Textus: 1Korinthus 11,1

2019.05.05.

Követés

Tiszanagyfalui Igehirdetések

Textus: 1Korinthus 11,1

2019. május 5.

 

Kedves Gyülekezet! Kedves Testvérek!

            Legyetek követőim! Ha ez a két szó nem itt a templomban hangzana el, és nem a Bibliából olvastam volna fel, akkor bizonyára sokan már kapásból bezárták volna a fülüket a mai mondandómra. Hiszen ha valaki ilyet mond, arról manapság sokan azt gondolják, hogy valami baj van az önképével, és túl értékeli magát, egoista. Háborús filmekben kiabálja a hadvezér, hogy utánam, kövessetek, de, hogy a hétköznapi életben valaki ennyire sokat gondoljon magáról, az kicsit furcsán jön ki számunkra. Pedig, ha jobban belegondolunk, az a világ, amelyben élünk, napról napra ezt kiáltja. Legyetek követőim! Kövess engem! Csináld azt, amit én csinálok, és támogass minden erőddel, pénzeddel, lehetőségeddel.

            Kövess engem, szavazz rám, harsogják napról napra a politikai pártok, mert velem jól fogsz járni. Mi majd kiharcoljuk a neked járó jogokat, megvédünk téged, mi jövőt kínálunk a következő nemzedékek számára.

            De hasonló módon rángatják a fiatalokat a különböző zenei irányzatok képviselői, újabb és újabb irányokat mutatva. Kövess minket, hallgasd a mi zenénket, hasonlíts ránk a frizuráddal, kinézeteddel, öltözködj úgy ahogyan mi, sőt, élj úgy, ahogyan mi élünk, mert ez az igazi élet. Kövess engem, üzenik a reklámokban ismeretlen, vagy éppen közismert szimpatikus arcok, mert állítólag, amit ők ajánlanak, az nekünk nagyon hasznos lenne.

            Sokan vannak tehát azok, akik követőket akarnak maguknak szerezni. Ma azonban, anyák napján azokról is beszélnünk kell, akik ha nem is feltétlenül tudatosan, de követendő példaként élik életüket. Bármit tesznek, valaki számára egy mintát fog jelenteni viselkedésük. Ebbe a csoportba tartoznak az anyák, az apák, a nagyszülők, és tulajdonképpen minden ember. Hiszen mindenki mutat valamilyen irányt.

            Emlékezzünk például gyermekkorunkra. Ha visszagondolunk szüleinkre, valamilyen mintát mindnyájan képviseltek. Van, aki azt látta otthon, hogy az édesanyja szeretetével összetartotta a családot, mindenről gondoskodott, szorgalomra, türelemre tanította gyermekeit. Van, akinek az édesapjáról vannak jó emlékei, mert az apuka megtanította a munka értékére, a tisztességre, becsületre. Van, akinek a nagyszülei voltak a követendő példák. Velük jártak el templomba, vagy hozzájuk kötődnek boldog emlékeik, mert annak idején valami újat, jót tanítottak nekik.

            Persze nem csupán ilyen jó és idilli példáink lehetnek. Előfordulhat, hogy szüleink, nagyszüleink bizonyos dolgokban rossz utat mutattak számunkra. Van, akit talán megkötözött az alkohol, más türelmetlen volt, folyton csak kiabált, veszekedett, lehet, hogy a hűtlenség, vagy a lustaság is jellemző volt rájuk, és ezek a dolgok mind a mi életünk mintái lettek. Nekünk kellett eldöntenünk, hogy melyik utat választjuk, de az elénk adott minták azért hatással voltak ránk.

            Emlékeink azonban nem korlátozódnak a rokonokra, családtagokra. Kinek ne jutna eszébe egy-egy régi arc, aki valamiben példa volt számára. Egy szorgalmas néni a szomszédból, aki mindig dolgozgatott valamit, egy kedves bácsi a templomból, aki állandóan mosolyogva üdvözölt bennünket, egy óvó néni, dadus néni vagy egy tanár, aki nagy szeretettel, odaadással egyengette utunkat, mind-mind követendő példák lehetnek az életünkben.

            Lehet, hogy sokan nem akarnak példaképek lenni, de be kell látnunk, hogy valójában mindenki az. Mindenki mutat számunkra valamilyen utat, amelyben követhetjük, és mi is, életünkkel, viselkedésünkkel példát adunk mások elé. Amikor tehát Pál apostol azt mondja: legyetek követőim, igazából ugyanazt mondja, amiben mi magunk is élünk, hiszen akarva, akaratlanul is mintákat adunk a körülöttünk élők elé, amiket vagy követnek, vagy nem.

            Mai istentiszteletünkön ezen a témán gondolkodjunk el Isten Lelke vezetésével, és tegyünk fel egy fontos kérdést: mit, vagy kit követünk? Egyáltalán nem mindegy, hogy mi a válasz. Mert nyilvánvalóan amerre mi megyünk, arra mutatjuk az utat másoknak is. Vizsgáljuk meg Igénk íróját, és azt, hogy életének különböző szakaszaiban kit követett? 

Pál apostol életét két időszakra oszthatjuk, amelyben két különböző irányba haladt az élete. Egészen addig, amíg látomásban nem találkozott az Úr Jézussal, Saulnak hívták, és egy hithű, művelt teológus, írástudó volt. Tisztában volt a régi Mózesi törvényekkel, és minden egyes szabályt igyekezetett tökéletesen betartani, és betartatni. Annyira komolyan vette hitét, hogy aki másképp gondolkodott, azt kész volt börtönbe záratni. Sőt, fiatal korában egy alkalommal, még azt is szó nélkül nézte végig, hogy egy Jézusban hívő férfit, Istvánt, halálra köveztek a farizeusok. Ő is ott volt, vigyázott a ruhákra, míg a többiek a törvény alapján bűnösnek, istenkáromlónak titulálták Istvánt, és ezért megölték. Amíg az ÚR Jézus nem változtatta meg Saul gondolkodását, addig élete ebbe az irányba ment, sőt másokat is, minden erőfeszítésével erre tanított, vezetett.

            Sajnos van ez így, Testvérek. Előfordul, hogy olyan dolgokat, olyan elveket, értékrendeket követünk, amelyek egyáltalán nem helyesek. Manapság, egyre inkább elterjed a liberális gondolkodás, amely szerint minden szabad. Nem szólhatunk bele senkinek az életébe, nem mondhatunk véleményt, mert még megsértjük az illetőt. Amíg néhány évtizeddel ezelőtt még voltak értékek, erkölcsi normák, ma az az általános vélemény, hogy mindenkinek mindenhez joga van.

            Nem akarom hétről hétre felhozni a migráns kérdést, de muszáj megemlítenem, hogy ebben a témában is eltorzult a gondolkodás. Gondoljunk csak bele. Néhány nyugat európai, keresztyénnek mondott ország a keresztyéni szeretetre hivatkozva támogatja, segíti a migrációt. Hadd jöjjenek az iszlám országokból ide, majd mi segítünk. Adunk nekik pénzt, szociális támogatást, bizonyos gyermek létszám felett már házat is, ahol lakhatnak, és még csak véletlenül sem akarjuk őket megbántani azzal, hogy munkát kelljen vállalniuk. És mit tesznek ők? Amit csak akarnak. Az Iszlám vallás egy radikális dolog, ahol minden meg van szabva. Ők nem fognak engedni az elveikből, keményen, csak a maguk érdekét nézik, és eszük ágában sincs iszlám szeretetből lemondani tanításaikról. Európa mindent megenged, ők pedig ezt jól kihasználják. Ebben a kérdésben is dönthetünk, hogy mit, vagy kit követünk. Mostani döntésünk komoly hatással lesz a jövőnkre, és az utánunk jövő nemzedékekre is.

            De sok más hétköznapi dologban mutathatunk jó, vagy rossz példát. Az, ahogyan élünk, nagyban meghatározza azt, hogy hogyan fognak élni gyermekeink. Feleségemmel gyakran észrevesszük, hogy sok mindent ugyanúgy, vagy hasonlóan csinálunk, mint ahogyan a saját szüleinktől láttuk. Talán más is észre vette már ezt otthon. Aki azt látja, hogy a szülők a beszélgetés helyett telefonoznak, vagy tv-t néznek, annak ez lesz a követendő minta. Aki azt látja, hogy hónap elején szórni kell a pénzt, az soha nem fogja megtanulni a takarékosságot. Aki azt látja, hogy mindenhonnan el lehet késni, az megszokja ezt a hozzáállást.

Aki látja a szüleit veszekedni, és aztán látja őket kibékülni, annak lesz mintája a megbocsátásra és a bocsánatkérésre. Ellenben, aki csak az elhidegülés szakaszait követi, a megjegyzéseket, kritikákat, egyre kevesebb együtt töltött időt, az később szintén magába fogja fojtani érzelmeit. Aki szorgalmas munkát tapasztal, az másként fog dolgozni, mint aki a munkához a panaszkodást, és az idegességet társítja. Aki látja olvasni a szüleit, vagy hallja őket mesélés közben, az valószínűleg nem lesz a reklámokkal tűzdelt őrjöngő mesék fanatikus követője. Vagy aki látja imádkozni szüleit, esetleg eljut velük a templomba, az előtt ez egy életre szóló minta lesz.

            Mit, illetve kit követsz? Pál apostol azért mondja, hogy legyetek követőim, mert utána hozzá teszi azt is: mert én is követője vagyok Krisztusnak. Vagyis nem az egoizmus, nem  az önbizalom mondatja vele, hogy legyünk a követői, hanem azért tudja ezt mondani, mert tudja, kit követ. Tisztában van vele, hogy az az Úr Jézust követi, aki az Ő életét is jó irányba fordította. Mert amikor vele találkozott, rájött, hogy amerre eddig ment, az rossz irány volt. Nemcsak a maga életét nehezítette meg, hanem másokat is, a rá figyelőket is rossz útra vitte. Onnantól kezdve azonban, hogy találkozott az Úr Jézussal, megváltozott az élete. És további útján Krisztus ügyéért szolgált, és vallotta: Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Hiszen most már nem a maga útját járta, hanem Krisztust követte. Ha pedig Krisztust követte, akkor nyugodtan követhette Őt is bárki, mert az élete másokat is jó irányba vitt. Így ismerték meg általa tömegek az evangéliumot, és így jutott el hozzánk is az Ő szeretete, drága üzenete.

            Kedves Anyukák, kedves nagymamák. A gyermekek, unokák követnek benneteket. Mintákat adtok eléjük, így sok mindenben meghatározzátok életüket. De ugyanígy vagyunk itt mindnyájan. Ilyen szerepük van az apukáknak, nagyapáknak is, mindenféle családtagnak, minden embernek. Vannak, akik látják az életünket, és bizonyos dolgokban követni fognak bennünket. Csak akkor járnak jól ezek a ránk bízott, bennünket figyelő emberek, ha mi Krisztust követjük. Az ő szeretetét, az Ő odaadását, az Ő jóindulatát, amely még a keresztre is kész volt felmenni értünk. Legyen Ő életünk példaképe, járjunk hűségesen az Ő nyomában, mert ha Őt követjük, nemcsak magunkat, hanem a ránk bízottakat is a lehető legjobb irányba, a vele való közösségre vezethetjük. Adja Isten, hogy minden jelen lévő anyuka, apuka, nagyszülő, és mindenki, aki itt van, így éljen, hogy környezete számára Isten áldása lehessen, akit érdemes követni. Ámen.

 

 

vissza