Textus: Lukács 22,7-13

2018.03.28.

Krisztus a jövő


Tiszanagyfalui Igehirdetések

 

Textus: Lukács 22,7-13

 

2018. március 28. 

 

 

Kedves Testvérek! Talán sokan elgondolkodtunk már azon, milyen lenne, ha a jövőbe látnánk. Ha tudnánk, mi lesz holnap, a jövő héten, vagy éppen néhány év múlva. Nemrég láttam egy filmet, amely arról szólt, hogy a főszereplő másfél perccel előre látta a dolgokat. Ez a tulajdonsága azonban óriási hatással volt az életére. Egyrészt jó volt neki, mert ki tudott kerülni baleseteket, el tudott menekülni üldözői elől, de sok helyzetben nehezebb volt az élete, mert nem bíztak benne, hiszen előre látta a dolgokat.

            Egy bizonyos értelemben valóban jó volna előre látni mindent. Ha előre látnánk például, hogy egy bizonyos munkahely be fog-e válni számunkra, bölcsebben tudnánk pályát választani. Vagy ha előre tudnánk, hogy egy bizonyos orvosi kezelés eredményes lesz-e, vagy nem, akkor nem tennénk ki magunkat fölösleges beavatkozásoknak. Ha látnánk a jövőt, akkor sokan talán másként választanának társat maguk mellé, egészségesebb életmódot élnénk, és kevesebb alkalommal hoznánk rossz döntéseket.

            Az előre látásnak azonban sok negatív oldala is volna. Vajon hogyan viselkednénk, ha tudnánk, hogy egy gyógyíthatatlan betegségben fogunk szenvedni, sőt akár még halálunk pontos idejét is ismernénk. Bizonyára volna, aki bölcsebben kihasználná élete napjait, de úgy gondolom, sokan nem bírnák el ezeket a terheket, és sok tragédia történne. Vagy mit tennénk, ha szerelmesek volnánk valakibe, és a jövőbe látva tudjuk, hogy nem lesz jó vége a kapcsolatnak. Érdekes dolgok ezek.

            Főként azért, mert felolvasott szakaszunk arról beszél, hogy az Úr Jézus így élte földi életét. Mindent előre látott. Történetünkben a húsvéti előkészületekbe nyerhetünk bepillantást, amikor a tanítványok megkérdezik a Mestert, hogy hol készítsék el a páska vacsorát. Az volt ugyanis a szokás, hogy Jeruzsálemben kellett megtartani a páskát, így ilyenkor a jeruzsálemi lakosok az ünnepre érkező zarándokok számára kiadhatták szabad szobáikat. Egy ilyen házhoz küldi el Jézus Pétert és Jánost, hogy készítsék elő a dolgokat.

            De érdekes módon nem a szoba lefoglalása volt a különleges ebben a történetben, mert az Jézus már korábban megbeszélhette a ház tulajdonosával, hanem az a precíz, részletes jövőbe látás, ahogyan Jézus lépésről-lépésre a tanítványok elé tárja, hogy mi fog velük történni, és kivel fognak találkozni.

            Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy, és mondátok meg a ház gazdájának: a Mester ezt üzeni neked: hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát? Ő mutat nektek majd egy nagy berendezett emeleti termet: ott készítsétek el. Akkor elmentek, és mindent úgy találtak, amint előre megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.”

Jézus tudja, hogy szembe fog jönni velük egy ember, tudja, hogy az az ember egy korsó vizet fog vinni magával, tudja, hogy hová fog bemenni, és hogy ott milyen termet fognak mutatni a tanítványoknak.

            De nem ez az egyetlen bibliai történet, ahol fény derül Jézus jövőbe látására. Egy-egy nyomorult emberi életre tekintve, Jézus nagyon jól tudta, hogy mi lesz az illetőből. Tudta, hogy vámszedő Léviből Máté lesz, aki majd evangéliumot ír, ezért odament hozzá, és elhívta. Tudta, hogy Lázár meg fog halni, de azt is tudta, hogy az Ő szavára ki fog jönni a sírból, és élete valódi bizonyíték lesz a feltámadásra. Aztán eszünkbe juthat a kenyérszaporítás csodája is, amikor a tanítványok értetlenül számolgatnak, Jézus pedig tudja, hogy az öt kenyér és a két hal elég lesz a sokaságnak.

            Ez az isteni tulajdonsága azonban meg is nehezítette földi pályáját. Hiszen gondoljunk csak bele. Nemcsak a jó dolgokat látta előre, hanem a rosszakat is. Virágvasárnap például, amikor a tömeg hozsánnázva magasztalja őt, Jézus már tudta, hogy ennek a tömegnek a nagy része néhány nappal később „feszítsd meg”-et fog kiáltani. Vagy amikor nagycsütörtök este az utolsó vacsorán együtt vannak, ő már előre látta, melyik tanítvány hogy fog viselkedni a következő órákban. Tudta, hogy Júdás el fogja árulni, tisztában volt vele, hogy Péter, aki akkor még fogadkozik, hamarosan háromszor is megtagadja, és azt is előre látta, ahogy a tanítványok szétszélednek és elmenekülnek majd a Gecsemáné kertből.

            Jézus egész küldetése során tudta, hogy hogyan fog szenvedni, hogy és mikor fog meghalni, (erre többször utal is a tanítványok közösségében), de azzal is tisztában volt, hogy harmadnapon fel fog támadni. Nem lehetett neki könnyű, értünk mégis vállalta ezt a különleges utat. Tudta, mi fog történni, tudta, mit kell tennie, és így járta végig a Mennyei Atyja által rábízott küldetést.

            Kedves Testvérek. Ennek fényében két fontos üzenetet szeretnék a szívetekre helyezni. Először is azt kell komolyan vennünk, hogy mi nem rendelkezünk a jövőbe látás képességével. Akármennyire is szeretnénk előre látni dolgokat, ez nem megvalósítható. Még akkor sem, ha sokszor el akarjuk hinni, vagy mások el akarják hitetni velünk, hogy márpedig tudhatjuk, megismerhetjük a jövőt.

Manapság is rengeteg olyan újság van forgalomban, amelyben elolvasható a napi horoszkóp. Sokan azt hiszik, hogy azok, akik megírják a horoszkópokat, a csillagok állását vizsgálják, és azokból nézik meg a jövőt. Hát az a helyzet, hogy ez nem így működik. Nemrég mesélte egy ismerősöm, hogy egy rádiónál dolgozott, és ilyen horoszkópokat kellett írnia. Csak az volt a lényeg, hogy annyira általános legyen a megfogalmazás, hogy az mindenkire ráillő legyen, és olyan pozitív dolgokról is beszéljen, amelyeket mindenki szívesen hallana magáról. Így is lehet jó horoszkópot írni, úgy tenni, mintha az ember belelátna a jövőbe. Persze ma már sokkal modernebb fajtái is vannak a jövőbe látásnak. A fiatalabbak a facebookon különböző kérdéseket tehetnek fel, amelyre a facebook, mint aki ismeri a jövőt, válaszol. Közben adatokat, információkat gyűjt a kérdezőről, és úgy adja meg a választ. Sokan először csak a vicc kedvéért tesznek fel ilyen jövőbe mutató kérdéseket, de olyanok is vannak, akiket befolyásolhat egy-egy ilyen válasz.

            De beszélhetünk a szerencsejátékról, kaparós sorsjegyekről, lottózásról is. Hiszen ezekkel is a jövőnket szeretnék befolyásolni. Kíváncsi lennék, hányan vesznek a gyülekezetből is ilyen dolgokat. Volt már néhány eset, amikor látogatáskor, vagy a postán szembesültem azzal, milyen sokan szeretnének egy kicsit szerencsések lenni a templomba járók közül. Van, aki azt mondta erre, hogy hát hogy segítsen rajtam Isten, ha egyszer se veszek lottószelvényt? Hát én úgy vagyok vele, hogy egyrészt Isten ha akar, tud segíteni rajtunk lottószelvény nélkül is, másrészt, ha egy lottószelvénnyel nem segít rajtunk, akkor lehet, hogy többel se fog, harmadrészt pedig aki minden héten ilyen dolgokra költi a pénzét, az nem Isten segítségében bízik, hanem egyszerűen függő, és tékozolja a rábízott anyagiakat. Csak csendben jegyzem meg, hogy amikor az egyházfenntartói járulék 8 év után emelkedik kétezer forintot, akkor a legtöbben fel vannak háborodva, de amikor a szerencsénkről van szó, meg az egyéb fölösleges, és valóban haszontalan költekezésünkről, akkor nem számolgatjuk, hogy mennyi kiadásunk van.

            Testvérek. Bármennyire is szeretnénk tudni a jövőnket, és szeretnénk azt előre befolyásolni, nincs ilyen lehetőségünk. Nem tudjuk, hogy mi lesz a munkahelyünkkel, nem tudjuk, hogy mi lesz a családtagjainkkal, és nem láthatunk bele gyülekezetünk jövőjébe sem. Fogalmunk sincs arról, hogy mikor melyikünk fog kórházba kerülni, sajnos a mindennapi élet ezt bizonyítja, hiszen az itt lévők közül is többen kaptak már teljesen váratlanul infarktust, vagy stroke-ot. Nem tudjuk, mi lesz velünk a választás után, hiába szól most minden erről, választhatunk, de nem láthatjuk előre a jövőt. Sőt, még csak az előttünk álló néhány nap történését  sem ismerjük, nem tudhatjuk hogy fog telni a húsvéti felkészülés, és az ünnep. Sejthetünk dolgokat, megnézhetjük az időjárás előrejelzést, reménykedhetünk, hogy jön a meleg, és jó lesz a tavaszi szünet az iskolásoknak, óvodásoknak, de tudni, nem tudhatunk semmit előre.

            De mit lehet akkor tenni? Mi az, ami előre vihet bennünket jövőnkkel kapcsolatban? Hát az, amit a tanítványok is tettek felolvasott szakaszunkban. Lépésről lépésre követték Jézus útmutatását. Teljesen megbíztak Mesterükben, abban, aki ismeri a jövőt. Nem mentek más irányba, ahogyan Jónás tette, nem okoskodtak, nem próbálgatták a maguk képességeit, hanem egyszerűen csak végig haladtak a Jézus által kijelölt úton.

            Biztosan sokan tudják, hogy Apósomék az elmúlt hetekben Hajdúnánásra költöztek. Próbáltam én is segíteni nekik az autóval, utánfutóval, meg amennyire bírtam a pakolással, és amikor először mentem az ottani házhoz, Apósom ült mellettem, és mondta, hogy hol merre kell kanyarodni. Visszafelé szintén vele jöttem, és már csak egy helyen kellett segítenie az útmutatásban. Másnap már egyedül voltam, és mindenféle térkép és gps nélkül tudtam, merre kell menni. De ehhez először azzal kellett mennem, aki tudta az utat.

            Az Úr Jézus mindig tudja az utat. Ő már most tudja, mi lesz ennek a gyülekezetnek a jövője, mi fog itt történni, 5-10-30 év múlva ki lesz itt a lelkész. De ugyanígy ismeri a mi jövőnket is. Meg tudja mondani, hogy merre kell mennünk ahhoz, hogy biztonságban legyünk. Persze arra is meg van a szabadságunk, hogy letérjünk az általa kijelölt útról, csak akkor nyilván változik a jövőnk is.

            Húsvétra készülve arra biztat minket ez a történet, hogy menjünk azzal, aki tudja az utat. Legyünk szoros kapcsolatban az Úr Jézussal, aki mindent előre elkészít számunkra, és aki biztonságos utat kínál nekünk. Ő az, aki nem csak ezt a földi életutat kövezi ki előttünk, hanem aki az örök életig szeretne vezetni bennünket. Ezért vállalta tudatosan a kereszthalált, ezért született meg emberként, ezért szenvedett, ezért halt meg és támadt fel. Legyen hitvallássá szívünkben az a mondat, amit 2009-ben május 22-én Debrecenben fogalmazott meg a Magyar Református Egyház: Krisztus a jövő, együtt követjük őt! Ámen.

 

vissza