Máté 11,25-30

2016.02.14.

Jöjjetek énhozzám mindnyájan!

Kedves Testvérek. Nyugtalan világban élünk. Ha most össze kellene írnunk, hogy mi is nyugtalanít bennünket ebben a pillanatban, bizonyára rengeteg dolgot fel tudnánk sorolni. Ott vannak például a betegségek. Senkit sem kímélnek. Ha beszedjük a gyógyszert, akkor a mellékhatások miatt aggódunk, ha nem szedjük be, akkor meg amiatt, hogy el fog húzódni a betegség. Aggódunk a gyermekek miatt, az idősek miatt, a hozzánk közelállók egészsége miatt, és bár sokszor nem figyelünk magunkra, amikor baj van, önmagunk állapota is kétségek közé tud sodorni bennünket.

Vagy nyugtalaníthat minket az a sok-sok rendezetlen kapcsolat, amely körülvesz bennünket. Családi viták, válóperek, lázadó gyermekek, vagy rossz útra térő felnőttek. De megemlíthetnénk a háborúkat is. Egyelőre csak a tv-ben látjuk az érintett területeket, de azért kiben ne merülne fel a gondolat, hogy egyszer talán nálunk is megszerveznek egy terrorista támadást, vagy hozzánk is elérhet egy-egy fegyveres összecsapás. Aztán ott vannak a természeti katasztrófák. Földrengések, cunamik, árvízek, viharok. Azt hiszem a tavaly nyári nagy vihar óta már mi is tartunk a természet erejétől. Közlekedési balesetek. Sokan rengeteget autóznak, vagy utaznak, ki tudja, melyik nap jön velünk szembe egy ittas sofőr. Aztán pont a mai napon lesz településünkön a polgármester választás. E tekintetben is lehet, hogy sokan nyugtalanok. Vajon ki veszi kezébe az irányítást? Vajon merre fog haladni községünk sorsa? És mi lesz nemzetünkkel? Mi lesz Európával? Mi lesz bolygónkkal, amelyen élünk?

Testvérek, rengeteg nyugtalanító dolog vesz körül bennünket, melyekbe könnyen belefáradhatunk. Túl sok a teher, nincs nyugalom, jó lenne csak úgy kirohanni aggodalmaink közül, de tudjuk jól, hogy ez nem lehetséges.

És éppen ebben a helyzetben szólít meg bennünket az Úr Jézus, azért, hogy megnyugvást adjon nekünk. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Azt gondolom, jó ezt hallani, jó ebben bízni, de attól, hogy ezt az Igét emlegetjük, még nem érkezik meg automatikusan a szívünkbe ez a bizonyos nyugalom. Ugyanis annak, amit Jézus kínál, vannak feltételei. Igénk alapján három ilyen feltételt vizsgáljunk meg röviden.

1. Jézus azzal kezdi, hogy jöjjetek énhozzám. Vagyis az első lépés az igazi megnyugváshoz az az, hogy odamenjünk hozzá. Ez azonban egyáltalán nem könnyű. Mert amikor nyugtalanok vagyunk, amikor gond vagy probléma van, akkor legtöbben mindenhová megyünk, csak éppen hozzá nem. Megyünk például a másik emberhez. Megyünk panaszkodni, sajnáltatjuk magunkat, aggódunk, félünk, és csak végső elkeseredésünkben jut eszünkbe, hogy Urunknál kellene nyugalmat keresni. De az is előfordulhat, hogy magunkban keressük a megoldást. Majd én összeszedem magam, képes vagyok talpra állni, elég ügyes, bölcs és erős vagyok ahhoz, hogy megoldjam ezt a dolgot. És lehet, hogy ideig-óráig egyenesbe jövünk, de valódi megnyugvást így sem nyerünk. Urunk nagyon jól tudja ezt, ezért is mondja: jöjjetek énhozzám.

És milyen érdekes, hogy ez a felszólítás mindenkire vonatkozik. Nem azt mondja, hogy ti, akik erősek vagytok, ti a legsikeresebbek, legéletrevalóbban jöjjetek énhozzám, hanem pont ellenkezőleg. Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve. Jöjjetek, ti, akik betegséget hordoztok, anyagi nélkülözésben éltek, gyászoltok, aggódtok, próbákat éltek át, jöjjetek hozzám a megnyugvásért. Testvérek, jó ezt hallani. Jó azt érezni, hogy Jézusnak így is kellünk. A magunk gondjaival, bajaival együtt is. Ha úgy érzed, hogy megfáradtál, vagy ha valamivel meg van terhelve az életed, akkor ma neked is szól az Úr Jézus hívása: Jöjjetek énhozzám mindnyájan. A megnyugváshoz való első lépés tehát ez, engedni az Ő hívásának, és odamenni hozzá.

2. Második feltételként Jézus azt mondja, hogy vegyétek fel az én igámat. Az iga pedig ebben az esetben bizonyára egy páros iga. Talán mindnyájan láttunk már ilyet, ha máshol nem, képen. Középen van a kocsirúd, egyik oldalán az egyik állat, a másikon pedig a másik. Ketten húzzák az igát. Jézus azzal, hogy ezt a képet használja, arra utal, hogy Ő olyan igába hív bennünket, amelyben a húzó társunk Ő maga. Vannak a terheink, amelyeket csakis az igával tudunk elhúzni, és Ő az, aki a kocsirúd másik oldalán segít nekünk az előrehaladásban. És higgyük el, Ő húzza a nagyobb részt. Ő az, aki miatt mozdulnak a terhek.

Talán legtöbben láttuk már a Passió című filmet, amely az Úr Jézus szenvedéséről szól. Az a részlet jutott eszembe ebből a filmből, amikor Jézus a keresztjét viszi, és odaállítják Cirénei Simont, hogy segítsen neki a teher cipelésében. Összekapaszkodnak, látszólag Simon viszi a nagyobb terhet, hiszen Jézus már legyengült, elfáradt, szinte Őt is az odaállított férfi segíti a lépésben, de közben épp az ellenkezője történik. A szenvedő Úr Jézus azzal, hogy életét adja az emberekért, köztük ezért a Simonért is, a bűn óriási terhét viszi a hátán. És a Megváltáskor valóban ez történt. Jézus azt mondja, hogy vegyétek fel az én igámat, és közben ő vette fel a mi igánkat. Emberré lett, szenvedett, meghalt, megjárta a kárhozatot, pedig mindez a mi terhünk volna. Nekünk kéne meghalni a bűneink miatt, és nekünk kellene a kárhozatra jutnunk.Vegyétek fel az én igámat mondja Jézus, aki legsúlyosabb terheinket vállalta önként magára. Hát ne hátráljunk, amikor erre hív, hiszen vele egy igában csak könnyebb lehet a teher. Ha Ő van ott mellettünk, ha vele együtt mozdulunk, vele cipeljük a terheket, meg fogjuk tapasztalni, hogy a nagyját átveszi, átvállalja. Mi is érezzük a súlyt, marad nekünk is valamennyi, de érezni fogjuk, hogy vele sokkal könnyebb.

3. Jöjjetek énhozzám, vegyétek fel az én igámat, és harmadjára "tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű..." Alázatot és szelídséget tanulni Jézustól. Sokszor hiányzik ez a tőle megtanulható alázat a terhek hordozása közben. Én nem ezt érdemlem. Miért pont én szenvedek? Miért az én családtagom beteg? Miért nem könnyebbül a teher? Ha képesek vagyunk megtanulni a jézusi alázatot, akkor nemcsak a magunk terhét vesszük észre. Az Úr Jézus egész földi munkálkodása arról szólt, hogy mások terhére figyelt, és azokat próbálta könnyíteni. Egyedül elfogatása éjszakáján tárja Mennyei Atyja elé saját terhét, amikor azt kéri, hogy ha lehet, távozzon el tőle ez a pohár. De akkor is, vért verejtékezve imádkozott, hogy egyértelművé váljon számára Isten akarata. És mivel alázattal elfogadta küldetését, halálával a lehető legnagyobb terhet vette magára. Megalázta magát, egészen a kereszthalálig. Azért tette ezt, mert nem a saját terhét, hanem a mi terhünket nézte. Tudta, hogyha Ő nem veszi le rólunk a bűn súlyát, akkor mi mindnyájan elveszünk.

Hát ez az alázat segíthet nekünk is a terhek hordozásában. Ha észrevesszük a másik terhét is. Amíg csak magunkra figyelünk, nekünk a legnehezebb az élet. De amint ránézünk a mellettünk lévőre, amint végiggondoljuk, milyen sorsok vannak körülöttünk, rögtön elszégyelljük magunkat. Mi panaszkodunk, amikor nálunk sokkal rosszabb helyzetben is élnek emberek? Tanuljuk meg ezt a jézusi alázatot, és könnyebb lesz a teher hordozása. Még talán hálásak is leszünk Istennek, hogy nincs nagyobb nyomorúság az életünkben. Biztosan van, ami nehéz, de biztosan találnánk olyan embert, akinek még nehezebb.

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek fel az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű. Kedves testvérek. Ha igazi megnyugvásra, valódi békességre vágyunk, három lépést mindenképpen meg kell tennünk. Először is engedjünk a hívásnak és menjünk oda Jézushoz, másodszor álljunk be mellé, hogy Ő segíthessen terheink hordozásában, harmadszor pedig tanuljuk meg tőle az alázatot, amely észreveszi, hogy másnak talán sokkal több a terhe. Adja Isten, hogy képesek legyünk ezekre a lépésekre, és már itt a földön is elnyerjük a benne való valódi megnyugvást. Ámen.

vissza