Máté 6, 16-18 Böjt

2015.02.22.

A bibliai böjt

Máté 6,18

Kedves Testvérek! A mai nappal elérkeztünk az idei év böjti időszakának első vasárnapjához, amelyet böjtfő vasárnapjának is szoktunk nevezni. Azonban ha őszintén magunkba nézünk, talán legtöbbünk számára az, hogy a böjti időszakba lépünk, nem hoz túl nagy változást az életünkbe. El-eljöttünk a bűnbánati estékre, ma úrvacsorai közösségben is együtt lehetünk, de holnap ugyanúgy folytatódik az életünk. Lehet, hogy azért van ez így, mert azt gondoljuk, hogy a böjt az olyan katolikus szokás. Egy lelkészbarátom számolt be arról, hogy az egyik hittanos kislány így fogalmazta meg a böjt jelentését: Böjt az, amikor a katolikusok régen nem ettek húst. De higgyük el, nemcsak a hittanosaink gondolataiban vannak efféle definíciók, hanem így vélekedik nagyon sok templomos, gyülekezetbe járó ember is. A mai napon, erre az alkalomra megszakítva az Úri imádságról szóló sorozatunkat, nézzük meg, hogy mit is jelent a Biblia szerinti böjt, és hogyan élhetjük meg mi, reformátusok a böjti időszakot. Kezdjük tehát a bibliai böjt jellemzőivel.

A Szentírásban a böjt az Istennel való kapcsolatfelvétel formája. Két részből áll össze, egyrészt a külső keretből, amely a földi jóktól, elsősorban ételektől és italoktól való tartózkodást jelenti, másrészt pedig a belső, lelki tartalomtó, vagyis a lélek leborulásáról, és az Isten előtti megalázkodásról szól. Soroljunk fel néhány példát. Izrael népe böjtöl például, amikor háborújában Istentől győzelmet remél, amikor bűnbánatot tartanak, vagy amikor betegekért könyörögnek. Nem eszik és nem iszik Mózes negyven nap és negyven éjszaka, amíg az Úrral van a Sínai hegyen, és leírja a kőtáblákra az Igéket. Böjttel készül fel az Úrral való találkozásra Illés próféta, aki szintén negyven napig megy az Istentől kapott élelem erejével a Hóreb-hegyig, az Úr Jézus pedig messiási küldetésére készülve tagadja meg a táplálékot a pusztában, ugyancsak negyven napig. És még Pál apostol is böjtöl, 3 napig, miután találkozott az Úr Jézussal a damaszkuszi úton.

Ami mindegyik felsorolt példára jellemző, az az, hogy a böjtölő emberek valamilyen formában megtartóztatják a testüket, azért, hogy Istenhez közelebb kerüljenek, hogy lehetőséget adjanak neki arra, hogy Ő valamit tegyen. Vagyis ez azt jelenti, hogy a böjt arra utal, hogy az embernek Istenre van szüksége, és ezért képes félretenni bizonyos akadályokat, amelyek kettőjük közé állhatnának. Ez az, ami megkülönböztette Izrael hitgyakorlatát a környező pogány népek böjtölési szokásaitól.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a választott nép böjtölési szokásaiban nem alakultak ki hamis, téves utak. Sajnos ilyenre is volt bőven példa. Ézsaiás próféta azért hadakozik a néppel, mert azok a böjt külső, testi kereteit megtartották, a lelki töltetet azonban elmulasztották.A Hegyi Beszédben Jézus a farizeusok gyakorlatával vitatkozik, akik időközben intézményesítették a böjtöt, kitalálták, hogy hétfőn és csütörtökön kell böjtölni, és nemcsak a lelki megalázkodásról feledkeztek meg, hanem a böjt igazi céljáról is.

Ugyancsak a hamis böjt kritikusaihoz lehet sorolni Kálvin Jánost is, aki nyíltan szembeszáll a római egyház böjtértelmezésével. Három tévelygést sorol fel ezzel kapcsolatban. Először azt mondja, hogy a böjt semmit sem ér akkor, ha nem jár vele együtt a szív bensőbb érzülete, a bűnnel és önmagunkkal szemben való igazi elégedetlenség, valódi megalázkodás és Isten félelméből eredő igazi bánkódás. Röviden: a test megtartóztatása lelki tartalom nélkül kiüresedett forma. A második tévedés az, amikor a böjtöt érdemszerző cselekedetnek tartják. Ez úgy fordulhat elő, hogy a böjt igazi értelme, célja elhomályosul. A harmadik ehhez hasonló, amikor a böjtöt erényként tüntetik fel, és annyira felmagasztalják, hogy az emberek azt gondolják, hogy valami kiváló dolgot műveltek, amikor böjtöltek.

Azonban mivel ilyen sok ellenvélemény alakult ki a reformátorok körében, sokan azt gondolják, hogy nálunk nincs is böjt. Pedig, ha mi nem vagyunk képesek bizonyos dolgokról hosszabb-rövidebb időszakokra lemondani, akkor rengeteg olyan Istentől jövő ajándékról lemaradhatunk, amelyekkel más felekezetek tagjai többé-kevésbé élni tudnak. Éppen ezért fontos tisztáznunk és felfedeznünk, hogy mi lehet ma, a 21. században a helyes böjt módja. Ehhez azonban tudnunk kell, hogy mi az a közeg, amelyben ma böjtölhetünk? Milyen környezetben szólal meg a Biblia böjtről való tanítása?

Mindnyájan tudjuk, hogy sokféle böjt létezik a világban, de a legtöbbnek mára már semmi köze sincs Istenhez. Ma már nem az a cél, hogy Istenhez közeledjünk, hanem az, hogy méregtelenítsük a szervezetet, vagy éppen fogyókúrázzunk. Sokféle változata ismert: van léböjt, gyümölcsböjt, vízböjt, kenyérböjt, teaböjt, tejsavböjt, nyákböjt, és hasonlók. Tehát a világ böjtje úgy néz ki, hogy a test böjtöl azért, hogy a testnek jobb legyen.

A másik értelme a böjt szónak a mai ember számára abban a mondatban van, hogy „meg lesz ennek a böjtje.” Ez azt fejezi ki, hogy most jól érzem magam, valamilyen testi élményben van részem, de ezért még valamilyen kellemetlenül eltöltött időszakkal fogok megfizetni. Ez a kellemetlenség maga a böjt, amit az ember az evilági célért, a teste kényeztetéséért mégis boldogan „bevállal.” A testért való böjtre persze ezzel együtt sem szabad úgy gondolnunk, mintha az egy Istentől távol álló valami lenne, hiszen valóban vannak jó hatásai, de ha mellétesszük az Istenhez való közeledést, akkor lelki tartalommal is megtölthetjük. Korunk egy másik jellemzője azonban még inkább megnehezíti a helyes böjtölést. Ezt szép magyar kifejezéssel úgy nevezhetjük, hogy a fogyasztói szemlélet a tetőfokára hágott. Vagyis mára az, hogy lemondjunk valamiről, nemcsak testi, hanem lelki megvonást is jelent. Egy szalámi, kenyér, vagy tejtermék kiválasztása és megvásárlása ma már nagyobb örömet ébreszt az emberek szívében, mint az elfogyasztásuk! Vagy például ha megveszünk egy férfiaknak való dezodort, akkor már a reklámok azt is elültetik a fejünkben, hogy a dezodor miatt minden nő oda fog figyelni ránk. Vagy ha a hölgyek vesznek valami jó testápolót, azzal rögtön együtt jár a sima bőr, a tökéletes fogsor és alak, valamint a gyönyörű haj. De eszünkbe juthat a RedBull nevű energiaital kapcsán jól megtanult mondat: a Redbull szárnyakat ad.

Így aztán ha ezekről le kellene mondanunk, akkor már nemcsak a fizikai dolgokról mondanánk le, hanem a megnyerő külsőnkről, a lelki erőnkről, és legfőképpen arról a fantasztikus örömről, ami a vásárlás közben ér bennünket. Vásárolok, tehát vagyok, mondja egy külföldön rendszeresen látható felirat, ás az vagy, amit megveszel, sugallja nekünk a tv.

Ezek között a veszélyek között azonban némi útmutatást is kaphatunk, amelyet beépíthetünk személyes böjtünkbe, életünkbe. Gyökössy Endre református lelkipásztor fogalmazott meg néhány hasznos tanácsot, érdemes megfogadni. Úgy érzem, manapság sokkal inkább a szemünket és a fülünket kell megböjtöltetni, hogy Isten halk és szelíd hangját meghalljuk, amely felülről és mégis belülről akar hozzánk szólni. Mi a feladat, a halk és szelíd szó meghallása érdekében? Mondjuk egy héten legalább egy nap ne nyissuk ki a rádiót, televíziót, ne olvassuk el az újságok szomorú, riasztó, keserves,rossz híreit - az anti- evangéliumot, az ellenörömhírt-, amelyek bajokról, háborúkról, gyilkosságokról, sikkasztásokról, gazdasági és hatalmi küzdelmekről szólnak; ehelyett csöndesedjünk el. Bölcsföldi András, aki a Budapesti teológián a hallgatók lelkigondozója, már elektronikus böjtről beszél, ami a számítógép és mobiltelefon kikapcsolását, pihentetését jelenti. El sem tudjuk ma már ezek nélkül képzelni az életünket. Pedig előttünk is éltek ezek nélkül.

A lényeget mégiscsak egyik szép énekünk mondja el, ami arról beszél, hogy a böjt lényege az, hogy megüresítjük magunkat, azért, hogy Isten a megüresedett tereket betölthesse, és munkálkodhasson bennünk. „Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!”

Hiába mondunk le bármiről is, ha helyébe nem engedjük, nem hívjuk meg Istent. Lehet, hogy az egészségünk jobb lesz, de az örök élet szempontjából semmi hasznunk nem lesz belőle. Böjt idején tehát, vegyük észre, mi az, amiből kevesebbel is beérhetjük, és a kiüresített helyekre engedjük be Istent, hogy ne csak a testünknek legyen feltöltődése, hanem a lelkünknek is. Tegyük ezt azért, mert Fiában, Jézus Krisztusban ő is megüresítette magát értünk, szolgai formát vett fel, azért, hogy a mi hiányainkat, a mi üres életünket vele való örök élettel tölthesse meg. Adja Isten, hogy ne üres szokások, vagy változatlan hétköznapok, hanem áldott, Istennel való találkozások jellemezzék böjtünket. Ámen.

Felhasznált irodalom: Nt. Bodnár Máté: Református böjt a 21. században

vissza