Textus: Ézsaiás 43,16-21

2019.04.07.

Új utak

Tiszanagyfalui Igehirdetések

Textus: Ézsaiás 43,16-21

2019. ÁPRILIS 7.

            Mindnyájan hallottuk már azt a kifejezést, hogy fogyasztói társadalom. Egy olyan világban élünk, amelyben az ember állandóan csak fogyaszt. Szinte belénk van építve a vágy arra nézve, hogy megszerezzünk magunknak valami újat. Így van ez már gyermekkorban is, amikor a mai gyerekek azt sem tudják, hogy mivel játszanak, annyi játékkal elhalmozzák őket a szülők, nagyszülők, mégis, mindig újra vágynak. De a felnőtt társadalom is erre az újdonság keresésre rendezkedik be, mert ma már mindent úgy gyártanak, hogy hamar tönkre menjen, és újat kelljen venni belőle. Az egyik ismerősöm egy híres cégnél dolgozik, ahol különböző háztartási gépeket gyártanak, és elárulta, hogy külön munkacsoport dolgozik azon, hogy a gépek a garancia letelte után minél hamarabb elromoljanak. Az a céljuk, hogy ne érje meg a javítás, hanem teljesen új készüléket kelljen vásárolni.

            És sajnos, nemcsak az elektronikai cikkek, hanem a kapcsolatok dolgában is így van ez. Csodálkozunk azon, hogy a mai fiatalok milyen sűrűn váltogatják a párjukat, amikor abban nőnek fel, hogy szüleik is ezt csinálják. Mindig keresnek egy újat. Az elején mindig minden szép és jó, lángol a szerelem, aztán jönnek a szürke hétköznapok, a megszokás, a megismerés, és mivel nem jók az alapok, összedől a kapcsolat. Inkább keresnek valaki mást, valaki újat.

Egyszer egy idős házaspárt kérdeztek a hosszú házasság titkáról, mire azt felelték: mi még abban a korban nőttünk fel, amikor ha valami elromlott, azt nem dobták ki rögtön, hanem megpróbálták megjavítani. Ma pedig, mit látunk, Testvérek? Bármi elromlik, ki kell dobni. A háztartási gépet, a ruhákat, de még az ember párját is. Azért, mert a lényeg az, hogy újat szerezzünk. Csak az a baj, hogy bármiből is szerzünk újat, idővel minden régi lesz. A háztartási gép elromlik, a laptop, az okos telefon elavulttá válik, és emberi kapcsolatainkra is rányomhatja a bélyegét az idő. Ez a tudat pedig, szörnyen nyomasztó lehet számunkra, és lehangolttá tehet a hétköznapokban. Hiszen, ha az élet csak abból áll, hogy az újdonságok váltják egymást, és minden elromlik, tönkre megy, akkor mi az értelme az egésznek?

Hasonló érzések közepette szólalt meg annak idején Ézsaiás próféta, mai szakaszunk leírása alapján. A felolvasott igében ugyanis nagyon nehéz helyzetben találjuk a választott nép tagjait. Úgy érzik, minden hiábavaló, és nincs értelme a reménykedésnek, mert úgyse fognak kiszabadulni a fogságból. Jöhet bármilyen új korszak, új rendszer, új elnyomó hatalom, a nép bűnének nagysága miatt már úgysem számíthatnak a szabadulásra. Ézsaiás azonban ebben a helyzetben szólal meg. Beszédjében afelől biztosítja hallgatóit, hogy egyedül Isten tud olyan új utat kínálni, amely a javukra válik. Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok. Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Vagyis Isten, még a legnehezebb, legkilátástalanabb helyzetben is új esélyt kínál számukra. Olyan utat, amire senki sem számít, olyan szabadítást, ami mindenki számára meglepetés volt.

Kedves Testvérek! Mindnyájan lehettünk már olyan helyzetben, amikor vágytunk valami újra. Talán egy új lehetőségre, egy új útra, egy új emberi kapcsolatra, de igazából fogalmunk sem volt arról, hogy álmunk megvalósulhat. Mai istentiszteletünkön nézzük meg, hogy a világ által felkínált múlandó újdonságok helyett miért érdemes az Isten által elkészített új utakat választani. Négy kérdésre válaszoljunk ezzel kapcsolatban: Ki az az Isten, aki új utat kínál? Mi helyett adja Isten az új lehetőségeket? Aztán harmadjára: milyen utakat kínál fel számunkra Isten? És végül: miért adja mindezt számunkra?

  1. Kezdjük tehát az első kérdéssel: Ki az az Isten, aki új utat kínál az övéinek? A próféciában először erre kapunk választ. Isten ugyanis, a szabadítás leírása előtt bemutatkozik. Így fogalmaz a 16-17. versekben: Ezt mondja az ÚR, aki utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át, aki hagyta, hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovak, a hadsereg és a harcosok, és most ott feküsznek, nem kelnek föl többé, elaludtak, elhamvadtak, mint a mécses; és aztán folytatja szavait. Vagyis mielőtt a nép kételkedne, az Úr egyértelművé teszi, hogy neki van hatalma új lehetőségeket adni. Ő nem akarja átverni az övéit, nem ígérget alaptalanul, hanem múltbéli szabadításaival már egyértelművé tette erejét. Ezen a helyen konkrétan az Egyiptomból való szabadulásra hivatkozik, ahol hihetetlen módon, mindenki számára megdöbbentő csodával hozta ki az övéit a fogságból. Gondoljunk csak a 10 csapás sokféleségére, ahol megmozdulnak a természeti erők, állatok, betegségek, gyilkos erők, mert az Úr harcolt az övéiért. De nemcsak a 10 csapás, hanem az azt követő csodákkal teli út is hivatkozási alap Isten számára. Mózes előtt senki sem választotta ketté a tengert, és az akkor élő néptömeg élményén kívül a Bibliában is csak 1-2 másik esetről tudunk, amikor szintén Isten akaratából ketté vált a víz Izrael előtt.

A mai napra kijelölt 124. zsoltár is megerősíti Istennek ezt a hatalmát. Mert ebben a zsoltárban is arról van szó, hogy Isten már letett valamit az asztalra. „Ha nem lett volna velünk az Úr, kezdi a zsoltáros, akkor ez és ez történt volna. Ilyen és olyan nehézségekbe került volna a nép. De mivel Isten velünk volt, és Ő kínált új utakat, új lehetőségeket, ezért az Ő kegyelméből megmaradt a nép.

Kedves Testvérek! Amikor azon gondolkodunk, hogy kaphatunk-e valami újat Istentől, jóra fordíthatja-e a sorsunkat, utunkat, jusson eszünkbe, hogy Ő már sok mindent letett az asztalra. Neki van hatalma életünk mindenféle dolgában, és bármit megtehet velünk és értünk, amit csak szeretne. Egy héttel ezelőtt a hálaadásról volt szó, és ha azóta valaki egyszer-egyszer megfogalmazta a háláját Isten felé, megköszönhette mindazt, amit kapott tőle. A hétköznapi dolgoktól kezdve egészen a megváltás csodálatos tettéig mindent Isten ad meg számunkra. Az Ő szeretete, az Ő hatalma lehet az alapja a mi jövőnknek, új útjainknak.

2. Ő adja tehát az új utakat, de menjünk is tovább, és nézzük meg, mi helyett van szükség egyáltalán ezekre az új utakra? Így fogalmaz Ézsaiás: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek!” Azért mondja ezt, mert a múlt mindig megkötözi az embert. Ha jó volt, akkor azért, ha pedig rossz, akkor azért. A választott nép még a 10 csapás után is visszavágyott Egyiptomba, a húsos fazekakhoz. Nem tudták feldolgozni, nem tudták megérteni, hogy az egyiptomi húsos fazekaknál sokkal többet szeretne elkészíteni számukra. Inkább mentek volna vissza rabszolgának, inkább választották volna a régit, a megszokottat, mint hogy rábízzák magukat az Isten által elkészített új lehetőségekre, új utakra. Azt hitték, hogy jó volt nekik Egyiptomban.

Milyen gyakran tartunk mi is az újtól, mert úgy véljük, régen minden jobb volt. A múlton tűnődünk. Az előző munkahely talán jól fizetett. Az előző kapcsolatban sok minden jól működött. Az előző házban jól elfértünk. Az előző osztályban jól éreztük magunkat. De akár még gyülekezeti dolgokban is érvényes lehet ez. Én már nem megyek el a mostani alkalmakra, mert az úgysem lesz olyan jó, mint amilyenek régebben voltak. Minek menjek gyülekezeti táborba, családi napra, házi bibliaórára, vagy bármilyen alkalomra, olyan jó úgyse lesz már, mint amilyen a régi szép időkben volt. És csak visszafelé nézünk, beszélünk a régi dolgokról, tűnődünk azon, hogy milyen jó volt régen.

Persze az is előfordul, hogy mivel a múltban valamiben csalódnunk kellett, nem merünk újat kezdeni. Csalódtunk az emberekben, ezért magunkba zárkózunk. Csalódtunk a szomszédjainkban, ezért inkább nem is nyitunk az új szomszéd felé. Csalódtunk a családtagjainkban, ezért szinte nem is tartjuk velük a kapcsolatot. Minek, ha úgyis csak a konfliktus van velük. Csalódtunk az egyházban, a presbiterekben, lelkészekben, ezért inkább otthon próbáljuk meg megélni a hitünket. Rá lehet fogni másra azt, hogy nem járunk a gyülekezetbe, de pont az ilyen esetekre mondja az Ige: ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek.

  1. Nem érdemes tehát a múltban ragadni, de akkor harmadjára nézzük meg, hogy mit is kínál ezek helyett az Isten?Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! 19Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” Isten nagyon jól tudja, hogy mikor van szükségünk valamilyen új útra, új lehetőségre. Amiatt nem kell aggódnunk, hogy megfelelő-e az Ő időzítése? A kérdés sokkal inkább az, hogy mi felismerjük-e, amikor el kellene indulnunk valamilyen általa kínált új úton? Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? – kérdezi Isten. Talán nem veszitek észre? Vagy csak nem hiszitek el, hogy az általam kínált új út jó lehet?

Isten nem vezet félre bennünket. Amerre Ő mutatja az utat, arra bátran elindulhatunk. Nem azért, mert ott nem lesz próba, vagy nehézség, hanem azért, mert ott vele haladhatunk. És ahol Ő jelen van, ott mindig különleges dolgok történnek. Ahol Isten vezeti a népet, ott jön a 10 csapás az ellenségre, ott ketté válik a tenger, ott víz fakad a kősziklából, manna hullik az égből, és fürjek szállnak le a tábor köré, hogy legyen elesége a népnek. Ha Isten vezetését követjük, akkor nekünk is különleges élményekben lehet részünk. Isten adhat például olyan munkahelyet, ahol jól érezzük magunkat. Vagy Ő segíthet másként hozzáállni a jelenlegi munkatársakhoz, vezetőkhöz. Isten adhat megújult szeretetet a családunkba, vagy Ő segíthet megtervezni a jövőnket, következő éveinket. Új utat adhat egy betegség elfogadásában, vagy az abból való gyógyulásban. De új út lehet az is, ha a gyászban vigasztalást kínál. És Isten formálhatja át kapcsolatainkat is, Ő az, aki a legjobban tudja, ki a hozzánk illő segítőtárs, vagy éppen gondviselő.

Hadd osszam meg a gyülekezettel, hogy a mi házasságunknak konkrétan ez az Ige az alapja. A feleségemmel már rég óta barátok voltunk, amikor ugyanazon a napon olvastuk ezt az Igét. Korábban mindketten úgy gondoltuk, hogy Isten mást készített el számunkra, de mikor lezártuk a múltat, és elkezdtük egymás felé megnyitni a szívünket, rájöttünk, hogy Isten egymás mellett szeretne látni bennünket. Ezt az igét olvastuk, ugyanakkor, ugyanarra gondolva, ezért mertünk elindulni a közös úton. És ebbe a csodálatos ígéretbe tudunk mindenféle élethelyzetben belekapaszkodni.

Isten kész új utat adni nekünk. Ha felismerjük ezeket az új utakat, akkor mindnyájan meg fogjuk tapasztalni, hogy Ő csodálatos módon gondoskodik rólunk.

  1. Végezetül pedig a negyedik kérdés az, hogy miért adja Isten az új utakat?Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, 21a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.” Azért adja Isten az új utakat, mert az a célja, hogy nekünk jó legyen. Hogy megelégítsen bennünket. Isten azt szeretné, ha nem szomjaznánk, hanem fogyasztanánk az általa felkínált innivalóból. Ha pedig már nem szomjazunk, arra is készek leszünk, hogy szabadításáért Őt dicsérjük.

Amikor érezzük Isten vezetését, és megtapasztaljuk, hogy valóban jó az új utakon járni, jusson eszünkbe a múltkori üzenet a hálaadásról. Dicsérjük Őt azért, mert megelégített bennünket. Dicsérjük Őt a helyreállt emberi kapcsolatainkért, dicsérjük Őt a meglévő munkánkért, tennivalóinkért, és az ehhez kapott erőért, dicsérjük Őt azokért a lehetőségekért, amelyek idáig nem voltak elérhetőek számunkra. Dicsérjük Őt mindazért, amit Ő készített el számunkra, és ami által mi is megtapasztalhatjuk végtelen szeretetét.

Kedves Testvérek. Isten ma is új utakat, új lehetőségeket kínál számunkra. Ő, aki Mindenható, aki még Egyszülött Fiát is odaadta értünk, Ő, aki már sok mindent letett az asztalra, szeretné, ha megbíznánk benne, és el mernénk indulni az általa elkészített utakra. Ehhez azonban el kell engednünk a múlthoz való görcsös ragaszkodást, és hinnünk kell, hogy az Ő útjain csodálatos dolgokban, megmagyarázhatatlan szabadulásokban lehet részünk. És hogy miért adja mindezt? Egyszerűen azért, mert szeret, mert inni akar nekünk adni, és az a célja az életünkkel, hogy hálánk róla szóljon, Őt dicsőítse. Hát induljunk el bátran, személyes új útjainkban, lehetőségeinkben, hogy átélhessük szeretetét, áldásait, és hálás életünk Őt magasztalja. Ámen.

vissza