Textus: Józsué 1, 1-9; Máté 4,18-22

2018.01.01.

Döntés és megmaradás

Textus: Józsué 1, 1-9; Máté 4,18-22                                             

 

Kedves Testvérek. Mielőtt elkezdtem készülni a mai alkalomra, már azon gondolkodtam, hogy vajon milyen újévi üzenetet lehetne elmondani, hiszen ilyenkor az előttünk álló útról, vagy valamilyen bátorító történetről szoktunk beszélni. Amikor azonban leültem, és elolvastam a mai napra rendelt igeszakaszokat, rögtön láttam, hogy nem kell sokat gondolkodnom, mert Isten szépen előkészítette a terepet, és ugyanazt az üzenetet szeretné két történet által is a szívünkre helyezni.

Először is adott az ószövetségi történet, ahol Józsué könyvének legelején Isten bátorítja kiválasztott szolgáját, elküldi az előtte álló ismeretlen útra, másodszor pedig egy több évezreddel későbbi Jézus-korabeli történet, ahol maga az Úr Jézus hívja el tanítványait egy szintén ismeretlen, és különleges útra. Két korszak, de egy Isten, aki mind a két helyzetben megszólítja választottjait, és új útra küldi őket.

Nézzük hát meg ezt a két szakaszt, és miután összevetettük a hasonlóságokat, fogalmazzuk meg, mit üzenhet rajtuk keresztül nekünk, 2018. első napján a Mindenható Isten. Két párhuzamot említsünk meg a történetek között.

  1.       Mindkét leírás azzal kezdődik, hogy Isten döntésre hívja az embert. Józsué könyvében ott kapcsolódunk be az események sorába, hogy Mózes halála után Isten Józsuét választja ki Mózes utódjául. Már önmagában ez a helyzet óriási kihívás a fiatalember számára, hiszen hogy is állhatná meg a helyét ő, egy korszakalkotó vezér, Mózes nyomában. Isten azonban mégis Őt szólítja meg, és arra kéri, hogy álljon a nép élére, és induljon el az ígéret földje felé, sőt, hódítsa is meg azt. És ezen a ponton Józsuénak döntenie kell. Vagy hallgat Isten szavára, és útra kel, beáll ebbe a felelősségteljes tisztségbe, és követi az Urat, vagy inkább visszautasítja ezt az ajánlatot, és másra hárítja ezt a feladatot. Józsué pedig dönt. Útra kel, vállalja küldetését, és vezeti a népet, mert bízik Istenében.

Hasonló döntés elé állítja újszövetségi szakaszunkban az Úr Jézus első tanítványait. Odamegy hozzájuk, miközben munkájukat végezték, és mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, annyit mond: jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek benneteket. Ezeknek az egyszerű halászembereknek pedig dönteniük kell. Megyünk ezután az ismeretlen, ámde szimpatikus fiatalember után, mindent itt hagyunk, a családunkat, a munkánkat, a csónakunkat, vagy pedig maradunk, és nélküle folytatjuk az életünket. Péter, András, Jakab és János pedig engednek a hívásnak, és úgy döntenek, követik Jézust. Leteszik a hálókat, talán röviden elköszönnek szeretteiktől, és útra kelnek. Ők is ismeretlen, előre nem látható útra indulnak, de ők is, ahogyan Józsué tette, bíznak abban, aki elhívta őket.

A döntés után azonban még hátra van a neheze. Mert nem mindegy, hogy az Isten által elküldött, illetve elhívott emberek megmaradnak-e döntésük mellett. Kitartanak-e amellett, aki elhívta őket, és hűségesen végigjárják-e a számukra kijelölt utat?

  1.       Miután Isten elküldi Józsuét, hasznos tanácsokat is ad neki. Azt mondja: légy igen bátor, és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Józsué feladata az, hogy maradjon meg Isten vezetése mellett. Kövesse a Szentírás útmutatását, mert csak így boldogulhat, és csak így lehet majd sikeres az útja. Ő pedig elindul, és valóban követi Isten vezetését. Így aztán a választott nép elfoglalja Kánaán területeit, és Józsué hűségesen betölti az Isten által rá bízott küldetést a honfoglalásban.

De a tanítványok is ugyanezt teszik. Követik Jézust, és vállalják a tanítványi lét velejáróit. Vállalják a sok utazást, mások gúnyolódásait, a missziói utak próbatételeit, később pedig a bebörtönzést és egyesek még a kivégzést is. Volt, aki elbukott, mert elárulta, vagy megtagadta a Mestert, de legtöbben megmaradtak az Úr lábnyomában, és követték őt minden helyzetben. Ezért voltak olyanok, akik leírták a Jézusról szóló történeteket, ezért terjedt el a keresztyénség, az evangélium, és az Ő hűségük eredménye az is, hogy mi most a Tiszanagyfalui Református gyülekezethez tartozunk, mert rajtuk keresztül ide is megérkezett Isten üzenete.

  1.       Kedves Testvérek! Két olyan történetről hallottunk, amelyek egymástól időben és térben távol voltak, de amelyek mégis ugyanazt üzenik számunkra. És most, az ószövetségi Józsué és az újszövetségi tanítványok után, 2018. első napján mi is bekapcsolódunk a történetbe. Mert ami akkor és ott elhangzott, az ma is, és itt is érvényes.

Először is Isten bennünket is elhív az Ő követésére. Ahogyan Józsuét egy ismeretlen útra indította, és ahogyan az Úr Jézus elhívta a tanítványokat, úgy küld most minket is Mennyei Atyánk az előttünk álló útra. Nem tudjuk, mit fog hozni ez az év, nem tudjuk, milyen örömeink, vagy próbáink lesznek, de Isten arra biztat minket, hogy kövessük Őt ebben az évben. Arra bátorít bennünket, hogy ne féljünk az ismeretlentől, ne féljünk azoktól az utaktól, lehetőségektől, amelyek felé Ő terelget bennünket, mert Ő mindig jót akar nekünk. Ne habozzunk, ne tétlenkedjünk, hanem merjük rá bízni magunkat. Döntsünk mellette. Határozzuk el most, így az év elején, hogy bármi is legyen az általa felkínált úton, az jó lesz nekünk. Valahogy úgy, ahogyan Dávid határozott, amikor választhatott a próbák közül. Inkább  essem az Úr kezébe, mert igen nagy az Ő irgalma. Merjünk mellette dönteni, és rábízni magunkat.

Ha pedig ez a döntés megszületett, másodjára tartsunk is ki mellette. Ahogyan Józsué mindvégig Isten vezetése szerint járt el a honfoglaláskor, és ahogyan a tanítványok többsége hűséges maradt Jézushoz, úgy próbáljuk meg mi is követni Urunkat. Legyen útmutatónk a Szentírás, ahogyan Józsuénak éjjel-nappal tanulmányoznia kellett az írásokat, és ne csak olvassuk, hanem alkalmazzuk is az Ő vezetését. Hogy miért? Mert  akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz, mondja Isten Józsuénak.

 Testvérek. Egy újabb év küszöbén állunk, amelynek részletei rejtve vannak előttünk. Bízzunk a mi Szerető Istenünkben, aki még a saját Fiát is odaadta értünk, és lépjünk úgy bele ebbe az évbe, hogy mindenben Őt akarjuk követni. Ha ez így lesz, és megmaradunk mellette, akkor bármit is hozzon ez az év, Boldog Új Évünk lesz. Erre a boldog új évre pedig vigyük magunkkal Isten drága ígéretét: Légy erős és bátor, ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened az Úr, mindenütt, amerre csak jársz. Ámen.

 

vissza