Textus: 1Királyok 19,1-8

2018.05.06.

Illés

Tiszanagyfalui Igehirdetések

 

 

Textus: 1Királyok 19,1-8

 

2018. május 6.

 

 

Kedves Testvérek! Ilyenkor anyák napján, hallgatva a gyermekek köszöntését, az énekszót, a verseket, mindnyájan felidézünk egy-egy régi emléket, és ha még közöttünk van, felköszöntjük saját édesanyánkat. Eszünkbe jutnak az évekkel ezelőtti különleges családi események, de eszünkbe jut egy-egy emlékezetes hétköznapi élmény is. Egy közös játék öröme, egy ölelés, egy az anyukánktól megtanult szokás, vagy éppen szófordulat, amiről mindig ő fog eszünkbe jutni. Azért van ez így, mert a szülői ház, a bennünket felnevelő szülők és nagyszülők akarva-akaratlanul is egyfajta útravalót adnak nekünk saját életünkhöz. Az, ahogy az anyukánk szeretett, az, ahogy az apukánk szólt hozzánk, az, ahogy a nagyszülők terelgettek bennünket, így vagy úgy, de beleég a szívünkbe.

         Ha jó példát mutattak, akkor legtöbbször ahhoz fogjuk magunkat igazítani, ha pedig úgy érezzük, hogy valamiben hibáztak, akkor talán megpróbálunk más úton tovább menni. Azt, hogy mennyire meghatározó ez a fajta útravaló, csak jóval később ismerjük fel. Amíg gyermekek, fiatalok, vagy önmagukat mindent-tudónak gondoló életerős felnőttek vagyunk, addig lázadunk szüleink öröksége ellen. Addig ritkán fogadjuk el a jó tanácsot, inkább megyünk a magunk feje után. Amikor azonban elérjük azt a kort, amikor mi is örökséget hagyunk a ránk bízott gyermekek, családtagok, ismerősök számára, belátjuk, mennyire fontos, hogy minőségi útravalót adhassunk tovább. Mert ha a mai fiatalok előtt nincs egy stabil értékrend, ha nincs minta a szorgalomra, vagy hiányzik az erkölcsös neveltetés, akkor ne csodálkozzunk, hogy miért ilyen ez a mai világ.

         Kedves Testvérek! Eddig arról beszéltem, hogy milyen az, amikor emberektől, szülőktől, nagyszülőktől kapunk testi-lelki útravalót, most viszont mai ószövetségi igeszakaszunk alapján nézzük meg azt is, hogy milyen az, amikor maga az Isten szeretne útravalót biztosítani az övéinek. Mert ahogy minden szülő segíteni szeretne gyermekén, úgy, sőt még annál is jobban gondoskodik Mennyei Atyánk rólunk, gyermekeiről.

         Felolvasott Igénkben két fontos üzenetet mindenképpen megtalálhatunk, ezeket vegyük most sorra egészen röviden. Az első dolog, ami kiderül ebből a történetből az az, hogy még a legkülönbek is ki tudnak merülni. A Biblia egyik legnagyobb prófétájának leggyengébb óráiba nyerhetünk bepillantást. Illés próféta ugyanis azt követően, hogy szembe megy az uralkodóval, és kérésére Isten még tüzet is adott az égből az áldozathoz, menekülnie kellett. A nép ugyanis látva Illés tettét, az összes bálványimádó papot lemészárolta, Áháb királynak, és a bálványimádásról híres feleségének, Jezábelnek azonban ez nagyon nem tetszett. Ezért aztán üldözni kezdték Illést. Ő pedig, kimerülve a menekülésben, megfáradtan, és összetörten leborult egy bokor tövébe, és azt írja az Ige, hogy „meghalni kívánt”. Vagyis Illés feladta. Elege volt mindenből, testileg, lelkileg kimerült, és vágyott a halálra. Pedig hitt Istenben, követte az Ő vezetését, csak most ebben a helyzetben nem tudott már felülemelkedni félelmein, és kétségbe esett.

         Kedves Testvérek. Van ilyen. És milyen jó, hogy a Bibliában is van ilyen. Sőt, egy különleges, híres próféta életében is előfordulhat hasonló. Ez azt jelenti, hogy amikor mi érezzük hasonlóan kilátástalan helyzetben magunkat, akkor tudhatjuk, hogy ez benne van, benne lehet ebben a földi életben. A bűn óta, a sokféle nyomorúság következtében mi is összetörhetünk, ahogy ez Illéssel is megtörtént. Jöhet egy betegség, jöhet egy váratlan veszteség, anyagi nehézségek, lelki terhek, félelmek, vagy bármi, mi is kerülhetünk ilyen nehéz helyzetbe.

         A jó hír azonban az, és ez a második üzenetünk, hogy Isten az ilyen helyzetekben útravalót kínál számunkra. Ahogyan szüleink, nagyszüleink annak idején felvérteztek különböző dolgokkal, úgy, sőt sokkal erősebben áll mellénk a Mindenható Isten, ha kiöntjük előtte a szívünket. Illés nem kertelt. Leborult a bokor tövébe, és így szólt Istenhez: Elég most már Uram, vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél. Azután lefeküdt, és elaludt. Szabad tehát Mennyei Édesatyánk elé vinni próbáinkat. Előtte nem kell megjátszani magunkat, hogy minden rendben van, nyugodtan öntsük ki a szívünket. Mert ha ezt tesszük, akkor megkapjuk az útravalót.

         Illés kétféle útravalót vehet át. Először is beszélnünk kell a fizikai útravalóról. Isten küld Illés mellé egy angyalt, aki egy kis ételt vitt számára. Forró kövön sült lángost, és egy korsó vizet. Illés felkelt, evett és ivott, majd újra lefeküdt. Ez kellett ahhoz, hogy aztán újra útra kelhessen, és teljesíthesse az Isten által rábízott küldetést.

         Mennyei Atyánk ma is ad ilyen útravalókat. Amikor megerősít egy betegségből, amikor megtanít arra, hogy éljünk együtt testi gyengeségeinkkel, amikor gondoskodik a mindennapi szükségleteinkről, fizikai útravalókkal lát el minket.

         De ami még ennél is fontosabb, az a lelki csomag. Az az útravaló, amely kimozdít minket a szenvedésből, a kétségbeesés állapotából. Mert amikor Illés összetörve feküdt, így szólt hozzá az angyal: Kelj föl, egyél. Aztán amikor Illés evett, és kipihente magát, újra megszólította Őt a mennyei követ: kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő pedig fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.

         Isten Igéje, Isten szava mindnyájunk számára elérhető lelki útravaló. A Szentírásban, az istentiszteleteken, és az Úr Jézussal való kapcsolatban mindnyájunk számára kézzelfogható közelségben van, csak figyelni kell rá.        Kedves Testvérem! Ha bármikor összetörnél életed során, vagy ha esetleg most is, testileg vagy lelkileg megpróbálva érkeztél ide, jegyezd meg ezt a két mai üzenetet. Tudd, hogy a próba, a földi élet velejárója, és nem vagy gyengébb, mint a többiek, ha összetörsz, de jusson eszedbe az is, hogy Isten útravalót kínál számodra. Útravalót testileg, és útravalót lelkileg, ha hozzá fordulsz, és előtte öntöd ki szívedet. Hát keljünk fel, vegyük át napról napra Urunk elkészített útravalóját, hogy egykor majd mi is megérkezzünk az Úr Jézus által számunkra elkészített Mennyei hajlékba. Ámen.

 

vissza