Máté 25,1-13

2016.03.20.

Balga szüzek útja

Kedves Testvérek. A mai napot virágvasárnapnak nevezzük, mert az Úr Jézus, egy héttel feltámadása előtt, ezen a napon érkezett meg a fővárosba, Jeruzsálembe. Előttünk lehet a kép, ahogy ünnepel a nép, faágakkal és felsőruhákkal szőnyeget képeznek a szamárháton érkező Jézus előtt, és hangosan kiáltják, ahogy az imént is hallhattuk: Hozsánna a Dávid Fiának, áldott, aki jön az Úr nevében, hozsánna a magasságban!Jézus megérkezett a fővárosba, arra a helyre, ahol néhány nappal később talán ugyanez az embertömeg már feszítsd meg-et kiált, és helyette a lázadó Barabbást kéri ünnepi ajándékként. Az ünnepi virágvasárnap és a gyászos nagypéntek között azonban még találhatunk néhány napot, amelyben Jézus még számos fontos dolgot szeretne tanítványai szívére helyezni.

A sokféle példázat és tanítás között a legfeltűnőbb talán az a téma, amely a végítéletről szól. Számos történet hangzik el ezzel kapcsolatban a nagy héten. Beszél Jézus a nagy megpróbáltatás idejéről, előhozza az okos és a gonosz szolga példázatát, a talentumokról is ekkor beszél, illetve az utolsó ítélet részleteibe is bepillantást enged a tanítványok számára. Egy közös vonás mindegyik említett történetben fellelhető, ez pedig az a drámai vég, amely azokra vár, akik Isten nélkül élték az életüket. Az ő végső helyzetükről írja a szentíró többféle szövegkörnyezetben is, szomorú megállapításként: ott lesz majd sírás, és fogcsikorgatás. Mai történetünk is beleillik ebbe a sorba. Bár a sírás és fogcsikorgatás nincs szó szerint kimondva, azért érzékelteti a Szentírás, micsoda nagy örömből marad ki az öt balga szűz.A példázat ugyanis azzal kezdődik, hogy hasonló lesz a mennyek országa...Vagyis az a lakodalom, az az ünneplés, amelyről az 5 balga szűz lemarad, az nem egy esküvő, nem egy egyszerű családi összejövetel, hanem az a királyi menyegző, amelyet Isten készít el az Övéinek. Így pedig már egészen más üzenete van a felolvasott történetnek. Ha bejutsz, akkor örökké vele ünnepelhetsz, ha pedig kívül maradsz, akkor nélküle, tőle nagyon távol, a kárhozatban töltheted az örökkévalóságot. Nem néhány ünnepi óra, és nem is néhány boldog nap tehát a tét, hanem az az örökkévaló állapot amely halálod pillanatában, vagy az Úr Jézus visszajövetelekor fog elkezdődni.

Kb. tizenkét éves lehettem, amikor először hallottam erről egy bibliai táborban. Addig éltem a magam nyugodt életét, mint akinek biztos belépője van a mennyországba. Mi bajom lehet, a nagyapám lelkész volt, a nagymamám lelkészfeleség, az apám gondnok, anyám kántor, jártunk templomba, bátyámmal ott voltunk az összes gyermek istentiszteleten, mi verseltünk, mi énekeltünk ha valami alkalom volt, hát ki ha én nem, így gondolkodtam az örök életről. A táborban azonban rámutattak arra, hogy a belépőt nem a templomba járásért, vagy a hívő családért adják, hanem a belépő maga Jézus Krisztus. A vele való kapcsolat. Ha pedig nem vagyok vele beszélő viszonyban, ha nem figyelek rá, Igéjére, és nem szólítom meg imádságban, akkor minden hiába, kívül fogok maradni. És még emlékszem, hogy amikor feltették a kérdést, hová kerülnék, ha ma éjjel véget érne az életem, vagy ha ma éjjel visszajönne az Úr Jézus, hát nagyon megijedtem. Alig aludtam azon az éjjelen. Egészen addig nyugtalan voltam, amíg másnap el nem beszélgettem az ottani tanácsadóval, aki segített abban, hogy hogyan adhatom át életemet Istennek.

Nem kicsi tehát a tét. És ha te sem érzed magad biztonságban, ha nem tudod, hogy mi lenne, ha ma éjjel meg kellene állnod az Isten előtt, akkor jó, ha komolyan veszed ennek a példázatnak az üzenetét. De ha már hitben élsz, azt gondolom, akkor is tanulságos, ha megnézzük most röviden az öt balga szűz rossz példáját, mely alapján megtudhatjuk, mire kell vigyáznunk, és mitől kell tartózkodnunk, hogy ki ne maradjunk az örökkévaló ünneplésből.

Három pontban legyen intő példa számunkra a balga szüzek viselkedése. A történet első mondatában még reményteljesen indul mind a 10 szűz, hiszen mindnyájan fogták a lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Tudták, hogy jön a vőlegény, tudták, hogy úgy juthatnak be a menyegzőre, ha az érkezésekor lámpással várják, és a tervezett időpontra készen is álltak a megfelelő eszközökkel. Az első különbség azonban már ekkor is észrevehető az okos és a balga szüzek között, hiszen míg az okosak tartalék olajt is vittek magukkal, addig a balgák csak annyit, amennyi előre láthatólag szükségesnek mutatkozott. Vagyis nem készültek fel rendesen.

Két oka lehet készületlenségüknek. Az egyik ok, ami miatt nem hoztak tartalék olajat, az az, hogy tudni vélték a vőlegény érkezésének időpontját. Ők arra számítottak, hogy a vőlegény nem fog késni, így elég olajuk lesz a lámpásukban. Bizonyára szinte mindnyájan voltunk már esküvőn, és azt tudhatjuk, hogy az esküvőn sok mindent meg lehet tervezni, de mindig bejöhet valami váratlan dolog, amihez aztán alkalmazkodni kell. Az öt balga szűz nem készült fel mindenre. Pedig tudhatták volna, hogy egy esküvőnél számítani lehet a csúszásra. Így pedig megállapíthatjuk, hogy gondatlanság és felelőtlenség volt részükről, hogy nem vittek tartalék olajat magukkal. Készületlenségük másik oka pedig az lehetett, hogy úgy gondolták, majd készülünk, ha már ott leszünk. Majd, ha halljuk, hogy jön a vőlegény, majd akkor kérünk a többiektől, ha szükséges, esetleg elmegyünk az árusokhoz, úgysem maradunk le semmiről. Ráérünk még készülni. Ez a hozzáállás is komoly felelőtlenség részükről.

Kedves Testvérek. Valljuk be őszintén, hogy sok mindenre készülünk életünk során, de az örök ünneplés, az Istennel való közösség, az csak úgy lebeg előttünk, mint amibe egyszer csak majd megérkezünk. Készülünk az iskolába, készülünk egy-egy utazásra, készülünk a házasságra, esetleg a gyermek érkezésére, vagy az új munkahelyre, de arra, ami az örökkévalóságban ránk vár, talán kevésbé. Az említett két ok sokunk esetében megállja a helyét. Lehet, hogy azért nem készülünk, mert tudni véljük az időket. Azt gondoljuk, hogy a mi időnkben biztosan nem érkezik meg a vőlegény, biztosan nem jön vissza az Úr Jézus, minek készülni annyira, úgy sem leszünk már itt, amikor megérkezik. Azt hisszük, hogy még van időnk. Még van mit csinálni a kertben, még szükség van ránk a családban, a testvérünkre, vagy gyermekekre, unokákra való odafigyelésben, rengeteg tennivalónk van, úgyis csak idős korunkban érhet véget az életünk.

És persze a másik ok is fennállhat, amely arról szól, hogy azt gondoljuk, ráérünk még. Majd készülünk az Isten országába, ha nyugdíjasak leszünk, majd készülünk, ha felhangzik a trombita hangja, megnyílik az ég, ahogy a Biblia mondja, és eljön az Úr Jézus a felhőkön az angyalokkal, majd akkor ráérünk vele kapcsolatba kerülni, majd akkor ráérünk gyorsan felkészülni a hozzá való költözésre. Csakhogy az a helyzet, hogy akkor már nem lehet készülődni. A Szentírás szerint az Úr Jézus visszajövetele egy pillanatnyi esemény lesz, amely váratlanul fog érni mindenkit. Sem a napot, sem az órát nem tudjátok, mondja Jézus, sőt azt is beismeri, hogy még Ő sem tudja azt a napot, csakis az Atya. És hasonlóan váratlanul érhet bennünket földi életünk végének a pillanata is. Van, aki egy-egy betegségből kifolyólag sejtheti, hogy már nem sok ideje van, de akkor sem tudhatjuk, hogy mikor kerülünk olyan állapotba, amikor már nem tudunk többet készülni. Nem tudjuk, mikor gyengül meg a gondolkodásunk, nem tudjuk, mikor szenvedünk balesetet, vagy mikor leszünk váratlanul rosszul, csak azt tudjuk, hogy ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt, ahogy szoktuk énekelni.

Az első tanulság tehát az, hogy ne halogassuk a készülést, és ne gondoljuk azt, hogy mi tudjuk, mikor kell majd megállnunk Urunk előtt.

A második hibát ott követték el a szüzek, hogy későn vették észre, hogy fogytán az olajuk. A vőlegény késik, mindnyájan elálmosodnak és elalszanak, és csak akkor veszik észre, hogy már csak pislákol a lámpásuk, amikor felébrednek, és hallják, hogy nem messze már jön a vőlegény. Elkezdenek kapkodni, most honnan vegyünk olajat, először kérnek a többiektől, aztán mivel nem kapnak, elszaladnak az árusokhoz. Érzik, hogy talán már vissza sem érnek, de mivel későn kapcsolnak, muszáj valami megoldást keresni a problémára.

Vigyázzunk ezzel, mert mi is beleeshetünk ebbe a csapdába. Gondolhatjuk azt, hogy az én lámpámmal minden rendben van. Úgyis kibírja. Altat a világ, és mi is altatjuk magunkat, hogy nincs semmi baj, és közben észre sem vesszük, hogy már csak pislákol a fényünk. Már nem olyan, mint régen, már csak takarékon égünk, és szükségünk volna a tartalék olajra. Ha időben észrevesszük hitbeli hiányosságainkat, akkor még fel tudunk készülni, de ha túl sokáig halogatjuk az önvizsgálatot, könnyen veszélybe kerülhet az Isten országába való belépőnk.

És végül, harmadjára pedig azt láthatjuk, hogy a felkészületlen szüzek lemaradnak a vőlegény érkezéséről, és kívül maradnak az ajtón. Bár kimentek a lámpásaikkal a vőlegény fogadására, bár eredetileg volt olajuk, és szerettek volna ott lenni a menyegzőn, hibáik miatt mégis lemaradtak. Amikor jött a vőlegény, nem voltak ott.Testvérek. Elég egy apróság, és mi is könnyen kint rekedhetünk. Lehet, hogy sokáig vártuk, lehet, hogy sokszor itt voltunk az istentiszteleteken, vagy sok éneket megtanultunk, sok imádságot elmondtunk, de ha valami miatt nem vagyunk készen, ha valami más eltereli a figyelmünket, és Ő kikerül az életünk középpontjából, akkor könnyen előfordulhat, hogy bezárul előttünk a kapu.

Nagyon sokan lemaradnak manapság egy-egy sértődés miatt. Valaki megbántott a gyülekezetben, valaki úgy nézett rám, hogy rosszul esett, valaki kibeszélt, és máris arrébb megyünk, hiába közeledik a vőlegény. De az is jellemző, hogy a magvető történetében szereplő gyomnövények megfojtják a bennünk kikelő ige magvakat. Elkezdünk megnyílni, közeledni az Istenhez, aztán valami visszahúz, valami megfojtja a hitünket. Egy szenvedély, egy bálvány, egy szokás, megszokott bűn. És ezek miatt könnyen lemaradhatunk a lényegről.

Kedves Testvérek! Az Úr Jézus azt szeretné, ha mindnyájan ott lennénk az Ő öröm ünnepén. Azzal, hogy önmagát adta értünk a kereszten, ezt elérhetővé is tette számunkra. Semmi mást nem kell tennünk, csak el kell fogadnunk ezt az ajándékot, és vigyáznunk kell, hogy ne kövessük el a balga szüzek hibáit. Készüljünk fel rendesen, készüljünk fel időben, és tegyünk meg mindent azért, hogy ne maradjunk le a vele való örök közösségről.

Mindnyájan meg fogunk állni az ajtó előtt, a kérdés csak az, hogy mit fogunk hallani. Azt, hogy bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket, vagy azt, hogy jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot? Adja Isten, hogy mindnyájan, akik most itt vagyunk, ez utóbbit halljuk. Ámen.

vissza