Márk 9,33-37; 1 Királyok 1,38-45

2015.08.30.

Utolsókból lesznek az elsők

Márk 9, 33-37

Tükröm, tükröm mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken? Kedves Testvérek. Azt hiszem mindnyájunk számára ismerősen cseng ez a kérdés, amelyet a mesebeli Hófehérke mostoha anyja tett fel időről időre bűvös tükrének. Már ő is arra törekedett, hogy a szépek között is a legszebb legyen, hiszen amint megtudta, hogy Hófehérke szebb nála, azonnal gonosz tervet szőtt ellene. De nemcsak a mesében, hanem az élet számos területén körülvesznek bennünket a hasonló kérdések. Szeretnénk legalább egy-egy dologban legek lenni.

Már az óvodában, amikor először tornasorba kell állniuk a gyerekeknek, eldől, hogy ki a legnagyobb és ki a legkisebb. Aztán az iskolában, az osztályban folyamatosan azért folyik a harc, hogy ki a legjobb focista, a leggyorsabb futó, ki a legjobb tanuló, vagy éppen ki a tanár kedvence. Később már a népszerűségre vágynak a fiatalok, amikor a barátok, haverok tetszéséért sok mindenre képessé válnak. Az egyik a legmenőbb szeretne lenni, a másik a legmutatósabb, a harmadik a legfeketébb, vagy legdivatosabb, a negyedik a legjobb akar lenni egy-egy számítógépes játékban, a következő tanulmányi versenyeredményekre tör, kinek mi adatott, és ki mibe fektet bele több-kevesebb energiát.

És természetesen felnőtté válva is erre törekszünk. Van, aki a legszorgalmasabb akar lenni a munkában, más a legtöbbet akarja keresni a családban, van, aki a legtöbb like-ot szeretné megkapni az internetre feltöltött fényképére, vagy ismét más a legjobb életkörülményeket szeretné megteremteni szerettei számára.Sokan, nyilván nem mindenben, de életünk egy-egy területén szeretnénk valamiben legek lenni.

És ez azt gondolom teljesen természetes, mert talán ez az egyik legősibb vágy az ember szívében. Hiszen már Ádám és Éva is legek akartak lenni. Legelső emberekként a bűneset nélkül is legek lettek volna, de így, hogy többre vágytak, olyanok akartak lenni mint az Isten, ők is negatív értelemben is leggé váltak, a legelső bűnös emberekké. Aztán Bábel tornyának történetében is ez a helyzet. Az emberek nevet akartak szerezni maguknak, így azért, hogy ők legyenek a legismertebbek, legemlékezetesebbek, tornyot kezdtek építeni. De ha gondolatban átlapozunk az újszövetség lapjaira, a zsidó nép életében is ezt láthatjuk, legalábbis a törvény betartásában. Egyes kegyességi csoportok, például a farizeusok állandóan arra törekedtek, hogy a lehető legtökéletesebben betartsák a különböző szabályokat. A baj csak az volt, hogy ez a törvénytisztelet egy idő után átment törvényeskedésbe, és nem a lényegre figyeltek, nem szív szerint tartották be a törvényt, hanem sokkal inkább a látszat volt a fontos számukra.

Időrendben így jutunk el mai újszövetségi szakaszunk korába, ahol arról olvashatunk, hogy ez a leg-kérdés a tanítványokat is foglalkoztatta. Mai szakaszunk előtt két történet vezeti be ezt a kérdést. Először is arról olvashattunk tegnap előtt, hogy Jézus három tanítványnak egy különleges élményt készít elő. Péter, Jakab és János abban a megtiszteltetésben részesült, hogy ott lehettek a hegyen, amikor az Atya megdicsőítette Fiát, az Úr Jézust, és hallhatták a hangot: "Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok." Azt gondolom, nem nagyon állhatták meg a tanítványok, hogy el ne meséljék ezt a különleges élményt a többieknek. És ha egy kicsit is emberi módon gondolkodtak, talán megfordult a fejükben, vagy a többiek fejében, hogy most ők, ez a három tanítvány több, különlegesebb, mint a másik 9? Miért csak ők lehettek ott?Ezt követően pedig a néma lélek kiűzésének történetében egy kudarcról kapunk beszámolót, amelyben a tanítványok nem tudnak csodát tenni, nem tudnak segíteni a megszállott emberen. Ekkor is felmerülhetett, vajon most ki a jobb? Hiszen egyikük sem tudta megoldani ezt a helyzetet?Mindenesetre, miután Jézus kiűzte a néma lelket, tovább mennek együtt, és út közben, Kapernaumba érkezve Jézus megkérdezte tőlük: miről vitatkoztatok út közben? A tanítványok pedig elszégyellve magukat hallgattak, mert épp arról vitatkoztak egymással, hogy ki a legnagyobb. És ezen a ponton a Mester leül, magához hívja tanítványait, és alázatra inti őket. "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája!" Vagyis tulajdonképpen azt mondja, hogy legyetek nyugodtan legek, de ne legelsők, hanem legutolsók!Konkrét példát is hoz, rögtön kézen fogott egy gyermeket, átölelte, és azt mondta, hogy aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be.

Kedves testvérek, ebben a helyzetben Jézus üzenete egyértelmű a tanítványok számára. A kisgyermek önmagában kiszolgáltatott, elveszett, nem sok esélye van. Ha azonban valaki befogadja őt, Jézus szeretetét adhatja át neki. Vagyis az a tanítványok új küldetése, hogy fogadják be azokat, akiket talán senki sem fogad be. Legyenek kedvesek az elnyomottakhoz, a lenézettekhez, forduljanak oda azokhoz, akikhez kevesen fordulnak oda. Ne a népszerűségre, hanem az alázatra, a szeretet megélésére törekedjenek.Az élet számos területén alkalmazható ez a fajta hozzáállás. Például ha családban élünk, gyakorolhatjuk otthon. Amikor nem az a lényeg, hogy minden nekem legyen a legjobb, hogy engem szeressenek értem tegyenek meg mindent, hanem én magam törekszem a másik javára. Amikor nem azt nézem, hogy értem mit tehetnek, hanem hogy én mit tehetek a másikért! Vagy a fiatalok, gyermekek most az új tanévben is gyakorolhatják ezt az óvodában, iskolában. Amikor nem az a lényeg, hogy jól kiközösítsük az osztálytársunkat, hanem az, hogy akár egy-egy szóval kiálljunk mellette. A Jézusi alázat az, ha valaki így oda tud állni a másik mellé. De sok gyermek vagy éppen fiatal szenved attól, hogy heteken, hónapokon, vagy akár éveken át kiközösítik, lenézik, megvetik, mert nincs senki körülötte, aki megvédené, aki odaállna mellé. Pedig nagy bátorság és igen nagy szeretet az, ha valaki ezt meg tudja tenni. Az valóban a legek közé tartozna. Persze a munkatársak között, a szomszédságban vagy akár a gyülekezet közösségében is lehetnek ilyen helyzetek. Vajon hányszor állunk ki azok mellett, akiket lenéz egy-egy közösség? Vagy hányszor szólítjuk meg azokat, akiket egyébként ismerünk, de akiket valamikor valahogyan jól beskatulyáztunk? Jézus arra tanítja a körülötte lévőket, hogy legyenek legek, legkedvesebbek, legszeretőbbek, legbefogadóbbak, és legtürelmesebbek. Mert ha így élünk, akkor Isten minden bizonnyal örül, és boldogan nézi, ahogyan megtanultuk megélni a tőle kapott szeretetet.

Erről beszél mai ószövetségi történetünk is egy konkrét élethelyzettel, egy gyakorlati példával. Ha a mai szakaszunkat teljes egészében elolvassuk akkor két testvér kétféle hozzáállását és a köztük lévő különbséget figyelhetjük meg. Ott van először is egy Adónijjá nevű férfi, Dávid király fia, akinek az a célja, hogy apja halála után ő legyen a király. Ő legyen az első a birodalomban. Nem tanul bátyja, Absolon esetéből, aki nem sokkal korábban fellázadt apja ellen, és szintén ezzel a céllal indított háborút ellene, melyben végül életét vesztette. Adónijjá hadsereget szervez, szerez hadvezért és papot, akik királysága hitelesítéséhez szükségesek és mindazokat összeszedi maga köré, akiket az idős Dávid mellől el lehetett csábítani. Lakomát tart, áldozatot mutat be Istennek, ünnepelteti magát, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy közben Dávid, a király jogos utódjául Salamon fiát keneti fel. Ráadásul ez esetben a rangidős pap, hadseregparancsnok és még Nátán próféta is jelen van a felkenésnél, ami azt jelenti, hogy ez a királlyá kenés az érvényes, nem pedig Adónijjáé. Adónijjá a legnagyobb akart lenni, aztán végül kegyelemért könyörög, melyet egy időre meg is kap, amíg egy másik vétke miatt utol nem éri őt a király bosszúja.

És ott van vele szemben testvére, Salamon, akinek esetében semmilyen trón iránti ambícióról nem olvashatunk a Szentírásban. Ő nem lázadt fel apja ellen, ő nem szervezett hadsereget, csak hagyta, hogy apja akarata és ezzel egybecsengően Isten rendelése beteljesedjen rajta. Nátán próféta átveszi Istentől az üzenetet, Salamon legyen a király, és megszervezi, hogy Dávid elintézze a trón utódlásának kérdését. Az idős Dávid pedig hálát ad Istennek, hogy fiát láthatja a trónon, és átadhatja neki a lelki örökséget is, az Istenhez való ragaszkodást. Salamon életén pedig ezt követően is meglátszik, hogy valóban Isten akaratát szeretné megélni. Először is az ősi szokás szerint ráült a király öszvérére, ami azt jelképezi, hogy ezen túl ő fogja szolgálni a népet. Jelképes tett ez, hiszen nem a nép zsarnokaként, hanem alázatos és népét tiszteletben tartó uralkodóként ül a trónra. Aztán nem sokkal később egyik első intézkedéseként kegyelmet ad testvérének, Adónijának. Bár az volt a szokás, hogy az új királyok rögtön leszámoltak az árulókkal, a versenytársakkal, Salamon nem ezt teszi, megkegyelmez, és elengedi testvérét.És ismerjük későbbi életéből azt is, hogy amikor Isten azt mondta neki, hogy bármit kérhet, Ő bölcsességet kért, hogy mindent az Úr akarata szerint tudjon tenni a választott nép királyaként. Éppen ezért, mivel nem akart a legnagyobb, leghatalmasabb és legfélelmetesebb király lenni, hanem alázatosan szolgálni akarta Istent, az Úr gazdagon megáldotta őt életében.

Kedves testvérek. Isten erre választott ki bennünket. Ezt tanította a tanítványoknak is, erre próbálta meg vezetni népe uralkodóit is, és számunkra is ezt az utat mutatja. Szolgálj, hozz áldozatot a másikért, segíts rajta, fogadd be, vagyis légy utolsó, és akkor első leszel.Hiszen ezt tette maga az Úr Jézus is, amikor a mennyei dicsőségből megalázta magát, felöltötte az emberi testet, magára vette bűneinket, és az utolsóvá lett, hogy aztán a feltámadásban majd az első lehessen közöttünk. De csak úgy tudta ezt megtenni, hogy először engedett a maga dicsőségéből.

Turner, egy híres angol festő egyszer egy nagy londoni képkiállítás rendezőbizottságának az elnöke volt. Már minden terem tele volt képpel, amikor az utolsó pillanatban egy ismeretlen festő képét hozták. Gyönyörű ez a kép - mondta Turner - el kell helyezni. A bizottság tagjai valamennyien tiltakoztak. Uram, lehetetlen elhelyezni, nincs egy parányi hely sem a számára. Nos, akkor majd én elhelyezem - felelte Turner nyugodtan és leakasztott egyet a saját képei közül, és helyére tette az ismeretlen festő képét.

Testvérek. Ez csak így működik. Ha a magunkéból leveszünk egy képet. A magunk sikeréből, a magunk kincseiből, a saját büszkeségünkből. De így működik, hiszen az Úr Jézus is így mentett meg bennünket. Törekedjünk tehát arra, hogy mi is legek lehessünk. Ne úgy, mint a mesebeli gonosz mostoha, ne úgy, mint a tanítványok, vagy Salamon testvére, Adónijjá, hanem megalázva magunkat, szeretettel, Krisztusi lelkülettel. Akár új tanévet kezdünk, akár folytatjuk megszokott életritmusunkat, Isten adjon ehhez bátorságot és kellő odaszánást mindnyájunknak. Ámen.

vissza