Textus: 1 Királyok 6,1-13

2018.04.15.

Templomépítés

Tiszanagyfalui Igehirdetések

 

Textus: 1 Királyok 6,1-13        2018. április 15

 

 

Kedves Testvérek! Isten népének életében minden időben szükséges volt egy olyan hely, ahol hálát adhattak Istennek, ahol a vele való kapcsolatukat megélhették. Ami nekünk ma a templom, és az imaház, az annak idején sok különböző formában jelent meg.

            Az első testvérpárról például azt olvashatjuk, hogy áldozatot mutattak be Istennek. Oltárt építettek, és mind a ketten abból áldoztak, amivel foglalkoztak, az egyik a föld terméséből, a másik a nyáj legjavából áldozott Istennek. Aztán néhány generációval később Nóé is, az új élet kezdetén ugyancsak oltárépítéssel állt meg Isten előtt, és hálát adott neki az új élet lehetőségéért. De felsorolhatnánk az ősatyákat is, Ábrahámot, Izsákot, vagy éppen Jákóbot, akikről szintén sok alkalommal olvashatjuk, hogy valahol elcsendesedtek, és áldozatot mutattak be egy-egy oltáron.

            Később aztán a pusztai vándorlás során, azért, hogy még jobban érezzék Isten jelenlétét, vezetését, szent sátrat építettek Uruknak. Nemrég olvastuk Mózes második könyvéből ennek részletes menetét, mit hogyan és miből készítettek el a mesterek a sátorhoz. Amikor a nép útra kelt, összeszedték a sátrat, majd a következő táborhelyen ismét felállították, és ott mutattak be Istennek áldozatot. A királyság megalakulása után Dávidnak jutott először eszébe, hogy szükség volna egy igazi templomra, egy Istennek szentelt hajlékra, hogy ott őrizzék a ládát, és ott imádhassák Istent. Mivel azonban a háborúk miatt túl sok vér tapadt a kezéhez, az Úr azt mondta neki, hogy majd az utódja fog számára templomot építeni. Így érkezünk meg mai szakaszunkhoz, amelyben Salamon, Dávid fia hozzálát a jeruzsálemi templom építéséhez.

            Kedves Testvérek. Látjuk tehát, hogy már az ószövetség idejében volt igény arra, hogy legyen egy olyan hely, egy olyan közeg, ahol Istent imádhatják az emberek. És mit látunk manapság? Azt, hogy egyre kevesebb az igény ezekre a dolgokra. Külföldön bizonyos országokban már elindult az a folyamat, hogy templomokat zárnak be, sőt, templomterekben bevásárlóközpontokat rendeznek be, mert arra van igény. A falusi, de a városi templomok is gyakran konganak az ürességtől, esetleg egy-két nagyobb városban, ahol nyernek valami pályázatot, vagy kapnak állami támogatást, még épülnek templomok, de máshol erre már nincs szükség. Míg korábban a gyülekezeti tagok adományaiból templomot lehetett építeni, addig ma számos gyülekezet már egy lelkészt sem tud eltartani.

            De nemcsak épületre nincs szükség, hanem Istennel való elcsendesedésre sem érkezik igény. A mai emberek többségének nincs néhány perc a napjában, amit odaszentelne Mennyei Atyjának. Nincs idő, mert sietni kell, nincs idő, mert fáradtak vagyunk, nincs lehetőség, mert a munka zaja, a családi közeg, vagy éppen a túl nagy csend más irányba tereli a figyelmünket. A többségnek nincsen egy átvitt értelemben vett temploma, egy csendes helye, ideje, pedig e nélkül meggyengül az Istennel való kapcsolatunk, és rossz irányba mehet az életünk. Pedig a szívünk mélyén belénk van építve a templomépítés, az Istennel való közösség vágya.

            Vajon Te hogy állsz ezzel testvérem? Van-e templomod? Van-e csendes időd, csendes helyed? Ha van, akkor milyen állapotban van? Nem kellene egy kicsit felújítani, renoválni? Ha pedig nincs, akkor nem érzed, hogy szükség volna rá?

            Mai istentiszteletünkön Salamon templomépítésén keresztül gondoljuk át, hogyan építhetünk Istennel szentelt templomot az életünkben? Először nézzük meg, mi kellett Salamont templomépítéséhez, aztán pedig alkalmazzuk saját templomunkra a hallottakat.

            Salamon számára az első dolog, ami mindenképpen szükséges volt a templomépítéshez, az a szándék. Ebből a szempontból különleges helyzetben volt a király, hiszen egyfajta örökségként kapta apjától, Dávidtól a templom építésének lehetőségét. Dávid szinte mindent előkészített. Szövetségeseket szerzett, terveket készített, mégis, a templom építéséhez szükség volt arra, hogy Salamon akarjon templomot építeni. Ha nem akart volna, akkor nem épített volna. Ahhoz, hogy hozzálásson az építkezéshez, négy évnek el kellett telnie. Nem tudjuk, miért nem építkezett négy évig Salamon, de amikor úgy érezte, hogy eljött az ideje, amikor megszületett szívében a szándék, akkor hozzálátott a templomépítéshez.

            A szándék után meg kellett határoznia a templom méretét. És itt egy nagyon fontos kérdéshez érkeztünk. Mekkora legyen a templom? És itt nem is a konkrét méretekről kell beszélnünk, hanem az arányokról. A bibliai leírásból ugyanis kiderül, hogy Salamon nem csak templomot épített, hanem egy a korabeli viszonyokhoz képest igen nagynak, és dicsőségesnek mondható épületegyüttest is, királyi palotát. A palota mérete pedig nagyjából négyszer akkora volt, mint a templomé. Az is beszédes információ, hogy míg a templom építése 7 évbe telt, addig a palotát 13 esztendő alatt tudták elkészíteni. Vagyis valahogy felborultak az arányok. Mert nagyon szép dolog, hogy Istennek építünk egy templomot, de az már kissé furcsa, hogy a magunknak épített palota többszöröse az Úrénak. Salamon esetében ez egy elég komoly aránytalanság volt.

            A harmadik dolog, amit meg kell említenünk, az egy különleges információ. A 7. versben ezt olvassuk: „Minthogy a templom építésekor már készen kifaragott kövekből építettek, sem kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott a templom építésekor.”

            Vagyis a templom csendben épült. Egyfajta jelképes üzenet volt ez abban az időben, hiszen minden építkezés hangos, és zajos volt, de amikor az Istennek építettek templomot, akkor nem volt kopácsolás. Előre kifaragták a köveket, és ahhoz képest, amilyen nagy hangzavar lehetett volna, viszonylag csendben illesztették egymáshoz az elemeket. Mintha ezzel is üzenni szerettek volna a világnak, hogy amikor Istennek építünk, akkor az más. Ott nem csörömpölünk, ott nem lármázunk, hanem szépen, tudatosan egymáshoz illesztjük a dolgokat. A templomépítéshez tehát csend, és tudatos előkészület is szükséges.

            Negyedik templomépítési jellemzőnk az, hogy az építkezéshez időre van szükség. Már említettem, hogy 7 évig épült a salamoni templom. Még ma, a modern világban is időigényes az építkezés. Aki élete során már építkezett, tudja, hogy a minőségi épületekhez idő kell. Nem lehet csak úgy összecsapni a dolgokat, mindennek meg van a maga elrendelt ideje. Nem lehet a friss betonalapra téglákat pakolni, mint ahogy nem lehet a vakolatra azonnal festeni. Mindennek megszabott ideje van, és ez az építkezésben különösen is érvényes.

            Utolsó, ötödik tudnivalónk pedig az, hogy Salamon templomának építéséhez gyönyörű ígéret fűződött. Ezt olvassuk a 11. verstől: „Így szólt az Úr igéje Salamonhoz: Ezt mondom a templomról, amelyet most építesz: Ha az én rendelkezéseim szerint élsz, törvényeimet teljesíted, ha megtartod minden parancsolatomat, és azok szerint élsz, akkor én is megtartom ígéretemet, amelyet apádnak, Dávidnak tettem. Izráel fiai közt lakom, és nem hagyom el népemet, Izráelt.” Isten ígéretével jó építkezni. Jó tudni azt, hogy ha az Ő útján jár az ember, akkor az a templom áldott eszköz lesz. Jó érzés lesz majd bemenni a kapuján, jó érzés lesz majd ott Istent magasztalni, mert a gyülekezet tagjai érezni fogják, hogy Isten ígéretéhez híven velük van, és megsegíti őket.

            Kedves Testvérek. Láttuk tehát, hogy mi volt szükséges az akkori templomépítéshez, most nézzük meg végezetül azt is, hogy mindez mit üzen számunkra saját, lelki templomunk felépítésével kapcsolatban!

            Salamon esetében az első szükséges kellék a templomépítés szándéka volt. Így van ez ma is. Ha nem akarunk Istennek szentelni egy helyet, egy időt, egy alkalmat az életünkben, akkor nem is fogunk. Ha nem születik meg a szándék a szívünkben arra, hogy elcsendesedjünk, hogy legyen egy belső templomunk, akkor soha nem fogunk hozzálátni az építkezéshez. Isten azzal a szándékkal teremtett minket, hogy vele közösségben legyünk. Sőt, még a bűneset után is folyamatosan keres bennünket, és jön utánunk, mert Ő szeretné, ha vele kapcsolatban lennénk. De ha a mi szívünkben nincs meg ugyanez a szándék, akkor nem állhat helyre vele való kapcsolatunk. Legyen ez az első üzenet, amit magunkkal viszünk. Akarsz-e belső templomot építeni az életedben, ahol ápolhatod Istennel való kapcsolatodat?

            Aztán a második dolog a templom mérete. Salamon aránytalanul építkezett. Sokkal nagyobb volt a saját palotája, mint az Istennek szentelt tere. Vajon hogy van ez a mi életünkben? Lehet, hogy van egy kis templomunk, néhány perc, egy vasárnapi gyülekezeti alkalom, de előfordulhat, hogy mindeközben minden másra több időt, és energiát szentelünk. Van templomunk – nyugtatgatjuk magunkat, csak sokkal több időt, energiát és pénzt áldozunk a hobbinkra, a kertre, a munkára, vagy éppen a családra. Második üzenetünk az arányosság. Törekedjünk arra, hogy megfelelő méretű legyen lelki templomunk.

            Harmadjára azt tudtuk meg Salamon templomáról, hogy csendben épült. Ha szeretnénk magunknak lelki templomot építeni, akkor időt kell szánnunk a csendre. Meg kell találnunk saját időbeosztásunkban a csend lehetőségét. Akár reggel, amikor még mindenki más alszik, akár napközben, amikor egyedül vagyunk, vagy este, lefekvés előtt. Lelki templomot nem lehet zajban építeni. Nem lehet rádióhallgatás, vagy tv nézés közben Bibliát olvasni, mint ahogy nem lehet hangzavarban imádkozni. Merjünk csendben maradni, mert az igazi templom csendben épül.

            Ehhez az építkezéshez azonban az idő is nagyon fontos. Ez a negyedik jellemző. Az építkezés mindig időigényes. Ha nem szánunk időt a munkálatokra, nem halad az építkezés. Ha hetente csak azt az egy vasárnapi órát szánjuk rá a lelki építkezésre, akkor ne várjunk nagy eredményeket. Vagy ha a hétköznapokban csak egy-egy percre csendesedünk el, nem fog összeállni az épület. Ezen a téren is fontos az arányosság. Nyilván az Istennel való kapcsolat egy folyamatos közösség, de szükség van konkrét csendes időkre, ahol Istenre figyelünk, keressük vezetését, és kommunikálunk vele.

            Az utolsó hozzávaló pedig, Isten ígérete, számunkra is készen van. Mert ahogyan Salamonnak azt ígérte, hogy ha Őt követi, és Őt imádja a templomban, nem fogja Őt elhagyni, úgy mi is rengeteg ígéretet kaptunk arra nézve, hogy ha van lelki templomunk, ha törekszünk a vele való kapcsolatra, akkor áldásával és jelenlétével kísér bennünket.

            Ezt az ígéretet teljesítette be Fiában, az Úr Jézusban, aki testének templomát engedte lerombolni, azért, hogy ezen az alapon nekünk új életünk, és saját lelki templomunk lehessen. Határozzuk hát el, hogy rendbe tesszük, felújítjuk saját lelki templomunkat, ha pedig eddig még nem tettük, kezdjünk hozzá az építéséhez. Építsük csendben, megfelelő méretűre, szánjunk rá időt, és energiát, bízzunk a hozzá fűződő drága ígéretekben, és magasztaljuk ott napról napra a mi szerető Istenünket, akié legyen a dicsőség, örökkön örökké. Ámen.

vissza