Máté 18, 11-14

2016.03.06.

Elveszett és megtalált juhok

Máté 18,11-14

Kedves Testvérek. Lukács evangéliuma szerint a felolvasott példázat válaszként hangzott el Jézus szájából. A farizeusok és az írástudók ugyanis éppen amiatt zúgolódtak, hogy Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel vállalt közösséget, a Mester pedig ahelyett, hogy magát védte volna, ezt a példázatot hozta fel magyarázatként. Miért is igyekeznek hozzá a vámszedők? Miért is örül, ha bűnösökkel van közösségben? Miért nem az írástudók társaságát keresi? "Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett."

Mai istentiszteletünkön nézzük meg, hogyan is kerültünk abba az állapotba, amelyből csak a Megváltó tud megmenteni bennünket. Vegyük sorra az elveszett juh példázatát, és vizsgáljuk meg, milyen helyzetekben találjuk ezeket a bárányokat, és közben gondolkodjunk el azon, vajon ebben a pillanatban, mi, akik itt vagyunk, melyik helyzetben érezzük magunkat?

Négy különböző helyzetben találjuk a példázatban szereplő juhokat. Úgy kezdődik a szakasz, hogy "egy embernek száz juha van." Vagyis a juhok természetes közege először is a nyáj. Ha minden rendben van, akkor a bárány helye a nyájban van. Ott, ahol minden ideális a megfelelő fejlődéshez. Van ennivaló, innivaló, a pásztor odafigyel a jószágok ápoltságára, alkalom nyílik az üde legelők bejárására, és mindeközben a nyájban lévő bárány biztonságban van. Kedves testvérek. A kezdet kezdetén Isten egy ilyen közegben helyezett el bennünket. Az Édenkertben minden adott volt ahhoz, hogy boldogan, Isten nyájához tartozva éljük az életünket. Mennyei Atyánk gondoskodott a táplálékról, a bőségről, és betöltötte minden szükségünket. Biztonságot adott az általa megformált első emberpárnak, és napról napra vezette őket az élet kérdéseiben. Sajnos azonban az első juhok nem voltak megelégedve Isten kínálatával. Más legelőkre vágytak, így mi már nem születhetünk bele az Isten által vezérelt nyájba. Mi már a nyájon kívül születünk. Nem úgy érkezünk meg ebbe a földi létbe, mint akik biztonságban vannak, és napról napra élvezik a pásztor vezetését, hanem éppen ellenkezőleg, a pusztában, a kísértések és veszélyek között indul el az életünk. A nyájba csak úgy kerülhetünk bele, ha hallva a pásztor hangját visszatérünk oda, vagy ha maga a pásztor jön el értünk és visz vissza bennünket.

Sokan azt hiszik, hogy mivel vallásos családba születtek, vagy sokat jártak templomba életük során, magától értetődő, hogy benne vannak ebben a nyájban. Azt gondolják, nincs szükség a pásztorra, nincs szükség visszafordulásra, mehetnek a maguk feje után, a maguk által kinézett legelők felé, és így is a nyájhoz tartozhatnak. Így gondolkodtak azok a farizeusok is, akik Jézust kérdőre vonták, amiért bűnösökkel evett együtt. Pedig a bűneset óta mindnyájan a nyájon kívül születünk. De nézzük meg akkor, hogy a nyájon kívül milyen helyzetekben lehetünk. A nyájban lévő bárány után a második kategória az elkóborolt bárány. Az elkóborolt báránynak nem volt elég jó a nyájban. Valami felkeltette az érdeklődését, és nem tudott ellenállni a kísértésnek. Talán meglátott egy szépnek tűnő legelőt, talán meghallotta egy friss patak csobogását, és úgy gondolta, jobban jár, ha ott hagyja a nyájat és a saját feje után megy. Az elkóborolt bárány azonban még nem eltévedt bárány. Talán még hallja a nyáj többi tagjának bégetését, bizonyára hallja a pásztor szavát is, de valami mégis eltereli a figyelmét. Veszélyes elkóborolt bárányként élni, mert onnan már csak egy-két lépés, és az elkóboroltból eltévedtek leszünk. A veszély mellett azonban ott van az a jó hír is, hogy vissza lehet menni. Az elkóborolt bárány még vissza tud találni. Csak hátra kell hagynia azt, ami elcsábította, ami miatt elkóborolt, és máris visszatérhet a biztonságot adó nyájba, ahol a pásztor gondoskodik róla.

Kedves testvérek. Sokan élnek ilyen elkóborolt bárányként. Egy ilyen embernek mondja Jézus az egyik történetben: nem vagy messze az Isten országától. Nem vagy messze, csak éppen van valami, ami megkötöz, ami újra és újra megkísért, ami eltereli a figyelmedet, és ami nem engedi, hogy visszatérj a nyájhoz. A gazdag ifjúnak a pénz volt ez a valami. Jézus azt mondja neki, hogy nem vagy messze, csak el kéne adnod a vagyonodat, de ez a fiatalember nem tudta ezt megtenni. És ha az elkóborolt bárány nem a nyáj felé megy, akkor távolodik attól. Ha pedig távolodik, akkor elkóborolt bárányból eltévedt, elveszett bárány lesz. Mindnyájunkkal megeshet, hogy elkóborlunk egy kicsit. Valami felkelti a figyelmünket, valami elcsábít, és hosszabb vagy rövidebb időre elhagyjuk a nyájat. Elhagyjuk a gyülekezet közösségét, elhagyjuk az Istennel való kapcsolatunkat, és megpróbálunk magunkban boldogulni. A kérdés az, hogy mit teszünk, amikor észrevesszük magunkat? Mit teszünk, amikor halljuk a nyáj hangját, vagy a pásztor hívását? Mit teszünk, amikor érezzük, hogy Isten szeretne visszacsábítani bennünket a biztonságba, a vele való közösségbe?

Ha ilyen elkóborolt állapotban vagy, neked is szól az üzenet, nem vagy messze az Isten országától. Nem vagy messze, de nem vagy ott. És ez egyáltalán nem jó hír. Mert a nem vagy messze, az azt jelenti, hogy nem vagy elég közel. Mintha egy utazás alkalmával azt mondanánk, hogy nem vagyunk messze a vonattól, ott állunk az ajtó előtt, de nem szállunk fel rá. Ha nem vagy messze, akkor túl messze vagy. De vajon miért vagy messze? Mi az, amit nem tudsz hátrahagyni? Mi az, ami eltereli a figyelmedet? Mi az, amiről azt hiszed, hogy fontosabb, mint a nyájjal és az Istennel való közösség? Nincs semmi, ami fontosabb lehet. De ha te azt mondod, hogy mégis van, akkor vállalnod kell a következményeket. Mert ahogy már mondtam, ha az elkóborolt bárány nem megy vissza, akkor távolodik, és eltévedt, elveszett bárány lesz belőle. Ez a harmadik helyzet, amelybe belekerülhet a bárány. Eltéved. Ez az a pont, ahonnan már nincs visszaút. Az eltévedt bárány nem tudja, hogy merre van az út a nyájhoz. Nem látja és nem hallja a pásztor hangját, nem találja az utat sem, és tulajdonképpen ki van szolgáltatva a rá támadó ragadozóknak. Ha megbotlik, nincs aki felsegítse, ha beleakad egy bokorba, nincs aki kiszabadítsa. Nem tudja, merre van a víz, és segítség nélkül kilátástalan a helyzete. A tékozló fiú csak elkóborolt bárány volt, de ő még tudta, hogy merre van a visszaút. Aki azonban eltéved, annak a sorsa meg van pecsételve.Egy valamit tud tenni az ilyen jószág, mégpedig hallatni a hangját. Az az egyetlen esélye, ha a pásztor a keresésére indul, és meghallja kiáltását.

Testvérek. Mielőtt nyájhoz tartozó báránnyá válnánk, mindnyájan eltévedt, elveszett bárányok vagyunk. Az eredendő bűn és saját bűneink miatt nem születhettünk a nyájba, sőt egészen távol kerültünk tőle. És ahogyan az eltévedt báránynak nincs esélye önmagában, úgy nekünk sincs. Egyetlen lehetőségünk az, hogy kiáltunk. Hogy felismerjük kilátástalan helyzetünket, és kérjük a jó pásztort, az Úr Jézust, hogy könyörüljön rajtunk, és jöjjön utánunk. Ha pedig ez a kiáltás elhangzik, Ő megérkezik, és visszavisz az övéi közé. Sőt, a megváltás tulajdonképpen arról szól, hogy az Úr Jézus már a mi kiáltásunk előtt utánunk indult. Hiszen már akkor eljött értünk, amikor mi még nem is éltünk. Mai szakaszunk legelső mondata is ezt fogalmazza meg: "mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett." Vagyis az Jézus ezért öltött testet az első karácsonykor, ezért ment fel a keresztre, és ezért támadt fel, hogy bennünket, elkóborolt és elveszett juhait megtaláljon, és megmentsen.Ehhez azonban nekünk is mellette kell döntenünk. Fel kell kiáltanunk, és kérnünk kell, hogy szabadítson ki elveszett állapotunkból. Ha pedig átéljük a szabadulást, akkor bekerülhetünk abba a közegbe, amelybe eredetileg teremtett Mennyei Atyánk, és újra az Ő nyájához tartozhatunk.

Ez a negyedik állapot, amikor megtalált bennünket a pásztor. Ha ez bekövetkezik, akkor helyreáll a rend az életünkben, és ismét biztonságban tudhatjuk magunkat. Akkor élvezhetjük a pásztor gondoskodását, és érezhetjük, hogy a helyünkön vagyunk.Két feladatunk azonban még a nyájban is marad. Először is oda kell figyelnünk a pásztorra. Nem engedhetjük meg, hogy a korábbi kísértések újra elcsábítsanak bennünket, mert ha megint kikerülünk a nyájból, talán végleg elveszünk. Másodszor pedig oda kell figyelnünk egymásra is. Hiszen ha összetart a nyáj, akkor még idejében észreveszi az elkóborló egyedeket. Ha látunk valakit, aki épp el akarja hagyni a nyájat, akkor szóljunk neki, és állítsuk meg. Figyelmeztessük, hogy nem jó irányba megy. Erről beszél Jézus közvetlenül a felolvasott szakasz után. Egy gyülekezethez tartozva, össze kell tartanunk és vigyáznunk kell egymásra. Ha mi nem vigyázunk egymásra, ki fog ránk vigyázni? Ha mi nem figyelmeztetjük egymást, szeretettel és jó szándékkal, akkor ki fog minket megvédeni az eltévedéstől? Kedves testvérek.

Négy különböző helyzetről beszéltünk. Isten eredetileg az Ő nyájába teremtett bennünket, de tudjuk, hogy a bűneset következtében mi már a nyájon kívül születünk. Lehet, hogy ennek ellenére úgy érezzük, hogy mi eleve bent vagyunk, mert megérdemeljük, mert valamit letettünk az asztalra, azonban ha így gondolkodunk, nagy veszélyben vagyunk, mert félrevezetjük önmagunkat. Aztán lehet, hogy van itt olyan is, aki most úgy érzi, kicsit eltévedt, de még visszatalálhat a nyájhoz. Lehet, hogy engedtél valamilyen kísértésnek, letértél a helyes útról, de még hallótávolságban vagy, így visszafordulhatsz. Ha így volna, ne menj tovább, ne menj távolabb, mert az, hogy nem vagy messze az Isten országától, még mindig azt jelenti, hogy túl messze vagy tőle, és nem vagy bent.De az is előfordulhat, hogy teljesen elveszettnek érzed magad. Engedtél a bűnnek, eltévedtél, jó messzire elmentél az Istentől, és már csak ő segíthet rajtad. Ha ez volna a felállás, akkor kiálts hozzá, Ő meg fog hallani, és ki fog szabadítani a csapdából.Ha pedig Isten kegyelméből már visszakerültél a nyájba, akkor tedd meg, ami rajtad múlik, ne engedj többé a kísértésnek, és figyelj oda azokra, akik körülötted rossz felé mennek. Gondold végig, hogy hol vagy, hová mész, merre tartasz, és engedd a jó pásztornak, hogy segíthessen rajtad, kövesd őt, segíts másokat is az ő nyájába, és akkor boldog leszel, mert hozzá tartozhatsz, és Ő is boldog lesz, mert megmenthetett téged. Ámen.

vissza