Textus: Lukács 16,19-31

2018.09.09.

gazdag és Lázár

Tiszanagyfalui Igehirdetések      

 

2018. szeptember 9.   

 

Textus: Lukács 16,19-31

 

Mindnyájunkat érint, és mindenkit foglalkoztat az a kérdés, amelyet a felolvasott példázatban az Úr Jézus körüljár. Foglalkozunk az élettel, a halállal és a halál utáni dolgok ismerete is érdekel bennünket. Már elhunyt, és még közöttünk lévő szeretteink vonatkozásában, de a saját életünkkel kapcsolatban is szeretnénk többet tudni ebben a három témában. Miért ilyen az életünk, mi lesz velünk a halál pillanatában, és mi fog történni a halál után?

            Nyilván sokan már tudjuk, és ismerjük ezeket a tanításokat, mégis fontos átismételni őket, hogy mi is tisztán lássunk, és másoknak is határozottan tudjuk továbbadni azt, amit Jézus itt a szívünkre helyez. Mai istentiszteletünkön vegyük sorra ezeket a kérdéseket, hogy az Igére építsük ismereteinket.

  1. A példázat első szakasza így szól: Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták sebeit. 

            Ez a rész arról szól, hogy milyen az élet. Két különböző emberi élethelyzetet látunk, igazából a két véglet van itt előttünk. Az egyik ember dúskál a javakban, mindene megvan, pazarló módon élvezi az életet, és látványosan jól érzi magát ebben a helyzetben. Annyira jól érzi magát, hogy mindenki másról meg is feledkezik, még a kapujában lévő szerencsétlen koldusra se néz rá, pedig a mindennapi pazarlásból származó maradékokkal is sokat segíthetne embertársán. De nem teszi. Nem teszi, mert a nagy vagyon, és az élvezetek hajszolása beszűkítette látását, és csak magával foglalkozik.

            Manapság is vannak ilyen emberek, nem is kevesen. Ma is sokan olyan anyagi háttérrel rendelkeznek, hogy a nagy jólétben nem érzik szükségét annak, hogy másokra, esetleg Istenre is odafigyeljenek. Persze ez nem azt jelenti, hogy a gazdagság az hitetlenséggel jár, csak arról van itt szó, hogy ha valaki rosszul él gazdagságával, akkor a pénz szeretete, és megléte elválaszthatja őt akár még Istentől is. Nem véletlenül mondja Jézus: „könnyebb a tevének a tű fokán átjutni, mint gazdagnak az Isten országába bemenni.”

De valljuk be őszintén, még csak óriási vagyon se kell ahhoz, hogy anyagias, pazarló életet éljünk. Ha van valamink, ami mindent meghatároz az életünkben, egy szenvedély, egy bizonyos időtöltés, egy-egy emberi kapcsolat, akkor képesek vagyunk annyira belemerülni, hogy másokra már nem is tudunk figyelni. Ha ezek a bálványaink magukhoz ragasztanak bennünket, akkor mindennél és mindenkinél fontosabbak lesznek számunkra.

            De ott van a másik oldal is. A történetbeli Lázárnak ugyanis semmije nem volt. Koldusként tengette mindennapjait. Ráadásul éppen a gazdag ember környezetében élt, vagyis látta, hogy annak milyen jól megy a dolga, ő pedig mennyire szerencsétlen. Bizonyára azon is elgondolkodott jó néhányszor, hogy vajon miért van ez így? Miért ilyen igazságtalan az élet? Mivel jobb az a másik, mint ő? Mi az, amit elrontott? Ebben a helyzetben azonban úgy tűnik, mégsem tagadta meg Istent, hiszen a folytatásban majd láthatjuk, hogy hozzá fog kerülni. Erre utal az is, hogy a leírás szerint kevéssel is beérte volna. Nem vágyott ő nagy gazdagságra, nem akart ő dúskálni a javakban, csak néhány morzsára vágyott, egy kis maradékra, amely lehullott a gazdag asztaláról. Ez volt az álma, ez volt minden vágya, csak egy kis maradék, csak annyi, amennyi a túléléshez, a létfenntartáshoz szükséges. De sajnos még ennyit sem kapott, legalábbis a történetbeli gazdag embertől.

            Kedves Testvérek. Sokszor éljük mi is úgy az életünket, mint ez a Lázár. Mi is érezhetjük úgy, hogy jól elbánt velünk az élet, a másiknak milyen sok vagyona, tehetsége, lehetősége, kapcsolata van, nekünk meg szinte semmink sincs. Sokszor gondoljuk azt, hogy Isten igazságtalan, és mi sokkal többet érdemelnénk. Mi is úgy vagyunk vele, hogy nem kéne nekünk minden, csak valamivel több, mint ami most van. Egy kicsit jobban fizető állás, több nyugdíj, ellenállóbb immunrendszer, több erő. Ezek a vágyaink azonban gyakran csak álmok maradnak, mint Lázár esetében.             Ilyen tehát az élet. Van, akinek jobban megy, van, akinek kevésbé. Most azonban térjünk át a földi életet lezáró pillanat üzeneteire, és nézzük meg, mit tanít Jézus a halál következményeiről.

  1. Így folytatódik a példázat: „Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.” Bár az élet sokunk szerint igazságtalan, arról beszél az Igében Jézus, hogy a halál elől senki sem menekülhet meg. A bűn zsoldja a halál, mondja a Biblia. Ez pedig érvényes a gazdag emberre is, és Lázárra is. Hiába voltak életük során óriási különbségek közöttük, a halál mindkettőjük életében bekövetkezett. Nincs kivétel. Földi életükben megélt sorsuk azonban a halál után nem folytatódik. Nem a gazdagságtól és a szegénységtől függ az örök életük helyszíne, hanem arról, hogy kapcsolatban voltak-e Istennel.

            A gazdag ember láthatóan csak magával foglalkozott, és bár földi életében dúskált a javakban, a halál pillanatában az örök kárhozatra jutott. Lázár pedig, annak ellenére, hogy egész földi útja nyomorúság volt, hite miatt Ábrahám kebelére, vagyis az örök életre, a mennyországba került. A gazdag a leírás szerint kínok közt gyötrődött, Lázár pedig végre boldog volt, és Isten közelségében vigasztalódott.

            Testvérek. Nem szeretném túlragozni ezt a részt, hiszen tudjuk és tapasztaljuk, hogy az élet mindnyájunk számára véges, és a halállal lezárul. Voltunk már olyan temetésen is, ahol nagy tömegek voltak, több százezer forint értékű virágtömeggel, és olyanon is részt vehettünk, ahol mindössze néhány családtag, és pár koszorú volt jelen. Ez is megerősíti üzenetünket, mely szerint nincs különbség. Ott, a halál pillanatában nincs különbség. Egyik is meghal, másik is. A körülöttünk élők is meghalnak, és mi is meg fogunk halni, hacsak az Úr Jézus vissza nem jön előbb. Ezekkel a tényekkel nem tudunk mit kezdeni.

Az azonban jó hír, legalább is a hitben járók számára, hogy a halál utáni helyünket itt meglévő hitünk határozza meg. Ha kapcsolatban voltunk Istennel halálunk pillanatában, akkor hozzá megyünk, ha pedig nem, akkor nélküle, az örök szenvedésben van számunkra a folytatás. Mert a bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet. Az Úr Jézus kereszthalála és feltámadása miatt a benne hívők az örök életre mehetnek tovább. Ezt hirdetjük minden temetésen vigasztalásként, és ezért lehet nekünk is reménységünk a földi élet megpróbáló időszakaiban is.

  1. Megvizsgáltuk tehát, hogy mi jellemzi az életünket, megtudtuk, hogy a bűn miatt mindnyájunknak ugyanúgy meg kell halnunk, most végezetül még nézzük meg, mit kell tudnunk a halál utáni dolgokról. Ezzel kapcsolatban három üzenetet találunk a gazdag és Lázár történetében.  „Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot, és kebelén Lázárt.” Ez a mondat egy tragikus információra hívja fel a figyelmünket. Miközben a gazdag ember kínok között gyötrődött, látta Lázárt. Vagyis a szenvedése nemcsak abból állt, hogy a kárhozatban távol van Istentől, és kitudja milyen gyötrelmeket él át, hanem ami az egészet még szörnyűbbé teszi, az az, hogy mindeközben látja, miről maradt le. Látja, hogy a koldus Lázár tőle igen távol, egy sokkal jobb helyen van, és boldog. Érzékeli, hogy ha egy kicsit is foglalkozott volna Istennel, és másokkal, ő is ott lehetne, azon a boldog helyen, Isten közelében.

            Azt hiszem testvérek, azoknak, akik a pokolra jutnak, ez lesz talán a legnehezebb. Tudni, sőt látni távolról, hogy ha hittek volna, ha megtértek volna, hova kerültek volna. Úgy szenvedni Isten nélkül, hogy közben látják, a másiknak milyen jó dolga van Isten közelségében. Ha a kárhozatba jutnánk, és látnánk, hogy kik kerültek a mennybe, biztosan még jobban szenvednénk. Főleg akkor, ha eszünkbe jutna, hogy mi tudtuk, hogy mit kellett volna tenni. Ott ültünk a templomban, vagy olvastuk a Szentírást, mégsem fogadtuk el Isten szeretetét, nem adtuk át neki az életünket. A másik pedig, akiről nem gondoltuk volna, ott lesz, és boldog lesz.

            Az átlátás melletti másik tudnivalónk az, hogy a halál utáni helyünkön nem lehet változtatni. A gazdag ember ezzel kapcsolatban nem is próbálkozott, csak annyit kért, hogy ha már ő nem mehet, legalább Lázár jöjjön le hozzá, és enyhítsen a szenvedésén. Érezte, hogy ő a pokolból nem tud feljutni a mennybe, de azért azt remélte, hogy Lázár lemehet hozzá. A történet tanulsága szerint azonban erre nincs lehetőség. A két hely között ugyanis nagy szakadék van. Nincs átjárás. Senki nem tud átmenni a pokolból a mennybe, és senki nem kerülhet át a mennyből a pokolba.

            Ezzel a tiszta Jézusi tanítással megy szembe a katolikus egyház tanítása, és sok-sok ember hétköznapi gyakorlata, amikor az elhunytakért imádkoznak, sőt az elhunytak üdvösségét viszik Isten elé. Mintha mi innen a földről kellő mennyiségű imádsággal, böjtöléssel, vagy adománnyal bármit is tehetnénk elhunyt szeretteink üdvösségéért. Pedig haláluk után, erre már nincs lehetőség. Amíg élnek szeretteink, addig kell nekik az üdvösség módjáról beszélni, addig kell őket Istenhez segíteni. Életük végeztével már nem tehetünk értük semmit. És persze ez velünk kapcsolatban is így van. Nekünk is életünkben van lehetőségünk Isten mellett döntenünk. Ha lezárul földi utunk, már minket sem tudnak megmenteni a kárhozattól, vagy felimádkozni a pokolból a mennybe.

            Harmadjára pedig az is kiderül, hogy nemcsak a pokol és a menny között van szakadék, hanem az evilági és a túlvilági létet sem szabad összemosni. A gazdag, ha már őt nem lehet megmenteni, azért felveti, hogy akkor legalább az ő szeretteihez menjen vissza Lázár, és beszéljen nekik Istenről. A válasz szerint azonban nincs lehetőség ilyesmire. A túlvilági és a földi lelkek között nem lehet kapcsolat. Van egy olyan rész az ószövetségben, amelyben Saul király elmegy egy halottidézőhöz, és megidézi Sámuelt. Ennek az esetnek az lesz a következménye, hogy Saul másnap meghal. A Biblia tehát azt tanítja, hogy a két világ élesen el van egymástól választva, és bármiféle próbálkozás, szellemidézés, halottakkal való kommunikáció igen veszélyes és kockázatos lehet.

            Egy valaki volt a világtörténelem során, aki a történetben szereplő három világot összekötötte. Az Úr Jézus volt az, aki a menny dicsőségéből beleszületett ebbe a földi világba, majd vállalva a kereszthalált, még a kárhozatot is megjárta helyettünk. Onnan feltámadva 40 napig még a földön volt, majd pedig visszament Mennyei Atyjához, és a Szentlelket küldte el, hogy általa mindig velünk lehessen.

            Ő az, aki velünk van életünk során, Ő az, aki helyettünk járta meg a kárhozatot, és Ő hív bennünket is arra a helyre, amit nekünk készített, ott az Ő országában. Hát lépjünk közelebb hozzá, erősítsük meg a vele való kapcsolatunkat, hogy se életünkben, se halálunkban ne legyen kétséges, hogy hozzá tartozunk. Ámen.

 

vissza