ennivalót. És ennek ellenére, miután összeszedik a meglévőt, azt a bizonyos 5 kenyeret és 2 halat, mi történik? Jézus megáldja az ételt, és csak adja és adja. Ők pedig, akik hitetlenkedve kezdtek hozzá az egészhez, most aztán oszthatják a rengeteg ételt. A végén pedig érdekesség képen 12 kosár maradékot szednek össze, pont annyit, hogy mindegyikre jusson egy. A tanítványok tehát nemcsak a csodát, hanem a kenyérszaporítás eseményének részleteibe belelátva minden bizonnyal Jézusban való hitük is erősödött.

A tanítványok mellett azonban a sokaság is kapott hasonló útravalókat. Az Ő esetükben az első átvett dolog az a megtapasztalás volt, amikor Jézus megszánta őket. Talán legtöbben azért keresték Jézust, mert valamiféle gyógyulásra vágytak. Betegségektől szenvedve, lelki problémákkal, magányból vagy éppen kapcsolati gondokkal, vagyis sokféle nyomorúsággal érkeztek hozzá. Az Úr azonban tudta, hogy nekik nemcsak arra van szükségük, amiért jöttek. Azt írja az Ige: hogy amikor Jézus meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. Olyan emberek voltak ebben a nagy tömegben, akiknek hiányzott valami az életükből. Hiányzott valami, és hiányzott valaki, aki utat mutatott volna nekik. Nem volt pásztoruk, aki kitaposta volna előttük az utat, nem volt emberük, ahogy egy másik történetben a Bethesda tavánál lévő nyomorultnak, aki segített volna rajtuk. De Jézus megszánta őket. Nem küldte el a sokaságot, hogy már záróra van, most pihenni szeretnénk a tanítványaimmal, majd gyertek holnap, hanem jó pásztorként tanítani kezdte őket.

Testvérek, azt hiszem, hogyha a sokaságban ott lévő emberek évekkel később visszaemlékeztek erre a különleges napra, nemcsak a megszaporított étel, hanem Jézus szeretete is eszükbe jutott. Az, hogy nem zavarta el őket, hanem megszánva a sokaságot foglalkozott velük. Foglalkozott a bajaikkal, a terheikkel és ami ennél is fontosabb tanította őket. Ez a második útravalójuk. Pásztorként útmutatást adott nekik, hogyan érdemes folytatni az életet. Mit lehet kezdeni a próbák idején, hogyan érdemes odafordulni a másikhoz, miként élhetik meg a szeretetet egymás között, és hasonlók. Nagyon sok hasznos tanítást szívükbe zárhattak a kenyércsoda napján. És bár lehet, hogy nem ezért mentek, lehet, hogy csak fizikai gyógyulásra vágytak, de Jézus mégis többet adott nekik, megszánta és tanította őket.

Ünneplő gyülekezet. A mai napon az új kenyérért adunk hálát Istennek. Olyan alkalom ez a mai, amikor visszatekinthetünk az előző hónapokra, és nyugtázhatjuk, Isten velünk volt, és gondoskodott rólunk. Gondoskodott arról, hogy legyen napfény és csapadék, legyen vetés és aratás, legyenek emberek, akik idejüket erejüket nem sajnálva azon fáradoztak, hogy az idei évben is legyen új kenyér az asztalunkon. Ez a tény önmagában is csoda, nem hiába ünnepeljük évről évre. Azonban mai történetünkön keresztül Isten azt üzeni számunkra, hogy az ünnep több a kenyércsodánál.

Több annál, hogy Isten gondoskodott rólunk. Mert számunkra is, ahogy a tanítványok és a jelen levő sokaság számára is, elkészít többlet útravalókat. Isten számunkra is felkínálja hitünk növekedésének lehetőségét. Azokat, akik hozzá tartozva egyébként is szolgálatában élünk, még inkább oda szeretne vonzani magához. Hogy megérezzük és megértsük, még mi is tanulhatunk tőle, még mi is fejlődhetünk hitünkben. Erre egyébként alkalmas volt az elmúlt néhány hét, hónap, amikor a környéken sokféle vihar vonult át. Voltak kisebb-nagyobb károk, voltak veszteségek, de talán ezekben a próbákban is felismertük, milyen hatalmas Istenünk van, és mennyivel több kárt is okozhatott volna a vihar. Nálunk is, a parókia mellett ketté tört egy nagy fenyő, átgurult az egész házon, de néhány palán kívül nagyobb kárt nem okozott. Hiszem, hogy azért, mert Isten védett meg bennünket. Az ilyen és hasonló élmények pedig növelik hitünket. Felnyitják szemünket Urunk hatalmát illetően.

A hit növekedése mellett második útravalónk az Úr Jézus szerető, megszánó közeledésének átélése lehet. Azt a szeretetet élhetjük át mi is napról napra, amellyel a hozzá siető sokaság zárt a szívébe. Hiszen bennünket is megszánt és napról napra megszán az Isten. Megszánt, amikor Fiát adta értünk a kereszten, megszánt, amikor megalkotott, megformált bennünket, megszán, amikor gondoskodik testi-lelki szükségeinkről, és megszán, amikor Fia érdeméért megbocsátja bűneinket.Harmadjára pedig mindezek felett Urunk tanít bennünket. Ahogyan tanította a sokaságot, ahogy pásztorként az élükre áll, úgy szeretne minket is tovább vezetni. Így kínál útmutatást Igéjében, melyet naponként magunkhoz vehetünk. Így szeretné összefogni mindazokat, akik hozzá tartoznak. És így szeretné eltüntetni a felekezetbeli különbségeket is. Amire mi, a különböző gyülekezetek tagjai évente csak pár napot áldozunk, arra ő több időt fordítana. Összetartani, összekovácsolni mindazokat, akik benne hisznek.

De irányt mutat személyes életünkben is, családunk dolgában, településeink vagy éppen nemzetünk sorsában is. Jézus pásztorként tanít, vezet bennünket és ezzel is többlet útravalót kínál számunkra. Kedves testvérek. Az újkenyér önmagában is csoda, de vegyük észre, hogy Urunk ma többet kínál ebben az ünnepben. Szeretné növelni hitünket életünk különböző eseményeivel, örömökkel és próbákkal egyaránt, szeretné megmutatni számunkra, hogy szeret, napról napra megszán bennünket, és megmutatni, hogy csakis az ő tanítását és vezetését érdemes követni.

Ne menjünk hát el az Ő mai üzenetei mellett, hanem vegyük magunkhoz elkészített útravalóit, és éljünk napról napra a tőle kapott többletekkel. Ámen.

vissza