Lekció: Máté 13,1-10 Textus: Máté 13,10-17

2018.02.04.

Magvető

Tiszanagyfalui Igehirdetések

 

Lekció: Máté 13,1-10     Textus: Máté 13,10-17

 

2018. február 4. 

 

Akkor és ott, itt és most. Kedves Testvérek! A teológián a prédikáció írás egyik első alapszabályaként ezt a mondatot kellett megtanulnunk. Amikor ugyanis a bibliai szöveget olvassuk, erre a két dologra kell leginkább figyelnünk. Először is meg kell vizsgálnunk, hogy akkor, amikor az adott történet leírásra került, ott, abban a közegben, abban az élethelyzetben mit üzent az akkor élőknek. Ha pedig erre rájöttünk, akkor már csak át kell ültetni az üzenetet a mai korba, a mai közegbe, saját élethelyzeteinkbe. Akkor és ott, itt és most.

            Mai istentiszteletünkön alkalmazzuk ezt a szabályt, és először vizsgáljuk meg napi igénket, hogy akkor és ott, mit üzent Jézus az embereknek, aztán pedig másodjára saját életünkre is értelmezzük Urunk tanítását.

 

Kezdjük tehát azzal, mit üzent, akkor és ott Jézus az embereknek. Mai szakaszunk azzal kezdődik, hogy miután Jézus elmondja a magvető példázatát, a tanítványok a következő kérdéssel fordulnak a mesterhez. „Miért beszélsz nekik példázatokban?” Válaszként Jézus először a tanítványokról, majd pedig mostani hallgatóiról beszél.

A tanítványokról annyit mond: nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait. Vagyis a tanítványok most már értik mindazt, amiről a magvető példázatában Jézus a sokaságot tanítja. Ez pedig kiváltság. Példázat nélkül, magyarázat nélkül érteni azt, amiről Jézus beszél, az az Isten ajándéka. Azért értik a tanítványok Jézust, mert ők már látták sokféle élethelyzetben, hallották korábbi beszédeit, ismerik mesterüket, és a különböző gyógyításokat, csodákat is az első sorból tapasztalhatták meg.

            Ezért is mondja nem sokkal később Jézus nekik: „a ti szemetek boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall. Bizony, mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amit láttok, de nem látták, és hallani, amit hallotok, de nem hallották.” Óriási kiváltság a tanítványok számára a tanítványi lét, a Jézus közelében töltött idő. Gondoljunk csak bele, hogy örült volna az első emberpár, ha tudták volna, hogy az Úr Jézusban valóban el fog jönni az, aki a kígyó fejére tapos. Vagy milyen boldog lett volna Dávid király, ha megláthatta volna a Messiást, akiről egy-egy zsoltárban már prófétált. Milyen nagy megerősítés lett volna Jób számára, ha látta volna a feltámadott Krisztust, akiről ő is előre jövendölt, mert hitte, hogy lesz feltámadás. Sok ószövetségi személy valóban irigykedve nézte volna a tanítványokat, de ők nem élhették meg a Jézussal való találkozást. A tanítványok azonban igen. És mivel a közelébe kerültek, és mivel elhívta őket az Úr, sok mindent hamarabb megértettek. Ezért nincs már szükségük példázatra, és ezért is tudják már szinte a mester gondolatait is. Nekik megadatott.

Persze ebben a mondatban az is benne van, hogy nem volt ez mindig így. A tanítványok se születtek bele a tanítványságba és a Jézussal való kapcsolatba.  Nekik megadatott, vagyis először nem volt az övék, hanem Jézustól kapták ajándékba. És ezen a ponton érdemes egy kicsit visszatekinteni a tanítványok előéletére. Mert most ők az okosak, ők azok, akik értik Jézust példázat nélkül is, de amikor még nem volt az övék ez az ajándék, ők is rászorultak Jézus kegyelmére.

Közöttük is voltak olyanok, akiknek szíve az útfélhez hasonlított. Hallották az igét, a tanítást, de nem értették azt. Ott volt például Fülöp. Már egy jó ideje tanítvány volt Jézus mellett, amikor az ötezer embert meg kellett vendégelni. A mester szándékosan próbára teszi, amikor megkérdezi: „honnan vegyünk ezeknek kenyeret, hogy ehessenek?” Fülöp pedig, elkezd számolgatni. Hiába látott már csodákat, hiába hallotta Jézus tanításait, hiába tapasztalta meg korábban hatalmát, arra jut, hogy úgyse tudjuk őket megetetni. Még kétszáz dénár árú kenyér sem volna elég nekik. Fülöp szíve egy ideig olyan volt, mint az útfél. Hullott rá az Ige, Jézus jelenlétének áldásai, de az emberi gondolkodás, a számítás, a földi kategóriák, mint valami madarak felkapkodták azt.

Vagy beszélhetünk Mátéról is, aki sokáig vámszedő volt. Az Ő szívébe is hullhattak az Ige magvak, de a pénz, a gazdagság tövisként megfojtotta a lelki igényeit. Lehet, hogy korábban is látta már Jézust, lehet, hogy hallott róla egy-két dolgot, de bizonyára úgy volt vele, hogy nem kell ez a boldoguláshoz, mert a lényeg a pénz.

És az egyik legmeghatározóbb tanítvány, Péter se volt mindig kőszikla. Az ő jelleme pontosan olyan volt, mint amilyen a neve, a kőszikla, hiszen szíve sokszor a sziklás talajhoz hasonlított. Ha Jézus mondott valamit, Ő rögtön lelkesen követte, hozzászólt, indult, tette, amit csak tehetett. De amikor jött a nyomorúság, az üldöztetés, amikor veszélybe került ott a főpap udvarában, akkor rögtön eltántorodott. Háromszor is megtagadta Jézust, mert volt mélyen az a bizonyos gyökér.

Úgy adatott meg tehát a tanítványoknak Jézus megismerése, és megértése, hogy korábban az ő szívük is a példázatbeli talajokra hasonlított. De mivel Jézus kiválasztotta őket, szerette őket, és meg akarta őket menteni, végül megadatott nekik Jézus megismerése.

A mester azonban nemcsak a tanítványokról beszélt, hanem mostani hallgatóiról is. Ennek üzeneteit is érdemes összefoglalni röviden. Mi van azokkal, akiknek eddig nem adatott meg?

Először is azt üzeni Jézus viselkedése, hogy attól, hogy valakinek még nem adatott meg az Ő megismerése, még nem kell tőle elfordulni. Sőt, éppen azért kell megszólítani az ilyen embereket, mert még nem ismerik az Urat. Jézus sem csak a tanítványokhoz szólt. Előfordult, hogy megpróbáltak külön, csak úgy magukban elvonulni, de legtöbbször inkább a kívülállókhoz szólt Jézus. A magvető példázatát is olyanoknak mondta el, akik még nem adták át magukat teljesen neki. Lehet, hogy volt bennük egy kis lelkesedés, lehet, hogy keresték a megoldást életük kérdéseire, de nekik még nem adatott meg Jézus teljes megismerése.

Másodszor, mivel még nem tudnak mindent, úgy kell hozzájuk szólni, hogy megértsék azt. Ezért van szükség a példázatokra. Nem véletlen, hogy Jézus nem az ószövetségi próféciák beteljesedésével, és a teológiai összefüggésekkel kezdi tanításait, hanem a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgokkal. Az evangéliumok elején lévő Hegyi beszéd is erről árulkodik. Miről beszél Jézus? Arról, hogy hogyan kell imádkozni, hogyan kell böjtölni, hogy lehet megbocsátani, szeretni, és hogyan kell kezelni a harag, a hűség, és a megbocsátás dolgait. Ezek a témák mindenkit érdekelnek! Főleg úgy, ha értik is, mit tanít nekik Jézus! Ezért volt szükség a példázatokra.

A tanítványok tehát megkapták a választ kérdésükre. Akkor és ott ez azt jelentette, hogy hálát kell adni, amiért nekik megadatott, hogy Jézus tanítványai lehetnek, és azokat, akik még nem az övéi, érthető módon meg kell szólítani, hogy ők is megmenekülhessenek.

 

Most pedig térjünk át arra, hogy mit üzen ez a történet itt és most? Milyen változást hozhat az életünkbe az Úr Jézus ma elhangzó szava?

Első üzenetként ma is azt fogalmazhatjuk meg, hogy legyünk hálásak, amiért mi ismerhetjük az Úr Jézust, és érthetjük szavát. Rengeteg olyan ember él a világon, aki olyan helyre születik, ahol sokkal nehezebb megismerni a megváltót. Tömegesen vándorolnak az iszlám háttérből érkező emberek, akik nem tudják, és nem is akarják tudni azt, hogy ki az a Jézus. De még a mi kultúránkban, a keresztyénnek mondott Európában is milyen sokan élnek Isten nélkül, hitetlenül. Mi pedig itt vagyunk, kezünkbe vehetjük a Szentírást, lehet gyülekezetünk, és a különböző alkalmakon, vagy akár otthonunkban is, személyes csendességünkben kapcsolatba kerülhetünk a Mindenható Istennel. Mert nekünk megadatott.

Pedig mi sem így indultunk. Nem mindenki kapott keresztyén nevelést, és nem mindenki jár már gyermekkorától a templomba. Köztünk is van olyan, akinek például útfélként működött a szíve. Talán te is úgy voltál vele Testvérem, hogy Isten keresett, szólongatott, de téged túlságosan lekötöttek a világ dolgai. Vagy az is előfordulhat, hogy a tövisek, a kísértések, az anyagiak, vagy a földi próbák gyomjai tartottak fogva életed egy-egy szakaszában. A betegség, a gyász, valamilyen evilági próbatétel, vagy éppen a jólét, a gazdagság megfojtották hitedet. Vagy lehet, hogy sziklás volt szíved talaja. Amikor valamit kellett csinálni a gyülekezetért, lelkesen beálltál a sorba, de aztán elcsendesedett a hév, és a szürke hétköznapokban már nem égett a tűz. Akárhogy is volt, a lényeg az, hogy most itt vagy. Itt vagy, és reménység szerint úgy vagy itt, hogy neked már megadatott, te már ismered a Megváltót.

Ha pedig ez így van, akkor magaddal viheted a második üzenetet is, amely azokkal kapcsolatos, akiknek idáig még nem adatott meg ugyanez. Mert felelős vagy értük. Nyilván nem dönthetsz a másik ember helyett, nem élheted az Ő életét, de szavaiddal és tetteiddel segíthetsz rajtuk. Ha nem ismeri az Úr Jézust a házastársad, te beszélhetsz neki róla. Ha nem jár hitben a gyermeked, vagy a szülőd, te Isten eszközévé lehetsz az Ő életében. Ha még nem az Övé a testvéred, a szomszédod, a munkatársad, akkor Te tehetsz értük. A lényeg az egyszerűség. Ahogyan Jézus a példázatok által a lehető legközelebb vitte az üzenetet a néphez, úgy kell nekünk is ezt megpróbálnunk. Nem kell feltétlenül órákig prédikálni a másiknak, hanem csak egyszerűen, érthetően, a magunk életével, példájával megmenthetjük a másikat. Sokszor a türelem, a mégis szeretet, a mégis megbocsátás sokkal többet mutat Jézusból, mint az üres szövegek.

 

Akkor és ott, itt és most. Kedves Testvérek. Mai történetünket megvizsgálva láthatjuk, mit üzent Jézus akkor és ott, és mit üzen számunkra itt és most. Van azonban egy harmadik kategória is, amely már nem az igehirdetés megírásán múlik. Mert az, hogy holnap, és a te életedben hogy viszed magaddal az Úr Jézus üzenetét, az rajtad múlik. Hiába tudod, hogy régen mit üzent Jézus, hiába érted, hogy mit jelenthet ez a mai korban, ha saját életedbe nem viszed magaddal, akkor nem leszel jó talaj, és nem leszel magvető.

Menjünk el úgy mai istentiszteletünkről, hogy elhatározzuk, kit, és hogyan próbálunk meg majd elérni. Akár ha hazaérünk, akár ha holnap munkába megyünk, vagy találkozunk az illetővel. Ne nézzük tétlenül, ahogyan a másik, akit szeretünk a kárhozatba rohan, hanem akarjuk megmenteni egymást az Úr Jézus számára. Legyünk jó talajjá, és legyünk mi is jó magvetőkké, hogy ne legyen hiábavaló az Úr Jézus értünk elvégzett munkája. Ámen. 

vissza