Textus: Lukács 1, 67-80

2018.06.17.

Készülni és készíteni

Tiszanagyfalui Igehirdetések

 

 

Textus: Lukács 1, 67-80

 

2018. június 17.

 

 

Kedves Testvérek! Keresztelő János apja, Zakariás mai szakaszunkban elsősorban az Úr Jézus eljöveteléről prófétál. Istent magasztalja azért, hogy szabadítót fog küldeni népének, és beteljesíti azt az ígéretét, amelyet még az ősatyáknak tett évszázadokkal korábban. Isten magasztalása mellett azonban saját fiát, Jánost is megemlíti, mint akinek az lesz a feladata, hogy a Messiás előtt járjon, elkészítse az ő útját, és megtérésre hívja a népet. Zakariás is tudja, hogy nem a fia lesz a szabadító, azonban most már ő is érti, mennyire fontos lesz János küldetése. Neki kell először bűnvallásra hívnia a népet, az ő feladata lesz az, hogy a képmutató vallásosságban élő és kiábrándult nép tagjait felkészítse a Megváltó érkezésére.

            Fontos tehát János szerepe, de szolgálatában nagy szerepe volt szüleinek is. Kellett a megfelelő háttér, a neveltetés, az Isten dolgaiban való jártasság, melynek átadását Isten Zakariásra és Erzsébetre bízta. Két fontos feladatuk volt: egyrészt nekik is készülniük kellett a Megváltó érkezésére, ebben a hitben kellett élniük, másrészt, fiukat, Jánost is fel kellett készíteniük arra a különleges szolgálatra, amelyre Isten elhívta őt. Mai istentiszteletünkön nézzük meg, hogyan teljesítette ez az idős házaspár a rábízott küldetést, és mit tanulhatunk mi az Ő példájukból!

 

  1.       Először tehát nézzük meg, Ők maguk hogyan készültek a megígért Messiás érkezésére. Zakariásról annyit tudhatunk, hogy egy hitben járó pap volt, akiről azt írja a Szentírás, hogy feddhetetlenül élt az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Az volt a feladata, hogy időről időre hirdesse Isten üzenetét, és részt vegyen az áldozatbemutatásban. Egy komoly próbát emel ki a Biblia az Ő életéből, ez pedig az volt, hogy felesége meddő volt, és így nem született gyermekük. Zakariás ezzel együtt is Istennek tetsző életet élt, és nem kételkedett Isten hatalma és szeretete felől.

Egyszer, amikor az ő feladata volt az áldozat bemutatása, megjelent neki egy angyal, és azt ígérte, hogy idős kora ellenére gyermeke fog születni, ráadásul ez a gyermek nagyon sok embert Istenhez fog vezetni. Zakariás, bár hívő ember volt, ebben a pillanatban kételkedve fogadta az örömhírt. Lehet, hogy sokat prédikált már a Messiásról, lehet, hogy odaszántan szolgált a templomban az áldozatbemutatásokon, de valamiért nem tudta komolyan venni Isten ígéretét. Nem hitte el azt, hogy egyáltalán gyermeke születhet, de lehet, hogy kétségei voltak a Messiás eljövetelével kapcsolatosan is. Hitetlensége miatt Isten egy időre bezárta a száját, Zakariás megnémult.

Amikor azonban megszületett fia, János, az idős papnak újra megnyílt a szája, és onnantól kezdve Isten áldott eszköze volt. Róla énekelt felolvasott szakaszunkban, amely bizonyítja, Zakariás ekkor már hitt Isten hatalmában. Mert bár még csak az Ő gyermeke született meg, az öreg pap mégis a Megváltóról, üdvözítőről énekelt, akit Isten megígért az övéinek. Bár még csak egy útkészítő szolga jött a világra, Zakariás már tudta, hogy hamarosan meg fog születni az is, aki majd elveszi a világ bűneit. Így mondja: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva.” Valahogy olyan szent várakozásban lehetett, mint amilyenben Simeon és Anna voltak, akik hitték, hogy a Messiás még az Ő életükben el fog jönni, és alig várták, hogy találkozzanak vele. Zakariás tehát komolyan vette Isten ígéretét, és készült az Úr Jézussal való találkozásra.

 

  1.       Emellett azonban azzal is tisztában volt, hogy neki is fontos feladata van Jézus útjának előkészítésében. Mert Isten rá bízta János felnevelését. Zakariás kapja azt a különleges küldetést, hogy a Megváltó útkészítőjének, Jánosnak mindent megadjon ahhoz, hogy megfelelően ellássa majd a rábízott szolgálatot. Erre törekedett azzal, ahogyan Jánost nevelte. Erre gondolt, amikor a törvényeket, próféciákat, bibliai üzeneteket tanította neki, hogy mindent tudjon, és átlásson, és igazából mindennel, amivel csak tudta, ezt a célt szolgálta Zakariás.

            Ez az idős pap tehát egyrészt maga is készült arra, hogy Isten ígérete szerint meg fog érkezni a Messiás, és akár még ő is találkozhat majd vele, másrészt felismerte, hogy nemcsak készülhet, hanem készíthet is valakit, akire fontos küldetés lesz bízva.

  1.       Kedves Testvérek. Ahogy felolvasott történetünk idején, úgy ma is sokan egyáltalán nincsenek felkészülve arra, hogy az Úr Jézus bármikor visszajöhet. Ahogyan akkor az Izraeliek már kételkedtek Isten ígéretében, úgy ma nemcsak kételkednek az emberek, hanem sokan nem is tudnak a bibliai ígéretekről. Nem készülnek az emberek, de valljuk be őszintén, mi sem visszük túlzásba. Mindenre készülünk, csak arra nem, hogy az Úr Jézus, ahogyan mennybemenetelekor megígérték az angyalok: úgy fog eljönni, ahogy látták a tanítványok felemelkedni.

Készülünk a nyári szünetre, készülünk az orvoshoz, készülünk a kerti munkálatokhoz, vagy a munkahellyel kapcsolatos feladatokra, készülünk a családi alkalmakra, sőt, még a ma délutáni foci meccsek megnézésére is készülünk sokan, csak azt nem várjuk, hogy az Isten drága ígérete beteljesedjen. Egyszerűen nem számítunk rá. Pedig Isten nem ígér olyat, amit nem teljesít be. Nem fogja örökké elnézni azt, hogy milyen rossz irányba megy a világ, és mennyi bűn van jelen az életünkben. Egyszer csak letelik a kegyelmi idő, eljön az utolsó óra, és akkor, ahogyan a 10 szűz példázatában is történt, ki fog derülni, hogy ki az, aki felkészült az Ő fogadására.

            Mai történetünket olvasva két fontos üzenetet mindenképpen magunkkal vihetünk. Az egyik az, hogy készülnünk kell. Úgy, ahogyan Zakariás tette, nekünk is komolyan kell vennünk Isten ígéreteit. Ne várjuk meg, amíg valami baj jön, mint ahogyan Zakariás megnémult egy időre, hanem készüljünk hittel az Úr Jézus érkezésére.

Testvérek. Vajon mi kell ahhoz, hogy készüljünk? Milyen próba szükséges ahhoz, hogy észrevegyük, Istennek van hatalma az életünk felett? Vagy hány temetésen kell részt vennünk ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, vajon mi mit fogunk mondani, amikor meg kell állnunk Urunk előtt? Mert vagy Ő jön vissza a mi életünkben, vagy a mi földi utunk zárul le, és mi jelenünk meg előtte. Harmadik lehetőség nincsen. Zakariásnak elég volt az az egy próba, 9 hónapnyi némaság, ahhoz, hogy komolyan vegye Isten ígéretét, és hittel tudjon beszélni róla. Készüljünk mi is, készüljünk ma is.

            Második üzenetünk pedig az, hogy nemcsak magunkat, hanem másokat is készítenünk kell. Vajon ezzel hogy állunk? Tudnánk-e mondani néhány nevet, akiknek mi segítettünk abban, hogy Isten elé készüljenek? Készítjük-e a szeretteinket? Szüleinket, testvéreinket, házastársunkat, gyermekeinket, unokákat? Meg akarjuk-e menteni azokat, akik körülöttünk élnek? Akár a munkahelyen, akár itt a gyülekezetben, vagy a szomszédságban? Mi a helyzet ilyen téren? Zakariás felismerte, hogy nagy feladata van, a saját fiát kell felkészíteni. Vajon mi teljesítjük-e ezt a küldetésünket? Vagy inkább csendben maradunk? Inkább arrébb megyünk? Inkább kerüljük a kínos csendeket, vagy a szópárbajokat?

            Kedves Testvérek. A készülés, és mások felkészítése egyaránt fárasztó, kimerítő dolog. De ha ismerjük az ígéretet, hogy az Úr Jézus vissza fog jönni, akkor mindent megteszünk azért, hogy felkészüljünk, és azért, hogy másokat is felkészítsünk az Ő érkezésére. Hiszen a vele való találkozás felmentést, megváltást, és örök életet jelent azok számára, akik megvallották bűneiket, és felkészültek fogadására.

Aki pedig nem lesz készen, az kívül reked, mint a példázatbeli 5 balga szűz. Ott pedig már hiába lesz minden próbálkozás. Ha visszajön az Úr Jézus, vagy ha letelik földi utunk, akkor már hiába kiabálunk, hiába dörömbölünk, senki se fog ajtót nyitni. Ha készületlenül ér a vele való találkozás, akkor marad az ítélet, a kárhozat, és a pokol a mi részünk.

            Vegyük hát komolyan az értünk meghalt és feltámadt Megváltó, az Úr Jézus ígéreteit. Készüljünk az ő fogadására napról napra, és készítsük azokat is, akiket ránk bízott, hogy amikor eljön az a bizonyos nap, boldogan és együtt ünnepelhessük Őt, a mi Megváltónkat. Ámen.

 

vissza